Rexa Dezső: Magyar városok monográfiája 15. – Dunamenti nyaralóhelyek (Budapest, 1934)
DUNAPENTELE
Mikor a mi szép Dunántúlunk még Pannonia néven a hatalmas Róma birtoka volt itt Intercisa néven erődített táborhely állott.
Hogy magyar nevét honnan vette – azt csak magyarázatokból tudjuk. Állítólag a szép Csepel sziget végén, vagy erre egy már eltűntnek sejtett szigeten állott egy klastrom, amelyet igenigen régi okmányok “Szent Pantaleonról nevezett ráckeve-szigeti apátság” néven emlegetnek. E szent Pantaleon vértanúról nevezett apátság, mely magyarul Pentele monostora – birt a Duna-jobbparton is fekvőséggel, ez a régi római táborhely, az utána keletkezett szláv lakótelep, majd a magyar ősidőben Pentele helység területe lett.
A római időkről sok gyönyörű emlék beszél. A határban dolgozó földmunkások olyan gyakran találnak római származású bronz, kő, cserép, üveg tárgyakat, hogy ma már ott minden földmunka egyik főcélja – leletre szert tenni. A budapesti Nemzeti Múzeum régiségtára, a Székesfehérvári Múzeum, de a külföldi legnevesebb gyűjtemények is dicsekedve őriznek páratlan kincseket, amelyek eredete az ős Dunapentele. Az itt feltárt sirmezők maradványai igazolják, hogy e helyen a Krisztus utáni negyedik században igen jelentős kulturviszonyok voltak, s szellemi hatásai az ott állomásozó szíriai csapatok utján a kisázsiai hellenistikus befolyás utján gazdagodtak.
Római korabeli ásatások Dunapentelén /1908
A nép, amíg rá nem jön, hogy otthona világtörténelmi jelentőséggel bír, hogy e miatt érdeklődők, tudósok és ami nem utolsó dolog: régiségkereskedők keresik fel, addig nem sokat törődött e hírességgel, a múlttal és örültek, ha a földből követ emelhetnek ki s azt beépíthetik házaikba, ha egy jókora bronzedényt találnak a földben, s az nincs tele arannyal – jókorát káromkodva utóbb megelégesznek avval, hogy abból majd etetik a disznót.
Most már azonban ez is megváltozott s a nép is megbecsüli a múlt emlékeit.
Dunapentele ilyenekkel tele van. Ilyenek vannak a házak falába beépítve, részben, udvarokban, kertekben, utakmentén felállítva.
A római hatalom lehanyatlása után a középeurópai népvándorlás sem tűnt el nyomtalanul e területen. Az araviszkok bizonyára a maguk puritán és a mai értelemben alkalmatlanságokba vesző kényelmük szerint jól rendezkedtek be a rómaiak által elhagyott romok között és bizonyos, hogy az ott felejtett bronzedényeket felhasználták, sőt el is koptatták, de jó maguk is nekiláttak az iparfejlesztésnek, legalább ma nem csekély azon régi bronz és cserép és kőmaradványoknak száma, melyeket múzeumokban láthat az ember azon cim alatt: népvándorláskori araviszk lelet Dunapenteléről.
De amint a rómaiak elvesztek e vidékről, hogy helyet adjanak az araviszkeknek, éppen úgy eltűntek onnan az araviszkok, hogy helyet adjanak most már egy olyan vitéz népnek, mely azt náluk jóval hosszabb ideig megtartotta és még most is bírja. Az Ázsiából magát ideverekedte magyar most az araviszkok ott hagyott maradványait vette át s amikor a szent király nagy nemzeterősitő gondolatában a kereszténységet népének nagy szellemi kincsévé tette – ezt a területet ama már fentebb említett Pentele monostor apátjának kezébe adta, aki azt több-kevesebb békességgel évszázadokon keresztül bírta is. Az apát úr hatalma sem volt ment világi bajoktól. Lám 1238-ban nagy pert állott Miklós alországbíró előtt, amikor birtokának egy részét valami famíliák maguknak követelték s az ítélet – az akkori jurisdictiónak nem éppen az igazság, méltányosság és jogosság szerinti formája utján párbaj eredményével dőlt el, amely szerint – a peres birtokrésznek is csak egyharmada maradt az apát úré – a másik kétharmadától elesett.
Ez még könnyebben elviselhető sors volt, mint az, amelyik ezután sújtotta a monostor urát, midőn a tatárok úgy elpusztították szentegyházát, hogy IV. Bélának – visszatérte után újból kellett megalapítania, – amit a Padán nemzetségből származó Gábor mester vállalt magára, de bizony őkegyelme e kötelességének nem felelt meg, úgy hogy a király azután az újra felállítandó monostort most már az esztergomi érsekség alá rendelte, de 1330-ban a monostor kegyurasága Gábor mester utódaira visszaszállt, akik közül az egyik már az Almásy család névvel élt – s megalapitá a soká virágzott e nevű családot, akik több mint kétszáz esztendő múltán kihalván, a hatalmas pentelei határ a Paksy család birtokába jutott királyi adomány által.
A török nem kerülte el ezt a gazdag földet. Mint a budai szandzsákság tartozékát adófizetésre kényszeritette a pentelieket, tetemes pénzösszeget és ezenkívül búzát, mustot, lencsét, borsót, mézet, fát, szénát, lent, vágómarhát és bárányokat tartoztak a pogánynak adni.
A török is kitakarodott az országból s a Paksyak is kihaltak s leány ágon a Daróczyak lettek itt a birtokosok s azok után sok más közbirtokos között oszlott meg a határ.
Dunapentele ezek szerint már korán rendezett és szervezett lakóhellyé, községgé lett. Már 1424-ben volt plébániája, amely persze oly sok balszerencse közt megsemmisült, s az újabb, a mai plébániát 1745-ben hívták életre a hívők. A szent háromság tiszteletére emelt templomot 1749-ben Rudnyánszky József építtette.
A görögkeletiek – akiket a török idők utáni telepítés hozott ide – 1696-ban nyertek plébániát és templomot. Az utóbbi időkben már a plébániát be sem töltik, amennyiben szükség van ott papra – a rácalmási lelkész ellátja a most már megfogyott hívek lelki gondozását.
A halmos, dombos kellemes vidéken fekvő nagy község kedves képet nyújt a Duna felől. A terebélyes fákkal beültetett dombon álló temploma uralja a derűs tájat.
Palágyi Józsefről készített festmény a róla elnevezett
Művelődési Ház és Könyvtárban, Nagyvenyimen
Lakóinak száma 3900. Főjegyzője Palágyi József, bírója Németh István. A r. k. egyház élén Preiner István plébános áll, az áll. ellemi iskola igazgatója Hajas György, a postavezetője Holczer Antal.
Itt működik a Polgári Olvasókör, melynek elnöke Szávits Miklós, a R. Kath. Kör, melynek elnöke Preiner István és a Kath. Legényegylet.
A Dunapentele és Vidéke Hitelszövetkezet és a Dunapentele-rácalmási Takarékpénztár r. t. irányítják a hiteléletet.
A község mellett elhúzódó holt Dunaág, túloldalán 60 holdas erdős szigettel csónakázásra, fürdésre rendkívül alkalmas. Szép kirándulási helye a Kislak, az Öreghegy, mely utóbbi helyen római ásatások voltak, és ahonnan a kilátás is elsőrangú.
