Fejér Megyei Hírlap – 1993. április 15.


Rác templom Dunapentelén – 2020

Megyénk néphagyománya

A szerbek húsvétja

Megyénk lakosságának döntő része számára elmúltak a húsvéti ünnepek. Ám vagyon egy szerény lélkszámú, egyre fogyó népcsoport, melynek tagjai még előtte állnak. A görögkeleti (ortodox vagy pravoszláv) vallású szerbekről, vagyis rácokról van szó, akik – a mi időszámításunk szerint – idén április 18-tól ünneplik a húsvétot.

Az eltérés oka

Az eltérés alapvetően a különböző naptárak használatára vezethető vissza. Mint ismeretes, i.e. 44-től Európa kultúrtájain a Julius Caesarról elnevezett julián naptárt alkalmazták. Ennek pontatlanságát kiküszöbölendő Lodovico Lilio csillagász 1582-ben újat készített, melyet megbízójáról, XIII. Gergely pápáról gregorián naptárnak neveznek. A két naptár számítási módja közt annak idején még csak tíz, de századunkban már tizenhárom nap eltérés mutatkozott.


XIII. Gergely és az általa kiadott új naptár egyik lapja

A “pápista ármány”, amely során tíz nap eltűnt az 1582-es évből – mult-kor.hu

A keleti kereszténység, azaz a görögkeletiek a kezdetektől fogva idegenkedtek az új naptár bevezetésétől, a katolikus egyház terjeszkedési törekvését, veszélyét látták benne. így aztán maradtak a régi mellett, még akkor is, ha ezáltal az állami időszámítástól eltértek.
Mind a nyugati, mind a keleti egyház húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő első vasárnappal ünnepli. A tavaszi napéjegyenlőség azonban a nyugati egyháznál március 21-re, az ó-naptárhoz ragaszkodó keletinél századunkban április 3-ra esik. Ebből következően a húsvét időpontjával kapcsolatban a nyugati és a görögkeleti egyház viszonylatában három eset lehetséges. Amennyiben az első tavaszi holdtölte korán, április 3-ra előtt bekövetkezik, úgy a pravoszláv húsvét 5 héttel később van, mint a nyugati egyházé. Ha az első tavaszi holdtölte későre, április 3-a utánra esik, úgy a két kereszténység azonos időpontban ünnepel. Ám ha a zsidó húsvét is ekkorra esne, az esetben a görögkeletiek egy héttel később ülik meg. Ez történt idén is. A kánoni szabálynak egyébként nincs zsidóellenes éle, hanem csak függetleníteni akarja egymástól a zsidó és a keleti keresztény húsvétot.


fotó: József Attila Könyvtár – Holczer Tibor

A háromnapos húsvét (Uskrs) a görögkeletiek számára az “ünnepek ünnepe” mely felette áll a karácsonyt is magában foglaló tizenkét nagyünnepnek.

Hajnali mosakodás

Fejér megye szerb lakói a régebbi időkben a húsvétot megelőző hét heti böjtöt (post), különösen a szerdai és pénteki napokat szigorúan megtartották. Rácalmáson ilyenkor mindent zsír nélkül, csak sóban-vízben, esetleg olajban főztek. Jellegzetes ételnek a bableves, a krumplisaláta, s főleg a hal számított. Az egykori Dunapentele (ma Dunaújváros) rác lakói titpikus bőjti ételnek a bablevest (pasuljova croba), és az olajban sütött lángost (plamenjaca) tartották. A székesfehérvári rácok hagyományos bőti, különösen nagypénteki étele a papula volt, ami fokhagymával ízesített, főtt, összetört, pépesen fogyasztott babot jelentett.
Nagypéntek (veliki peták) külön kiemelkedett a bőjti időszakból. Ezen a napon a régebbi korokban nem főztek, s egészen estig semmit sem ettek. A két világháború között már egyre inkább csak arra ügyeltek, hogy húst, zsíros vagy tejes ételt ne egyenek, hanem csak olajosat.

A dunapentelei Csupity Ivánné Agárdi Ilona (sz. 1919) pár évvel ezelőtt beszélt nekem arról, hogy miként zajlott le körükben a nagypéntek reggeli mosakodás, amely egyébként Európa más népeinél is elterjedt szokás. A dunapentelei rácok nagypéntek hajnalán a rácalmási szent kúthoz mentek ki. “Idemo na svetu vodicu!” (Megyünk a szent vízhez!) – mondták. Az 1930-40-es években kisebb csoportokban, főleg lányok és asszonyok, gyalogosan tették meg a nem is rövid utat. Általában éhgyomorral indultak, legfeljebb egy darab üres kenyeret vittek magukkal, éhségük elverésére. Az 1950-60-as esztendőkben már inkább lovaskocsin jutottak ki a vízhez. A szent kút vizében mindenki megmosdott, aztán imádkozott, végül a magával hozott üvegbe vizet töltött, hogy vigyen az otthoni családtagoknak. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki: ha valaki valamilyen baját érezte, ebből ivott egy keveset, de szükség esetén az állatoknak is adtak belőle. A szokás kapcsán jól megfigyelhető a pogány és a keresztény eredetű elemek keveredése.


fotó: József Attila Könyvtár – Holczer Tibor

Virrasztás egész éjjel

Nagycsütörtöktől a görögkeleti templomokban sem harangoztak. Ilyenkor Fehérváron a rác templom tornyában lévő tölgyfa táblán klepetáltak fakalapáccsal. A tábla ütögetésével jelezték az idő múlását, és így hívták a híveket a szertartásokra.
Nagyszombatról húsvét vasárnapra virradó éjjel a görögkeleti vallásúak egész éjszaka fent maradtak. Éjfél után egy, kettő vagy három órakor kezdődött a feltámadást idéző körmenet. A templomból zászlókkal (litija) léptek az utcára. Elől a férfiak, gyerekek, azután a pap következett a baldachin alatt, (melyet férfiak emeltek a magasba), végül az asszonyok. Vagy bejárták a településnek rácok lakta részét, vagy a templomot kerülték meg. Amint Rákics János (sz. 1919) elmondta, az utolsó feltámadási körmenetre Székesfehérváron az 1940-es évek végén került sor. A menet hajnali három órakor indult, a Rác és Szúnyog utca beiktatásával a templom portáját kerülte meg. Akkor még a helybéli rácok száma meghaladta a hetvenet.


A székesfehérvári rác templom (Gelencsér Ferenc felvétele)

A feltámadás után, a húsvéti napokon az ortodox szerbek külön köszöntéssel, örömteli módon üvdözölték egymást: “Hristos voskrese!” (Krisztus feltámadt!) Rá a felelet: “Vo istinu voskrese! (Valóban feltámadt!)
A húsvét vasárnapi ünnepi ebédre természetesen vendéget is vártak. Az ételek közt Rácalmáson hajdan szerepelt egy különleges fonott kalács, a buzdovan, (buzogány), melynek közepébe egy tojást helyeztek héjastól. Ez a húsvéti példa is bizonyítja, hogy a szerbek nagy ünnepein milyen jelentősége, sokszor kultikus szerepe volt a kalácsnak.

Míg az említett kalács készítése és a tojásfestés ősi szerb szokásnak tekintendő, addig nyilvánvalóan a környező népektől, különösen a magyaroktól vették át a locsolkodás gyakorlatát.
A szerbek húsvéti ünnepkörét alapvetően a görögkeleti vallás befolyásolta. Ennek merev, konzervatív szabályai igen régi, sokszor pogánykori szokásokkal, hiedelmekkel éltek együtt.

Gelencsér József

Dunaujvaros