Vakolókanál helyett toronydaru


Fejér Megyei Hírlap – 1959. április 3.

Vakolókanál helyett toronydaru

A nagykohók árnyékában újabb jelentős kísérlet gyümölcseit aratja le népgazdaságunk. Kivételesen nem a Dunai Vasmű üzemrészei gazdagodnak az új technológiával, hanem építészetünk épít ki magának új vágányt, a konzervatív és kitaposott út helyett.
A Szovjetunióban már “futószalagon” készülnek az épületek sok helyen, lassan felváltja a régi építési technológiát egy újabb és olcsóbb építési mód, amely egész falakat, egy darabból álló födémeket rak össze épületté. Mintha óriások építenének kártyavárat. Csakhogy ez a “kártyavár” semmiben sem marad mögötte a hagyományos módon készített épületeknek.
Weiner Tibornak, a Lakóterv főépítészének elgondolásai alapján most építi első – az országban első – kísérleti lakóházát az ÉM. 26-os Építőipari Vállalata Sztálinvárosban. Már áll a földszinti részt, hatalmas födém és falmezők állnak máglyákba rakva, hogy a toronydaru vegye át a falrakó kőműves szerepét.


Toronydaruk segítségével emelik be az előregyártott falelemeket a 26. sz. Állami Építési Vállalat munkásai.
Az új építési módszer sajátossága, hogy mindössze 5-6 munkás elég az egész épület összeszereléséhez. /1959. április 21.
fotó: MTI/Balassa Ferenc

Kondor Béla elvtárs építésvezető ismertet meg ezzel a nagyjövőjű építészeti technológiával. Eddig már sok hasznos tapasztalatot szereztek, és csupán szervezés kérdése, hogy nagyüzemi módon bámulatosan rövid idő alatt és viszonylag kis munkáslétszámmal épüljenek, a mintegy harminc százalékkal olcsóbb, minden igényt kielégítő lakóházak, műhelycsarnokok.

 Nagypaneles épületek Sztálinvárosban

Az alapanyag

szülőanyja a nagykohó.

A salakmedencébe bocsátott izzó kohósalakot alulról erős nyomású vízsugarakkal habosítják. Ezáltal a masszában gáz-zárványok keletkeznek amelyek lyukacsossá teszik a salakot. A kitermelt könnyű anyagot megőrlik, cementtel keverik, és egész szoba, mennyezet, illetve homlokzatfalakat öntenek belőle ajtó és ablaknyílásokkal, szelelőrésekkel.
Mivel pedig a lakásépítés azzal jár, hogy előre kell gondoskodni a szennyvíz elvezetéséről, hideg, melegvíz, esetleg gázvezető csövek beszereléséről, villanyvezetékek falbavéséséről, fűtőtestek vagy éppen kémények kiképzéséről, szellőzőberendezésről, ott nem felejtkezhetnek el róla. Csakhogy a régi módszer, a falvésés, vagy külső vezetés sehogysem illett az új technológiához, ezért forradalmasították ezeket a műveleteket is. Előttem fekszik egy hatalmas falmező, az úgynevezett “vizes” panel. Egyelőre ugyan beton nélkül, de már zúg mögöttem a betonkeverő, és nemsokára hozza a daru a megtöltött kontinert, hogy kezdetét vegye az öntés. A falapra rá van szerelve a szennyvízlevezető csöve, ott a jól szigetelt villanyvezeték, hideg-, melegvízcső, csapvégződések; az egész szerelvényt nemsokára elborítja a salakbeton, hogy

megdermedve magába zárja

a szerelvényt.
Másik érdekessége az előregyártásnak hogy a formában mintát és színt kap a homlokzattal, és az ajtó-ablakkereteket kész, beöntött vaskeretekhez csavarozzák. Nincs szükség itt egy féltéglára sem, de a kőműveskalapácsot is otthon felejtheti nyugodtan a kőműves. Csak a pince és az alapozás készül hagyományos falrakással.
Az előregyártott homlok, közfalakat a toronydaru emeli a helyére; összeszereléséhez egy szakmunkásra és három segéderőre van mindössze szükség. Ha a falak állnak, a szintén egy darabból álló födémpanel rátétele következik. Az egész alkotmányt a panelvégeken kiképzett vaskapcsokkal kötik össze, és mielőtt az emelet ráhelyezése megtörténne, keskeny, vasbetéttel ellátott betonperemmel rögzítik egymáshoz a fal és födémmezőket.


Nagy András brigádja daru segítségével emeli ki a sablonból az előre gyártott szobafalelemet.
Folyik a második és a harmadik panelház falelemeinek előregyártása. /1959. július 23.

fotó: MTI/Bárándi István

Így épül fel, a számítások szerint 8-10 hét alatt a négy emeletes kísérleti salakbeton épület, amelyben 10 kétszoba-hallos és 5 egyszoba-hallos, összkomfortos lakás várja a lakóját. Az épület lapostetejű kivitelben készül belső lejtéssel, amely feleslegessé teszi a szegélycsatornát. A csapadék belső elvezetéséről aknák gondoskodnak.
Az anyagigénye minimális. Salakról gondoskodik a vasipar és az építés helyén szervezik meg az egyes panelek előregyártását is. Jellemző adat, hogy egy négyzetméter panelfelületre mindöszsze 2,5-3,0 kg gömbvashálóra van szükség. Az elemek térfogatsúlya köbméterenként 1500-1600 kilogramm, amelyből mindössze 300 kilogramm a cement. Szilárdsága is meghaladja a téglaépületekét. Egy négyzetmiliméteres felület nyomószilárdsága 70-120 kg között mozog. Bírja a rázkódást, és viszonylag könnyű súlya az alapot sem terheli meg olyan mértékben, mint a téglaépületek. A homlokzat-panelek vastagsága 28 cm, a válaszfala 10 és a födémé 14 cm. Mivel pedig a habsalak beton anyaga lyukacsos,

kitűnő hang és hőszigetelő.

Méltán előzi meg nagy várakozás a “premiert”. A szakemberek máris nagy megelégedéssel nyilatkoznak az új építési módról, és hozzáteszik: kizárólag a helyes munkaszervezéstől, az előregyártás gyors lebonyolításától függ az építkezés gyorsasága.


Az elkészült falelemek beépítésre várnak, miközben a toronydaru a második panelház homlokzati elemeit emeli a helyére Sztálinvárosban. /1959. július 23.
fotó: MTI/Bárándi István

Jellemző, hogy a kísérleti épület mind a 240 “alkatrészét” legyártották már, csupán az összeállításra van szükség. Ugyanilyen módszerrel készülnek a lépcsők korlátok, és más kisebb épületelemek. A jelenlegi kalkuláció szerint harminc százalékos megtakarítást mutattak ki a tervezők, de elképzelhető, hogy a tapasztalatok hasznosításával, és az épületelemek sorozatszerű gyártásával végre betör az eléggé konzervatív építőiparba is az új, modern technika.

B.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros
Previous
Panelsztorik