Forró szeretettel köszöntik
a hazánkban tartózkodó Jurij Gagarint, a világ első űrhajósát és családját az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók és iparágaink, üzemeink, vállalataink Gagarin brigádjai. Utóbbiak remélik, hogy Komlón, Sztálinvárosban és Pécsett történő látogatása során személyesen is találkozhatnak névadójukkal, hogy erőt, egészséget és sok sikert kívánjanak neki további munkájához.
Fejér Megyei Hírlap – 1961. augusztus 22.
GAGARIN MEGYÉNKBEN
/részlet/
Az eső ellenére százak és ezrek várják az ünnepi díszbe öltözött Sztálinváros utcáin a világ első űrhajósát, Jurij Alekszejevics Gagarint és feleségét. Köröskörül az űrhajós képét tartják magasra, úttörők, kiszesek és már deresedő hajú munkások. A Dózsa Filmszínház előtt a Vosztok I. űrhajó mása magasodik. A kémlelő nyíláson egy fiú tekint ki. Kezében virágcsokor, arra vár, hogy majd ha megjelenik Jurij Gagarin, neki adja. Másodszor van ott fenn a nagy űrhajó-másban. Először a május elsejei ünnepség alkalmával merészkedett oda. Most sincs magasabban mint akkor, de most az a vágy vezérelte, ami az ifjú város dologzóit, a környező falvak munkásait, fiatalokat, öregeket egyaránt: meglátni, köszönteni Jurij Alekszejeincs Gagarint.
Egyszercsak felmorajlik a tömeg. Gyorsan terjed a hír. Már a város határában jár az űrhajós. A lányok közül sokan ösztönösen frizurájukhoz nyúlnak, majd a virágcsokrokat, ajándékokat rendezik. A fiúk meg feszesebbre húzzák magukat. A Sztálin út elején felzúg az éljen, ütemesen adja tovább a sokezernyi tömeg: “Éljen Gagarin!”
A megye és a város vezetői köszöntik a párt és a kormány vezetői táraságában érkező hős őrnagyot és feleségét. A filmszínház előtti tér megmozdul, mindenki látni akarja, kezet akar vele szorítani.
|
Hej, de sokan helyet cserélnének most Mogyorósi Károllyal, aki arra vár, hogy átadja az űrhajósnak a nevét viselő brigád ajándékát. Tizenketten 1961. április 12-én, öt perccel azután, hogy Jurij Alekszejevics visszatért a földre, választották e nevet. Arra készül, hogy mindezt elmondja az űrhajósnak és az ajándék mellé hozzátegye azt is, hogy azóta megszerezték a szocialista munka brigádja büszke címet.
Jurij Gagarin köszönti a Sztálinvárosiakat
A filmszínház elé ér a gépkocsi és még mielőtt a hivatalos fogadtatás megkezdődne, Jurij Gagarin kedves mosollyal, kézzel integetve köszönti az ünneplő tömeget. A tömeg viharos éljenzése közepette Cseterki Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, Gyenge Károly elvtárs, a Fejér megyei Pártbizottság titkára, Juhász János elvtárs, a sztálinvárosi pártbizottság titkára és Tapolczai Jenő elvtárs, a városi tanács vb. elnöke fogadják Jurij Gagarint. Majd Juhász János elvtárs a város dolgozói nevében köszönti Gagarin elvtársat, akinek szaktársai – hiszen Gagarin öntő volt – elkészítették az űrhajó kicsinyített, gombnyomásra felvillanó modelljét és a csapolásoknál használt kokilla mását. A rövid ünnepi köszöntő után a város dolgozói egymásután adják át ajándékukat. Mogyorósi Károly és a kiszesek nevében Nagy Jenőné városi titkár egy-egy szép vázát. De ki győzné mindet felsorolni.
