Szabad Ifjúság – 1951. december 23.
Levél Sztálinvárosból:
A karácsony utáni első napon munkába állok
Sztahanovista jelvény 1950-ből
Sztálinvárosban, a 15-ös építkezésen dolgozom. Brigádunk felajánlásának teljesítésével ünnepelte decembet 21-ét, Sztálin elvtárs születésnapját.
S most nagy örömmel készülünk arra, hogy a jó munka után, a háromnapos munkaszünetre hazautazhatunk a családhoz, kiki a maga falujába. Gyakran beszélgetünk erről és arról is, hogy ki meddig marad otthon, így tudtam meg, hogy a karácsony és az újév közötti munkanapokat sokan otthon akarják eltölteni. Ezek azt mondják, hogy “arra a három napra nem érdemes visszajönni”.
A mi brigádunkból Kürtösi Mária, Kovács József, Téger Erzsébet és mások is kijelentették, hogy ők bizony nem jönnek vissza újév előtt. Ezek a fiatalok nem gondolnak arra, hogy a háromnapi munkakiesés, amelyet indokolatlan távolmaradásuk jelentene, hátráltatná annak az ötemeletes lakóháznak építését, amelyen most dolgozunk. De ezen túl, ez az önkényes “ünneplés” az egész hatalmas város és a Vasmű felépítését késleltetné.
Épen ezért – Kovács Dezső, Tomosovszki József és még néhánan elhatároztuk, hogy a karácsony és újév közötti munkanapokra visszajövünk és a többieket is meggyőzzük: tartsanak velünk.
Ezt a három munkanapot is felhasználjuk, hogy Sztálinváros minél előbb felépüljön. Ami engem illet, nekem különösen szívügyem az építkezés. Nemrég kerültem ide nővéremmel együtt Besnyő községből, ahol szüleink gazdálkodnak. Ilyen hatalmas építkezést még sohasem láttam. Tudom, hogy minden, ami itt épül, a békét erősíti, ezért akarom, hogy mielőbb elkészüljön.
Az sem közömbös, hogy a három nap alatt a fizetett munkaszüneti napokkal együtt körülbelül kétszáz forintot fogok keresni.
Patatics József,
segédmunkás
