Képes Újság – 1974. november 16.
Dunaújváros ókori kincsei
A ma élő ember tudatában – hacsak nem régész – Dunaújváros neve egy szocialista építő munkánk első gigászi alkotásával. Műemlékei nincsenek, ide a jelen alkotásait megnézni jönnek a turisták. Idegenforgalmi vonzereje újdonságában rejlik.
Az újságok is, mint szokatlan érdekességet, közölték a hírt az első dunaújvárosi műemlékház megnyitásáról.
Pedig Dunaújváros az ókori régészeti emlékeknek majdnem olyan gazdag lelőhelye, mint például Gorsium. A település több évezredes története folyamán többször – a bronzkorban, a római korban, az avar korban – kiemelkedő szerephez jutott, s virágzó életet élt. A vasmű például egy bronzkori településre, pontosabban temetőre épült rá. Ezen a helyen 1950-51-ben ezerháromszáz sírt tártak fel. Máig is az ország legnagyobb feltárt bronzkori temetőjeként tartják számon az archeológusok.
Az ásatások alkalmával felszínre került római kori síremlékeket és oszlopokat a városi múzeum kőtárában állították ki
A legtöbb emlék a római korból származik – a település latin nevén – Intercisából. A római birodalom határa az ország jelenlegi területét kettévágva a Duna vonalán húzódott, így Intercisa is határvédelmi szerepének köszönhette jelentőségét.
A mai Dunaújváros terjeszkedésének déli irányában legelőször egy ezerhétszáz sírból álló IV-V. századi temető esett. Lényegében e feltárással kezdődött el 1963-ban az a nagyarányú régészeti kutatás, amely a mai napig is tart, s amelynek során a Duna-vidék legnagyobb római kori temetője került felszínre. Az innen kiásott leletek: sírkövek, oltárok, domborművek, gazdag díszítésű ékszerek, művészi kidolgozású faragványok, betekintést adnak a település életébe, kultúrájába, s érzékeltetik a vezető réteg gazdagságát.
A katonai erődítmény – castrum – körül hat-hétezres lélekszámú város alakult ki; lakói a katonák hozzátartozói és nyugdíjas katonák, kézművesek, földművesek voltak. E polgári településnek napjainkig körülbelül a felét sikerült feltárni. Talán furcsának tűnik, a régészek Dunaújvárosban versenyt futnak az idővel. Az építkezések gyors üteme diktálja a tempót, mivel nem egy esetben csak annyi idő jut egy-egy terület feltárására, ameddig egy új épület alapozását megkezdik. A város, amely ráépül az évezredes romokra, segíti és ösztönzi a régészeti kutatómunkát. A városi tanács évente háromszáz-háromszázötvenezer forintot biztosít erre a célra. Két év óta a Dunai Vasmű is jelentős anyagi támogatóst ad az ásatásokhoz.
A modern panelépületek között érdekes színfolt Dunaújváros első ókori műemlékházának helyreállított alapzata
Hogy az utókor számára ne csak a múzeumban elhelyezett tárgyak érzékeltessenek valamit e modern város ősrégi múltjából, a volt polgári település egyik harmadik század elején épült és körülbelül ötven-hatvan évig fennállt lakóházának maradványait érdekes színfoltként meghagyták a tízemeletes épületek között. Az 1971-ben kiásott alapok feltárása az idén fejeződött be. A kőből épített, négy-négy helyiségből álló ikerlakóházat freskókkal díszítették, s egyik helyiségét padló alatti fűtőcsatornával melegítették. A hőt a gazdasági célokat szolgáló rész – konyhakemencéje szolgáltatta.
A településen végzett ásatások során nemrégiben egy díszes bronzveretes faláda bronzveretei s egy díszkocsi részei kerültek elő, amelyeket jelenleg restaurálnak. A legritkább és legértékesebb leletnek azonban egy vályogtéglából épített fazekas kemence számít, amely öt méterre volt a jelenlegi felszín alatt. Megmentése érdekében át kellett tervezni az arra vezető út egy részét is. A különleges darabot a lakóházhoz hasonlóan eredeti környezetében szeretnék helyreállítani és bemutatni.
Az ikervilla egyik helyiségét padló alatti fűtőcsatornával melegítették
Az ásatások súlypontja a közelmúltban átkerült a castrum területére, ahol egy negyvenszer-negyven méteres részen, a volt parancsnoki épület feltárásán dolgoznak. Tervek szerint az ásatások eredményeként felszínre hozott köveket és a kőtárban már idáig összegyűjtött leleteket egy nagy parkban fogják kiállítani. A castrum helyén kialakítandó ókori romkert hangulatos pihenő és sétálóhely, sokakat érdeklő, idegenforgalmi látványossága lesz Dunaújvárosnak.
Horváth Mária
fotók: Karff István
