Sztálinvárosi Hírlap – 1960. január 8.

“Kísérleti” lakók – vagy demagóg kísérlet?

Az új esztendő első napjaiban tizenöt család költözött új lakásba, tizenöt család vette át a Tanácstól végleges lakása kulcsát, hogy benépesítsék a Lenin téri első panelházat.

Sztálinvárosi Hirlap, 1960. január 5.

A hírnek – gondoljuk – a város minden lakója örült. Csak állítólag éppen az a tizenöt család nem, amelynél ez az öröm a legindokoltabb lett volna. Legalábbis erről tanúskodik egy nevükben hozzánk is írt levél – igaz, csak egy aláírással.
A tizenöt család állítólag “szívből kívánja” a tervezőknek, akik e lakásokat tervezték, az újítóknak, akik a modern építési módot meghonosították, hogy vágyaik, terveik “több új esztendő folyamán” ugyanúgy több hónapos késéssel valósuljanak meg, mint az ő lakásaik átadása. A levélíró lényegében hasonló “jókívánságokat” küldött a mérnököknek, szakértőknek és kivitelezőknek – vagyis a 26. Építőipari Vállalat munkásainak, a szerelővállalatok dolgozóinak, akik ezen a házon dolgoztak.

Miért nem adják át november 15-én határidőre az első panelházat a lakóknak? Nemcsak városi vonatkozásban, hanem országos viszonylatban is általános érdeklődés középpontjába került a nagypaneles munkák építkezése Sztálinvárosban. 1958. augusztusban kezdődött meg az első panelház építkezés, amely mint kísérleti ház, terven felül hosszú ideig tartott, mert az építkezés munkája alatt igen sok módosítást, változtatást, tervezéssel kapcsolatos hibát kellett kijavítani. Végül is az első panelház szeptember hó elejére építési szempontból 98 százalékban elkészült. Ezután a Budapesti Szerelőipari Vállalat megkezdte a szerelési munkákat, és mint kiderült – elég felületesen. A szerelési munka hiányossága természetesen csak akkor derült ki, amikor az első melegvízpróba megtörtént. Hallgassuk meg ebben az ügyben a 26. Építőipari Vállalat főépítésvezetőjének, Németh Bélának a véleményét, amely rámutat a hibákra. – A hideg víz bekötése után – mondotta Németh főépítésvezető – több helyen csőrepedés jelentkezett. Vagyis a rossz hegesztések következtében a szivárgó víz átáztatta a falat. A Buszer végezte a szerelési munkákat, és mint ahogy azt szakértők megállapították, a csövek összeszerelésénél a szakszerűtlen munka miatt szivárgott ki a víz. A beruházóval történt megállapodás értelmében a hibák és a hiányosságok megállapítása után úgy döntöttünk, hogy az épületet november 15-én fogjuk átadni a lakóknak. Október 26-án megtörtént a melegvíz bekapcsolása az épület fűtőhálózatába. Ahogy a felszálló vezeték töltődött, a melegvíz nyomása következtében a levegő kifújt. Ezt a hibát harmadik emeleti radiátoroknál tapasztaltuk. Természetesen nyomban leállítottuk a további feltöltést és felszólítottuk a Buszer-t, hogy a szakszerűtlen munkát javítsa ki. Azóta sajnos semmi sem történt. A Buszer többszöri felszólítás ellenére a megállapított és az építési naplóban bejegyzett hibákat még ma sem javította ki, hozzá sem kezdett a munkához, sőt, még hajlandóságot sem mutat arra, hogy a szakszerűtlen munkát rendbehozza, és ezzel lehetővé tegye az épület határidőre való átadását. El kell még azt is mondanom, hogy a vállalat egy ízben már az épületben elvégezte a festő és mázoló munkát. A közbejött folytonos szerelések miatt a falakat annyira bepiszkolták, hogy most újból kell a festést végezni. Persze ez dupla költséget jelent. A Budapesti Szerelőipari Vállalaton múlik most már, hogy az a tizenöt család, akinek a lakás ki van utalva, november 15-én be tud-e a lakásba költözni – fejezte be nyilatkozatát Németh Béla főépítésvezető. Beszéltünk a panelház fűtőberendezésének megjavítása ügyében a Városi Tanács beruházási osztályának vezetőjével, Hidasi Pállal. – Az első panelház vízszerelési munkáinál – mint ahogy azt az Építéstudományi Intézet megállapította – hibák történtek, éspedig a hegesztés nem volt szakszerűen elvégezve. A Buszer azzal védekezett, hogy a panelház dilettálása (ingása) olyan nagymértékű, hogy ez okozta az összehegesztett csövek szétválását Ez azonban nem áll meg, mert egyszerűen a hegesztésnél hiányzott a teljes szakszerűség. A Buszer építésvezetője éppen ma volt nálam és ígéretet tett, hogy a hibákat sürgősen ki fogják javítani. Valószínű, hogy az épület átadásának határideje november 30-ára lesz áttéve, tekintettel arra, hogy újból festeni és mázolni kell a belső helyiségeket. A második panelház építkezése természetesen sokkal gyorsabban megy, és jóval hamarabb kerül majd átadásra, mert itt már érvényesíteni lehetett az első panelházépítkezésénél nyert tapasztalatokat. Király Pál Megjelent: Sztállinvárosi Hírlap – 1959. november 6.

