Magyarország 1985. április 21.

Elsüllyedt monostor

Intercisa – Pentele
Tények és legendák


Térképrészlet 1556-ból
Balázs úr gyerekei

Valamikor – úgy 2000 évvel ezelőtt – az ősi római castrum mellett jól kiépített polgári település volt Intercisa, amely később, a középkorban egy XI. századbeli monostor védszentjéről, Panteleonról a Pentele nevet kapta, ma pedig Dunaújváros – az első magyar szocialista város – néven szerepel a térképen. Az egykori római erőd, az öreghegyen feltárt kőfallal védett katonai tá­bor a Duna-part egy kiugró részén épült a római útvonal mentén, és évszázadokon át különböző csapatok állomáshelye volt. Az egykori Intercisa, Pentele, majd később Sztálinváros, illetve Dunaújváros ma a magyar ipar egyik erődítménye: a Dunai Vasmű kombinátja, a Dunaújvárosi Papírgyár és sok más ipari alkotás, intézmény öregbíti hírnevét, ősi múltjára méltán büszke ez a város, hiszen a római kőtár oszlopai, a sok vérrel áztatott egykori hadiút kilométerkövei, a szépen faragott oltár és sírkövek erre emlékeztetik régi és új lako­sait. A múlt maradványai mögött felkiáltójelként a víztorony karcsú teste magasodik, hátrább az új város modern lakóépületei úsznak be a képbe, s az égboltot szivárványszínekkel tarkítják a távoli gyárak kéményeiből feltörő füstgomolyok.

Intercisa, castellum makettje az Intercisa Múzeumban

István király alapította
Az újabb kori ásatások feltárták a római erőd falait, sarokbástyáit, ezrével ásták ki a sírokat, fejlett kézműipar nyomaira bukkantak, megtalálták a katonai parancsnokok és tisztek lakásait, a tanácskozótermet, az úgynevezett “bazilikát”, amelynek már téglapadló-fűtése és ólomcsövekből szerelt vízvezetéke volt. De volt az ősi városnak egy monostora is, amelynek alapítási éve a XI. század eleje lehetett, feltehetően első királyunk építtette fel. A szülőföld, a szűkebb haza szenvedélyes szeretete arra késztette – egy, ma a fővárosban élő gazdasági szakembert – Fekete Istvánt, aki Pentelén született, gyermekéveit ott töltötte, hogy 20 év fáradhatatlan kutatómunkájával, levéltári búvárkodásokkal olyan új helytörténeti adatokat tárjon fel, amelyek szülővárosának korai Árpád-kori emlékeit, a tatárok által lerombolt és elsüllyedt monostor történetét egykori okiratokkal és felkutatott térképekkel bizonyítják. (Fekete István tanulmánya egyelőre csak kéziratban olvasható, s az alábbi adatokat nagyrészt az ő kutatásaiból merítettük.)
Hatszáz kolostort alapítottak Magyarországon a tatárjárásig, ezek közül négyszáz helye ismert, öt Árpád-kori görög monostor helye, neve és védszentje is ismert, ezek között a pentelei görög monostor is, amely nevét Szent Panteleonról kapta. Ebben később apácák is tartózkodtak. A római szertartású egyházi munkát Gellért püspök kezdte el, aki 1026 előtt jött Magyarországra. A pen­telei monostor alapítása valószínűleg az ezredforduló első évtizedeire esett. István király II. Bazileosz bizánci császárral szövetségben háborút viselt a bolgár cár, Sámuel ellen, győztesen pedig országát a bizánci birodalommal határossá tette. A háború alatt szerzett kincsekből 1019-ben királyi adományok gazdagítják az általa alapított székesfehérvári prépostságot. Így alakulhattak görög szertartású monostorok, mint a marosvári, a veszprémvölgyi, a szentendrei, a szávaszentdemeteri, a dunapentelei, majd az I. Endre által 1046-1060 között alapított visegrádi monostor, amely az egyház kettészakadása után utolsóként épült.
Fekete István ebben a környezetben vizsgálta a pentelei monostor alapításának évét, és azt 1015-1030 közé teszi, amit bizonyítanak a korai Árpád-kori jellegzetes szentéllyel épült templom (maradványai még láthatók a Rác-templom alatt) és a környéken talált sírok is. Pentele a veszprémi püspökséghez tartozott, s a monostor építésének értelmi szerzője és ihletője a “szűz királyfi”, Imre herceg görög felesége volt.


