Fejér Megyei Hírlap – 1968. február 4.
A nagy kék országúton
Rádióriport a Dunaújváros tengerjáró hajóval
A Dunaújváros tengerjáró hajó a dunaújvárosi hajóállomáson 1964. április 30-án.
Tíz hónapja indult első útjára, ez alatt az idő alatt 25 ezer tengeri mérföldet (44 ezer-45 ezer km-t) hajózott.
fotó: MTI/Szilágyi Pál
A keresztelő-sors szeszélye úgy hozta, hogy a MAHART-nál, hogy a Dunaújváros hajó idősebb testvére a Székesfehérvárnak. Hiszen ez a hajó már öt éve járja a “kék országutat” és ez év elején indult el 41. útjára Rijekából.
HAAB…
H A A B. – távíró egymás után ismétli a hajó hívójelét. Mint minden első találkozásnál az ismerkedés percei most is nehezek, feszélyezettek. A kérdések tapogatódzók, általánosak. De a távírón jövő válaszok szívélyesek, őszinték.
– Igen, nálunk is érezhető volt ez a szokatlan, zord januári időjárás. Szerencsére éppen Rhodosz kikötőjében voltunk és indulásra megjavult az idő. Különben már Rijekában gondot okozott az időjárás. Nem egyszer le kellett állnunk a berakással az esőzések, viharok miatt – mondja Papp László parancsnok, aki már másfél éve vezeti a hajót.
– Milyen árut szállítanak és hová?
– Cukrot, papírt, vasat és más ládaárut a közel-keleti kikötőkbe: Rhodoszon kívül Beirutba, Lattakiába, Mersinbe, Izmirbe és Máltára.
Amikor beszéltem velük úgy mondták, hogy kellemes az idő: 18-24 Celsius fok, de éjszakánként erősen lehűl, sokszor 4-5 fokra.
A füstölgő Etna
Persze, kedves, hangulatos emlékeik is vannak. A karácsony estét együtt töltötték a hajón, bár hiányzott az otthon, a feleség, gyerekek, mégis szép emlékként őrzik magukban ezt az estét. Az idő akkor is viharos volt, de a ködön, a párán át jól lehetett látni a füstölgő Etnát. Nagyon szép volt – mesélik.
Néhány négyzetméternyi magyar föld, néhány négyzetméternyi Dunaújváros, egyhajónyi terület idegen országok vizén, kikötőjében. Vajon mit tud a hajó névadójáról az a 24 tengerész, akik ezen a néhány négyzetméteren élve, dolgozva bejárja Európa, s a Közel-Kelet tengereit, városait.
– Több, mint tízen jártunk már Dunaújvárosban. Akik még nem voltak, azok is szeretnének elmenni egy hosszabb szabadságuk alatt. Sőt egy dunaújvárosi társunk is van, aki sokat mesél a városról.
Hadd mutassam hát be őt, Dobos Lászlót.
– A kohászati technikumot végeztem el, egy évig a Dunai Vasműben dolgoztam technikusként. S éppen a hajó születésekor kerültem a vállalathoz. Én a dunaújvárosi, a Dunaújváros hajóra. A múlt év augusztusától harmadtisztként dolgozom itt.
Deck boyok
Dobos László már harmadtiszt, de ő is úgy kezdte, mint minden fiatal, aki a tengerészpályát választotta, deck boy-ként így hívják azokat, akik első, vagy második tengeri útjukon vannak.
Jelenleg négy fiatal matróz van a hajon: Kubinyszky István, Rónyai Sándor, Pálmai Gyula és Jakab János. Ők végzik felváltva a deck boy-i teendőket. Esténként szabadidejükben pedig a hajó kormányzását tanulják meg,
Már-már büszke voltam a tengerész szókincsemre, de próbára tettek.
– Mit jelent az a mondat, hogv a boatswain üzeni: tedd ki a stellungot és pikketáld le a prován a hajó nevét.
A próbának, sajnos, nem feleltem meg, s egyszeriben nagyon szegényesnek éreztem a “híres szókincsem”. Hiszen semmit sem értettem a mondatból. A deck boyok közül azonban bármelyik megérti, hogv ez azt jelenti, hogy ki kell tenni a kötélpárra akasztott deszkát és erre állva, kalapáccsal le kell vernie a hajó orráról a rozsdát.
A Vaskapu “kulcsa”
Nem könnyű a tengerész élet. Mi itthon a szárazföldön inkább csak a romantikát látjuk benne. Nekik azonban nehéz munkát, komoly fáradtságot, nagy felkészültséget és állandó továbbképzést jelent. S talán éppen ez a nagy fizikai megerőltetés az oka, hogy szabad idejükben szívesen engedik szabadjára hangulataikat, tréfálkozó, évődő kedvüket, amely annyi kedves, eredetien jóízű anekdóta szülője.
Nekem is elmondtak egyet, amely stílusosan a deck boy-okról szól.
– Az Al-Dunán van egy szakasz, amelyet zuhatagnak hívnak közvetlen a Vaskapu előtt. Az egyik deck boy-t, az anekdota szerint leküldték a kazánházba, hogy hozza fel a Vaskapu “kulcsát”. A deck boy fel is cipelte a mintegy húsz kilós hengerfej kulcsot, mert azt már megtanulta, hogy a fegyelem, s a rend az egyik legfontosabb törvény a hajón. Csak társai nevetésére kapott észbe, hogy tréfa áldozata…
*
Bár a távíró gyorsan hozta a kérdéseket és a válaszokat, az időnk mégis lejárt. Óra tízkor újabb hajó jelentkezik, utasításokat kér, s munkájáról, gondjairól számol be. A Dunaújváros pedig folytatja 41. útját, amely lassan végéhez közeledik, hiszen február 10-e körül érkeznek Rijekába. Egy-két napi pihenés, rakodás, aztán újra indulás a 42. útra. Ehhez is, és a soron következőkhöz is jó időt, jó egészséget, szerencsés hajózást kívánunk a hajó legénységének.
Piskóty Zsuzsa