A panelház tervezett átadási határideje valóban a szokottnál lényegesen jobban eltolódott. A kísérleti szót azonban, kedves levélíró, vegyük csak ki az idézőjelek közül. Mert ez az építési mód igenis kísérlet volt. Mégpedig, nyugodjék meg, nem a jövendő lakók idegállapotát akarták kikísérletezni vele, ahogy a levélből kiérződik. A “jókívánságokkal” elhalmozott tervezőktől kezdve a panelösszeállítást végző szakmunkásokig és segédmunkásokig, mindenki számára új volt ez a munka, mert ez volt az első, és elmondhatjuk sikeres kezdeményezésünk, hogy az ország előtt álló tizenötéves lakásépítési programot sikeresen megoldhassuk. A levélíró által gúnyosan idézőjelben emlegetett újítók elgondolásait a habosított kohósalak felhasználását illetően pártunk kongresszusa is elfogada. Fock Jenő elvtárs a következőket mondta beszámolójában: “Az építőipar műszaki színvonalának emelése megköveteli, hogy a hagyományos építőanyagok helyett egyre korszerűbbeket használjunk. Ezek lehetővé teszik az a épületek súlyának csökkentését, termelékenyebb építőipari technológia alkalmazását, az építési idő lerövidítését.” A kongresszusi tézisekben szintén félreérthetetlenül a habosított kohósalak alkalmazásáról van szó: “az ötéves tervidőszakban újfajta falazóanyagok termelésével és felhasználásával lényegesen változtatni kell a jelenlegi építési módon – olvassuk a tézisekben. – Az új falazóanyagok gyártásához nagymértékben kell felhasználni ipari hulladékanyagokat, elsősorban a habosított kohósalakot…” A tézisek azt is megjelölik, hogy az ötéves tervidőszakban az állami építkezések negyven százalékát különböző blokkfajtákból kell végrehajtani. Ez a levélíró által idézőjelben emlegetett újítás tehát országos probléma, egyik alapfeltétele annak, hogy tizenöt esztendő alatt hazánkban egymillió lakást építhessünk.