Márton L.: Szent Imre

Szűz herceg halála
Érdekes, és mindeddig alig ismert adatot kutatott fel a szerző: első királyunk trónörököse, Imre 1031-ben halt meg. A németalföldi Hildesheim évkönyve így írja le váratlan halálát: “1031. szeptember 2-án Imre herceget, az oroszok vezérét, István király fiát megölte egy felvert vadkan…” A feljegyzésben feltűnik az “oroszok vezére” kifejezés. A királyi testőrséget abban a korban ugyanis katonai segédcsapatokból szervezték meg, szerepük hasonló volt az orosz udvarokban szolgáló tatár testőrökéhez.
Imre királyfi tehát parancsnoka volt az orosznak nevezett testőrségnek, amelynek elődei Álmos vezérrel együtt költöztek az országba. A testőrség pedig annak a hadseregnek volt a magja, amely pár évvel később Bécset is elfoglalta. “Ehhez pedig többször kellett Imre hercegnek a kardját forgatni, mint az imakönyvét – állapítja meg a helytörténet, majd így folytatja -: halála is erre mutat. Egy férfiúi zárdaszűz aligha vív élethalálharcot egy vadkannal. Egyébként az egyház és a királyi ház hamarosan eltitkolta Imre királyfi halálának valódi okát… A román kor legendaírása házasemberként férfiúi hajadonnak és hadparancsnok létére az önmegtartóztatás honi eszményének tette meg. Imre királyfi vadkanűzés közben megesett halálát egyetlen hazai kútfő sem jegyezte fel!” (Imre “szűzházas­ságát” példaképként lehetett állítani a papság elé, mert a római pápa ekkor lépett fel a papi nőtlenség és a szerzetesi szüzességfogalom eszméjével.)
A bizánci császárság megdön­tése után a görög kolostorok latin szertartásúak lettek, erre az 1215. évi lateráni zsinat határozottan utasította is a kolostorok lakóit. De a pentelei monostorban annak alapításakor a feltevések sze­rint görög apácák lakhattak, mert Pentele és Rácalmás között terült el a görög apácák István királytól adományként kapott birtoka. Ez azonban csak vélelem, mert a kolostorban férfi szerzetesek laktak, mint a többi Árpád-kori kolostorban, és egy írásos forrás tudni véli, hogy 1238-ban apátja volt a kolostornak, aki a benne lakó férfi szerzeteseket képviselhette.

 

Szent életű beginák
Dzsingisz kán mongol birodalmának hadai a terjeszkedés során feldúlták Magyarországot. Az orosz fejedelemségek legyőzése után Batu kán és Szubutáj mon­gol seregei megsemmisítő vereséget mértek IV. Béla király seregére 1241-ben, ezután végigrombolták az országot, s a pentelei kolostort is a földdel egyenlővé tették. Jóllehet IV. Béla az esztergomi érseknek és utódainak ajándékozta a kolostort, a tatárdúlás után azt nem állították helyre, továbbra is romokban, elhagyatva állott, amíg a veszprémi Szent Katalin zárda lakói a királytól adományul nem kérték.


Szalki-sziget északi részén épült kolostor-együttest korabeli leírások alapján Szabó Zsolt Róbert rekonstruálta

Druget János nádor egy 1329-ben kelt birtokperének oklevele állítja, hogy a mai Dunaújváros közelében volt Pentele monostora, amelyben “hajdan görög apácák laktak”. Valószínű, hogy úgynevezett beginákról lehetett szó. (Begina = fogadalmat nem tett szent életű nő. A beginák magas fallal körülvett épületekben, templomok­ban vagy kórházakban laktak, egy-egy cellában kettesével-hármasával, kezük munkájával tartották fenn magukat, általában kórházi betegápolással foglalkoztak. Egyszerű szürkés “bézs” színű ruhákban, fejükön fehér fátyollal jártak. Elődeikről a XII. század­ban, 1180 körül belgiumi forrás­művekben lehet olvasni, nevüket Lambert de Beghe-től, alapító­juktól kapták.)


