Népsport – 1967. április 4.
A város nem akar megöregedni
Így emlegetik: az ifjúság városa. Fiatalok építették, első lakói fiatalok voltak, s átlagéletkoruk még ma sem éri el a három ikszet. Iskoláiban tízezer diák tanul – a lakosok negyed része – és sok ezren vannak, akik még az iskolás kort sem érik el. Dunaújváros fiatal város, nem öregszik és nem akar öregedni, örökké újítja önmagát, új hajtásokat hoz, mintha nagy fa lenne, vagy valami acél, beton és kősejtű organizmus, mely napról napra teljesebbé teszi önmagát. Akárhonnan jön idegen a városiba, az épületek közül kimagasló darukat lát, s aki csak két esztendeig is távol van, bámulattal nézi gyarapodását. És mindez csak a szemmel közvetlenül látható! A város déli folytatásaként megépült Dunai Vasmű az egész kohó- és gépipar legnagyszerűbb üzemévé nőtte ki magát, amely évente ötmilliárd forintnyi termelési értéket állít elő – meggyőzve a legkételkedőbbeket is: ez a kombinát megérte a befeketetést.
Az elkészült sportpálya 1953-ban
Hengerelt szántóföldtől a korszerű stadionig
És a sportban? Az ötvenes évek közepe táján ideplántáltak néhány jó labdarúgót, akik az akkori Vasmű Építőiket besegítették az NB I-be, de mihamar ki is potyogtak onnan. A Dunaújvárosi Kohász két esztendeje saját erejéből verekedte ki a bejutást, s becsülettel helytállt, helytáll a bajnokságban. Azóta csehszlovák, német, osztrák és szovjet labdarúgók is megtanulták becsülni a dunaújvárosiakat. Ökölvívásban Kajdi és Máthé itt kezdte pályafutását. A birkózók sok-sok magyar bajnokságot nyertek már, sok válogatottat adtak, s csapatuk is az NB I- ben szerepel. A Kohász női és férfi röplabdázói az NB I kapuját döngetik, kézilabdázóik, vízvóik, tornászaik, asztaliteniszezőik a vidék legjobbjai között vannak. Dunaújvárosban működik az ország legnépesebb tertmészetjáró-szakosztálya, a D. ITSK. Az úttörő-olimpiákon nemegyszer álltak már a dobogó legfelső fokára dunaújvárosi úttörők. Ha pedig a tömegsportot nézzük: az üzemi bajnokságokban, a KISZ Kupában, napjainkban pedig a munkahelyi spartakiádokon a dunaújvárosi üzemek dolgozóinak ezrei küzdenek egymással. A sport közügy, szívügy a Duna-parti városban. És nem csak a szurkolás fokán! A dunaújvárosiak szívesen hoznak áldozatokat is a sportért.
Pezsgő sportélet a Dunai Vasműben
A Dózsa városrészbe eredetileg tervezett stadion környéke /1968
fotó: fentrol.hu
Évről évre több tízezer óra társadalmi munkát végeztek és végeznek a sportlétesítmények felújításáért, karbantartásáért, új pályák építéséért. Társadalmi munkában bővítették ki a központi sporttelep nézőterét, amikor a labdarúgók az NB I-be jutottak. Sok tízezer társadalmi munkaórást végeztek a város legújabb sporttelepein, a Dunaújvárosi Építők pályáján. Javarészt társadalmi erőből épült fel a Papíripari Vállalat és az AKÖV sporttelepe. Diákok és felnőttek ellene szolgáltatás nélküli munkája varázsolt pályákat az iskolák udvaraira. Szinte napról napra szaporodnak városszerte a kispályák, melyeken idősebbek és fiatalabbak reggeltől estig rúgják, dobálják a labdát. Ez a társadalmi összefogás az az erő, mely egyre inkább felszámolja a néhány éve még nyomasztó lélesítményhiányt.
Az idei év pedig még nagyobb feladatok végrehajtását várja el a város polgáraitól. A meglevő létesítmények továbbépítése és csinosítása mellett rövidesen új sportparadicsom képe bontakozkozik ki a Duna-parton, több mint két kilométer hosszúságban. A Castrumtól, az egykori római erődítménytől egészen a Barátság-városrészig kispályák, játszóterek sora húzódik majd az alsó és felső Duna-parton. A LAKÓTERV elkészítette már a parkok és ligetek közé beépülő pályák terveit. Rövidesen végez a DUNABER a part durva tereprendezésével, s utána a diákok veszik birtokukba a helyet. A társadalmi munka városi operatív bizottsága, amely a városi pártbizottság és a városi tanács irányítása alatt áll, 40 ezer társadalmi munkaórát tervezett sportlétesítmények építésére, s ennek nagy része erre a Duna-parti pályaépítésre jut. Labdarúgó nagy, és kispályák, röplabda-, kézilabda-, tollaslabda-, kosárlabda- és teniszpályák, atlétizálásra alkalmas területek épülnek itt. Tudatosan kialakított grundok játékra, felfrissülésre, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.
Barátság városrész 1968-ban
fotó: fentrol.hu
Kispályák, beton pingpongasztalok építése folyik a város más területein is. A Ságvári városrész nagy belső udvarainak tereprendezése, parkosítása ugyancsak az idei nagy társadalmi munkafeladatok között van, s a tervezők nem felejtkeztek el a sportlétesítményekről sem. A tömegsportmozgalom dunaújvárosi fellegvára kétségkívül a Dunai Vasmű, ahol a gazdasági és társadalmi szervek már eddig is jelentős áldozatokat hoztak a sportért. Az idén a vasműsök is megkezdik új, modern tömegsporttelepük kiépítését a Dunai Vasmű munkásszállóinak szomszédságában, a Radarban. Már 1967-ben 15 ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel a kombinát dolgozói a nagy sportlétesítmény megvalósítására, ahol atlétikai pályáktól a tollaslabdapályáig minden lesz. Még két nagyméretű labdarúgópálya is. Közel van az az idő, amikor Dunaújvárost nemcsak a Duna fogja félkörbe, hanem a sportlétesítmények kilométereken át húzódó sora is.
Radar már barakkok nélkül, 1968-ban
fotó: fentrol.hu
A dunaújvárosiak hatalmas sportpályaépítési akciója mögött tényleges igények, valóságos társadalmi elvárások állnak. Az aktív sportolás, a szellemi és testi felfrissülés igényei. A város nem akar megöregedni, s tudja, hogy a fiatalnak maradás leghatásosabb csodaszere éppen a sport. És azt is tudja, hogy a tömeges sportolás feltételeit megteremtésének nem egyetlen eszköze a pénz, a sok beruházott millió. A társadalmi összefogás, a társadalmi munka nagy hozzájárulást jelent. Milliókat pótló hozzájárulást.
Rózsa András
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