Toronydaruk segítségével emelik be az előregyártott falelemeket a 26. sz. Állami Építési Vállalat munkásai. Az új építési módszer sajátossága, hogy mindössze 5-6 munkás elég az egész épület összeszereléséhez. /1959. április 21. fotó: MTI/Balassa Ferenc	Nagy András brigádja daru segítségével emeli ki a sablonból az előre gyártott szobafalelemet. Folyik a második és a harmadik panelház falelemeinek előregyártása. /1959. július 23. fotó: MTI/Bárándi István

Vakolókanál helyett toronydaru

Ezt a módszert természetesen megfelelő gondossággal kell előkészíteni. De mit számít az a levélírónak, hogy egy új módszerrel építendő ház ezernyi előre szinte tervezésénél láthatatlan problémával kell számolnia a szintén idézőjelben emlegetett tervezőnek? És mit számít az is, hogy az újszerű munka közben a mérnök egyszeriben olyan problémákkal kerül szembe, amilyenekkel előzetes tapasztalat hiányában nem számolhatott? És természetesen befolyásolja szakmunkások és segédmunkások a tevékenységét, munkaintenzitását is, ha egy napon teljesen ismeretlen munkaterületen, vétlen munkamódszerekkel is bekezdenek dolgozni. Vagy elítélhetjük-e akár a szakipari munkákat végző szakmunkásokat, akik eddig a hagyományos téglafalakon remekbeszabott munkát végeztek, s most a habsalakblokk falaknál néha tanácstalanul állnak, s munkájukba esetleg hiba csúszik?

FE/1 jelű épület

 Nagypaneles épületek Sztálinvárosban

A levélíró fájlalja, hogy ez a ház sokba került a népgazdaságnak. Erről nem vitatkozunk, mert velünk nem közölték az ide befektetett összeget. De annyit mindenesetre a világon mindenütt tudnak, hogy egy új módszerrel épített ház első kikísérletezése sokkal többe szokott kerülni, mint egy hasonló méretű ház hagyományos módszerű megépítése. A kísérletbe fektetett összeg nem vész kárba, mert sokszorosan visszatérül a későbbi módszeres alkalmazás folyamán. És megnyugtathatjuk a kedves levélírót, hogy mire az ötvenedik habsalakházat felépítik a városban, a gyors és olcsó szavai mellől is nyugodtan elhagyhatja kedvenc idézőjelét. Ezt a városban már egy-két kezdeti példa bizonyítja.

Sok lakást gyorsan

Bizony a levélíró kissé eldobta a sulykot. Sérelmezte azt a néhány hónapot, amíg várnia kellett a lakásra s ebből egészen hamis következtetéseket vont le. Megértjük, hogy a panelházban lakó tizenöt család számára kellemetlen volt a hosszabb várakozás. De azért “kísérleti lakóknak” mégsem neveznénk őket. Nincs szándékunkban a panelház építésénél elkövetett hibákat elkendőzni, vagy akár csak kisebbíteni is. Bizony akadtak itt hibák, és nyilván egy ideig akadnak másutt is, amíg az első kísérletekből minden rést le nem vonnak az következteilletékesek. De ezeket a hibákat jobb a kísérletnél észrevenni, mint a “sorozatgyártásnál” még akkor is, ha tizenöt család esetleg ezek miatt néhány héttel későbben talál új otthonra.

Az első nagypaneles lakóházak Magyarországon /1960. június 25.
fotó: MTI/Vadas Ernő

 Panelsztorik

Azokat pedig, akik ebben a munkában részt vettek, bármennyire is elítéli őket a levélíró, úttörőknek tartjuk. Elkövetett hibájuk ellenére is megérdemlik a becsületesebb bánásmódot. Mi azt kívánjuk ezeknek a dolgozóknak az új esztendőben, ne veszítsék el kedvüket az esetleges balsikerek és meg nem értés láttán, dolgozzanak továbbra is becsületesen, építsenek minél több családnak új, egészséges otthont. És életükben ne legyen kevesebb öröm, mint amennyit munkájukkal szereznek e családoknak.

Mi köze Le Havre-nak, Strasbourgnak, Moszkvának és a Kelenföldi lakótelepnek egymáshoz? Végh Árpád az első hazai panelház megépültének 65. évfordulója alkalmából járja körül a házgyári lakóépület-építés történetét, a technológia eredetét, magyarországi alakulását. Teljes cikk az epiteszforum.hu oldalon

 A francia csavar – 65 éve épült fel Magyarország első valóban panel lakóépülete

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.