A kohász város üdvözletét Juhász János elvtárs tolmácsolja
Felejthetetlen fogadtatás a Vasmű úton
Virágcsokrok röpdösnek a levegőben. A hátul állók lábújjhegyre ágaskodnak és előrébb nyomulnak. Mindenki szeretne kezet szorítani a hős űrhajóssal. Huszonöt-harminc méterre a hőstől az áttörhetetlen embergyűrűben egy idősebb néni áll, kezében csomagot tart. “Hozzá akarok jutni” – mondja. A mellette álló rendőr azonban bizonyítja: ez most lehetetlen. Az asszony erre csomagot ad át a rendőrnők és arra kéri, hogy adja át Gagarin elvtársnak, játékot küld benne gyerekeinek. Egy idős munkásőr nem elégszik meg azzal, hogy 10 méterről látja Gagarint, előre nyomul és sikerül magához ölelnie. Az űrhajós a feleségével van, de ez sem tartja vissza a közelébe kerülő sztálinvárosi lányokat attól, hogy csókot nyomjanak arcára. Igaz, hogy férjével együtt az asszonykának is jut bőven ölelés, virág, ajándék, szeretet.
Jurij Gagarint köszöntik Sztálinvános utcáin, de vele együtt a kommunizmust építő szovjet, nép alkotását, nagyságát dicsérik. Ezért szeretne mindenki legalább egy szál virágot átnyújtani Jurij Gagarinnak és kezet szorítani vele. Az úttörők, de mások is titokban abban reménykednek, hogy mégis csak sikerül megszerezni aláírását. Erre azonban nincs lehetőség. Kevés az idő, rövidesen indulnak Komló felé, ahol a 10. évfordulóját ünneplő szocialista bányászváros lakói várják. Tapolczai Jenő elvtárs, az ajándékok átadása után megkéri a bátor űrhajóst, írja be nevét a szocialista város vendégkönyvébe. Ekkor kértük meg az első űrhajóst, hogy szóbeli jókívánságait, melyet a Fejér megyei dolgozóknak küldött, erősítse meg aláírásával. Kedvesen, mosolyogva tett eleget ennek a kérésnek.
Már indulásra készül, észreveszi az űrhajóból szegfű csokrát lengető fiút. Feléje fordul és ő is integet Közvetlen a lába előtt egy kisfú áll, Matula Péter. Tíz éves. Eddigi életének talán legnagyobb hőstette az, hogy ebben a tömegben idáig jutott. Másoknak, mint a mamája karján ülő Végh Gyuszikának, meg kellett elégednie azzal, hogy elkapott egy virágszálat abból a csokorból, melyet Gagarin az útnak induló gépkocsiból dobott a tömegbe. Vigh György feleségével és Erzsi lányával Előszállásról jött, hogy meglássa az űrhajóst. “Nagyon boldog vagyok” – mondja a már nem fiatal ember, – hogy láttam őt. Gondolatban megszorítottam a kezét és azt kívántam neki, hogy hazája, hős űrhajós társai és ő is sok ilyen nagyszerű tudományos tettel örvendeztessék meg még a világot.
Mint a sokszínű virágtenger, melyet a város és a környező községek népe az űrhajósnak elhozott, színes, eleven, megható az a sok-sok érzés, melyből itt egy-egy szikrányit felvillantottunk. A városi pártbizottság titkára köszöntőjében azt mondotta, hogy az új város legszebb terét Gagarinról nevezték el. A hőst köszöntő ünneplő sereg lelkes rajongása, szűnni nem akaró éljenzése és integetése méltón fejezte ki, hogy ez a város lakóinak szívből jövő, őszinte vágya volt.
Már elindult a gépkocsikaraván, az űrhajós mosolyogva integet az őt köszöntő ünneplő seregnek. És még ebben a nagy forgalomban is megüti a fülemet egy hang: “Ami nem sikerült otthon, most valóra vált.” Ivánka Najgyenova, a dimitrovgrádi úttörők egyik vezetője mondotta ezt. Amikor Gagarin Szófiában járt, nem sikerült vele találkozni, de most Sztálinvárosban, ahol az új város úttörőinek meghívására vendégeskednek, ők is megláthatták Jurij Gagarint. Kétszeres boldogság ez.
Még lobognak a kendők, zászlók, az űrhajós már Komló felé jár, de nemcsak az ajándékokat, hanem a város lakóinak nagy-nagy szeretetét, barátságát is magával vitte.
