Esti Hírlap – 1983. január 29.
TV-NOTESZ
Hetedik év
Vitathatatlan; divatba jöttek filmen, televízióban az 1950-es évek. Az is vitathatatlan, hogy Palotai Boris nemcsak jól ismeri ezeket az éveket, hanem jól is emlékezik rájuk. Ami annyit tesz, hogy árnyaltan, valódi ellentmondásaiban furcsa fénytöréseiben tudja felmutatni ezt a kort, amelyről egy időben csak rajongással, mostanában mintha csak elutasítással lehetne szólni. A forgatókönyv, amit Hetedik év című regényéből Nemere László rendező számára írt, őrzi a személyes emlékek hitelét. Azok nélkül a hetek nélkül, amelyeket maga is eltöltött “álruhás” újságíróként Sztálinváros női barakkszállásán, aligha fogalmazhatta volna meg a figuráknak olyan sorát, amelybe néha félszavakkal, néha egy-két mondattal is pompásan jellemez emberi karaktereket, s a kor jellegzetes típusait. Természetesen közülük is kiemelkedik az a két, egykor jobb napokat látott prostituált, akiket Tábori Nóra és Bodnár Erika elevenít meg a kamerák előtt. Az életkor különbsége mellett, a közös emlékek nyomasztó terhei jellemzik a két asszonyt, s amikor már-már hajlamosak vagyunk a Tábori Nóra által megformált öregebbiket szívből sajnálni, egyszercsak kiderül, hogy a múlt a fiatalabbnak tartogatja a tragikus számvetést. Néhány jellegzetes férfisors is kibomlik a történetben: mindenekelőtt a rossz apukával sújtott mérnök alakja (Bács Ferenc megformálásában), vagy Horváth Sándor párttitkára, Sinkovits Imre börtönbe hurcolt jóbarátja s még néhány jellegzetes portré.
Palotai Boris írásban megformált életanyagát Nemere László különösen erős hangulati elemekkel vitte képernyőre, ő is, miként az írónő, a női barakkban mozog a legotthonosabban Czabarka György kamerája segítségével. Egy-egy villanással azonban az üzemi díszvacsorát, egy korabeli ünnepi murit vagy egy kényelmetlen politikai természetű beszélgetést egyformán hitelesen tud megrajzolni. Egyik-másik motívum talán hosszabban került ugyan a képernyőre a kelleténél, például a báli mulatozás – az egész tévéfilm azonban feszültségével, életgazdagságával, s mindenekelőtt Bodnár Erika rendkívül meggyőző, hiteles alakításával az utóbbi évek egyik legérdekesebb munkájává avatta a Hetedik évet.
– bel –