Begina ábrázolása az 1489-ben Lübeck-ben kiadott Des dodes dantz-ból

A későbbiekben a kolostor sorsát már leginkább különböző korabeli, majd későbbi térképek alapján lehet követni, mert 1277-től a pentelei kolostor ismét senki földje lett. Az apácák kiköltöztek az épületből. Figyelemre méltó, hogy a pentelei monostor helyét néhány későbbi térképen “Monstor Butibulás” néven vagy ehhez hasonló elnevezéssel lehet megtalálni. Egy utazó német keres­kedő Konstantinápolyból hazatérve 1553-55. évi útinaplójába ezt írta: “Útközben egy falun, a kis Penttelén (két t betűvel!) utaztunk át. Buti Balázs onnan továbbállt, miután a király hallgatólagos beleegyezésével sok apácának itt egy év alatt mindnek gyereket csinált…” (Mivel függ­het össze a német kereskedő naplójában említett Buti Balázs és a későbbi térképeken a Monstor Butibulás megnevezés? A XIII. század hetvenes éveiben ugyanis a szigeti apácakolostor felett hatalmaskodott egy főúr, aki Bugyi községbeli Balázs úr volt, s neve ilyen módon örökíttetett meg a térképeken.)
Természetesen legendák is születtek az elhagyott kolostorokról. Pentelén még a legutóbbi évtizedekig élt egy monda az elsüllyedt kolostorról, amely “valahol az Árendás-lapos környékén vagy a fölött a Duna partján állott… Ebből a templomból Szent Iván éjszakáján, ha a fülünket a földhöz szorítjuk – így szól a legenda -, hallani lehet a barátok énekét és a harangszót!” Arra nincs bizonyíték, hogy a monostorról vagy két másik elpusztult templomról van-e szó, mert egy feltárt rommező ma is megvan Dunaalmás alatt a folyó partján a falutól egy kilométerre.  Az 1528-ban kiadott Lázár deák (Lazarus) térképén a monostor egy bazilika jellegű nyeregtetős templomból állott, amelynek déli falához csatlakozott a térképen alacsonyabbnak ábrázolt szerzetesi lakrész. Két évtizeddel későbbi térképen már két karcsú kör keresztmetszetű torony látható, köztük háromszög tetejű ‘bejárat boltívvel. A XVI. századi egyéb térképek különböző pontokra helyezik az elsüllyedt kolostort.

Ellentmondásosan
Magyarország első jó térképe 1514-ben született meg, de csak 1528-ban készült róla 4 darab 78X55 cm nagyságú fametszet Appiánus Péter nyomdájában. Készítőjeként Lázár deákot jelölték meg, feltételezve, hogy Bakócz Tamás íródeákja volt. Lázár deák nagy tudású geográfus volt, de rossz térképrajzoló, ezért azokat egy osztrák matematikus, Tannstetter György átrajzolta, és a helységek neveit természetesen németül írta be. Ezen a térképen a monostor a Pentele melletti szigeten délkeleti irányban szerepel. Egy későbbi térképen – ennek eredeti példányát a bázeli egyetemi könyvtár őrzi – a monostor már északkeleten szerepel. A későbbi térképek is ellentmondásosan, más-más helyen jelölik meg a monostor egykori helyét…
Egyébként 1983 őszén a Duna rendkívüli vízállása idején Duna­almás alatt egy kilométerre szépen faragott kőtöredékek kerültek elő. Talán épp az elsüllyedt mo­nostor kövei…

RÁTHONYI JÁNOS

Dunaujvaros