Sztálinvárosi Hírlap – 1959. szeptember 22.

Egy olvasztár család vasárnapja

Délelőtt tíz óra körül jár az idő, amikor becsöngetünk Nyíri János főolvasztár lakásán.
– Férjem éjszakai műszakban dolgozik és még ágyban van, de azért fáradjanak beljebb – invitál az ajtót nyitó Nyíri Jánosné.

Vasárnap délelőtti pihenő

Először is a még pihenő Nyíri elvtárs szobájába megyünk. A főolvasztár már nem alszik, újságot olvas. Hiába tiltakozunk, nem akar ágyban maradni, így hát míg felöltözik, felkeressük a konyhában foglalatoskodó háziasszonyt.
– Mi lesz a vasárnapi ebéd? – érdeklődünk.
– Tyúkleves, töltött káposzta – válaszolja mosolyogva Nyíri néni.
– No meg sütemény – egészítjük ki a felsorolást, ahogy a tepsikre siklik tekintetünk.

Készül a finom vasárnapi ebéd

– Igen, a gyerekek szeretik a tésztát – folytatja a háziasszony. – Sütemény és gyümölcs nélkül elképzelhetetlen a vasárnapi ebéd.
A gáztűzhelynél serényen ténykedik a 16 éves Évi. Mióta nővére Pásztón tanítónő lett, ő segít édesanyjának a háztartásban. Különben harmadéves kohász-technikumi tanuló.
A szobák takarításában a 14 éves Julika és a 10 éves Ágnes nyújt segítséget. Most is a nagyobbik szobában sepreget és port törül a két kislány. A család legidősebb gyermeke a 23 éves János. Ő is a kohászatot választotta hivatásának, öntőgépen dolgozik. Most a rádió mellett találjuk, könyvet olvas.

Míg megismerkedtünk az egész családdal, Nyíri elvtárs is felöltözött.
– Tudják elvtársak, sokszor beszélgetünk itthon arról, hogy milyen nagyot változott az életünk. – Kis szünetet tart, cigarettára gyújt, úgy folytatja. – A múltban cipész segéd voltam, nagyon sokat dolgoztam, és alig tudtam eltartani a családot. Cipőre, ruhára alig jutott a keresetemből. Egyszobás lakásban laktunk és bizony ebben a szobában kellett dolgoznom. 1949-ben az ózdi kohóhoz mentem dolgozni. Ahogy megtanultam ezt a szakmát, úgy javult az életünk.
– Mikor jöttek Sztálinvárosba?
– 1953-ban helyeztek ide, s rövidesen kétszoba-konyhás, fürdőszobás lakást kaptam. – Hátradől a székben, elgondolkozik. – Megbecsülnek, jól keresek. Nem kell félnem a munkanélküliségtől…
Bizony más lett Nyíri főolvasztár élete. Megbecsült ember, hiszen a szakma kiváló dolgozója, amit 3 kitüntetés is tanúsít. Ezenkívül körzeti tanácstag, szívesen segít az emberek ügyes-bajos dolgainak elintézésében.
Nyíri János sok munkája mellett sem hanyagolja el családját. Vasárnaponként együtt megy az egész család moziba, szórakozni. De a családfő legszívesebben otthon ül szerettei körében. Rádióznak, beszélgetnek, olvasnak. Nyugodt, gondoktól mentes, kiegyensúlyozott munkásélet az életük.

Király-Tóth

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.