Labdarúgás – 1979. március
Hangulatember?
Kuti Lászlóról már Székesfehérvárott úgy beszéltek, mint a magyar labdarúgás egyik ígéretéről. A tehetséges fiatalember mégsem kötött ki végleg a Videotonnál. Még mielőtt igazán kibontakoztatta volna képességeit, elköltözött Fehérvárról, át a “szomszédba” Dunaújvárosba. Ott is időbe telt, amíg neve tartósan megkötött a csapatösszeállításban. Mindennek meglehetősen prózai oka volt az, hogy Dunaújvárosba kerülése előtt operálták a térdét. A porcműtétet követően még elég sok problémája volt a szóban forgó térddel, de aztán egyre jobban játékba lendült s egyszer csak meghatározó tényező lett az együttesnél. Milyen labdarúgó tulajdonképpen Kuti László?
Kuti László (KOPPÁNY GYÖRGY felv.)
(Novák Dezső vezető edző: Jó képességű futballista. Remekül cselez, labdakezelése is kitűnő s futtából kevesen centereznek úgy a kapu elé mint ő. Emberi magatartása is kifogástalan, okos, értelmes fiú, aki a labdarúgás mellett a műszaki főiskolát is elvégezte. Ami a játékbeli fogyatékosságait illeti, nos képes átlagon felüli teljesítményekre, de meglehetősen hangulatember s ha a játék elején nem jönnek be a dolgai, vagy ha nem szolgálják ki elég gondosan, akkor mindez kedvét szegi, s akkor hosszú időbe telik, míg bele tud illeszkedni a játékba. Jól hasznosítható a balszélen, de véleményem szerint a középpályán egészen bizonyos, hogy még hasznosabb teljesítményt tudna nyújtani. Sajnos a mai csatárínségben kénytelen vagyok a szélen “alkalmazni”.)
Kuti tehát csatárkodásra van ítélve, de szemlátomást ott jól érzi magát.
(Kuti László: A mai labdarúgásban egyre nehezebb a csatárok élete. A védők nem bánnak kesztyűs kézzel velünk, ott lihegnek a sarkunkban. Alig, hogy az ember közelébe kerül a labda, már érkezik a hátvéd is s ha a csatár nem elég fürge, akkor viszik labdástól a lábát. Manapság már a szerény támadóknak nem sok babér terem, azokat szép gondosan elsöprik az útból. Aki talpon akar maradni, aki vinni akarja valamire, annak nem szabad érzelgősnek lenni s oda kell állni verekedni a védőkkel. Én sohasem voltam ilyen “verekedő” típus, inkább egy csellel, egy váratlan húzással igyekeztem megoldani a kapu előterébe kerülést. Ahogy telt, múlt az idő, az élet szép lassan rákényszerített, hogy egy kicsit harciasabb legyek, hogy ne hagyjam magam. Nincs más út, muszáj erőszakosnak lenni, mert másként nincs boldogulás, nincs gólhelyzet s gól.)
A dunaújvárosi szélső a gólgyártásban is lépett előre az elmúlt időszakban. Míg korábban 48 bajnoki találkozón csak ötször talált a hálóban, addig ugyanezt az ötöst ősszel tizenegy találkozón prezentálta. A legeredményesebb egy nagycsapat, a Vasas ellen volt, ekkor kétszer bombázott Mészáros hálójába. Erre a két gólra jóleső érzéssel emlékezik vissza.
(Azon a találkozón nagyszerűen játszott a csapat, szinte mindenki önmagát múlta felül. Rengeteget mozogtunk, támadást támadás követte s ezúttal a helyzet kihasználásunk is jobb volt a sok évi átlagnál. Én is nagyon igyekeztem, kijött a lépés is… hát így történt! Persze nem ment mindig ilyen remekül az ősz folyamán. Az Újpesti Dózsa elleni találkozóig nem volt különösebb probléma, ott azonban csődöt mondtunk. A nagy és kiadós verés után szinte nem nem tudtunk magunkhoz térni. Hetekig kábultak voltunk s közben értékes pontokat veszítettünk. Elmúlt évi eredményeink s játékunk alapján a vidék legjobbja címről is ábrándoztunk az ősz elején s most arra kell ügyelnünk, hogy mielőbb elkerüljünk a kiesőzóna tájáról.)
Kuti László a válogatottban, 1979-ben. fotó: www.magyarfutball.hu
Függetlenül a csapat őszi gyengélkedésétől, Kuti László az idei év elején meghívót kapott. Lakat Károly dr., az olimpiai válogatott szakvezetője is, klubedzője Novák Dezső is úgy értékelte tehetségét, tudását, hogy helye van az olimpiai válogatott keretben. Meglepte a beválogatás a csatárt, vagy egy kicsit számított a meghívóra?
(Kuti László: Nagyon jólesett, amikor megtudtam, hogy tagja lehetek az olimpiai selejtezőre készülő válogatott keretnek. Azt hiszem nem leszek szerénytelen ha bevallom, ha nem is számítottam rá, de egy picit reménykedtem abban, hogy talán velem is számol Karcsi bácsi. Huszonöt éves vagyok, eddig játszottam az ifjúsági válogatottba, a 21 éven aluliak válogatottjában, az utánpótlás együttesben s minden vágyam az volt, hogy még tovább lépjek. Ez régi álmom, mondhatnám egyik legnagyobb célkitűzésem. Persze a cél még nagyon távoli, hiszen a keretben sok változás lehet, megőrizni itt egy posztot, ez bizony nem könnyű dolog. Mindenhol nagy a konkurencia, így a balszélen is. Tieber, Pogány ugyanazt akarja, mint jómagam. Bentragadni az olimpiai válogatottban. A nagy vetélkedő elkezdődött, sok jó labdarúgót hívtak össze, nagyon ki kell tenni magáért annak, aki mezt akar hódítani. Én szeretnék. Ezért megteszek minden tőlem telhetőt. Ha így sem tudok ott lenni, tudomásul veszem, hogy más ennél is többre képes.)
Mit tesz a nagy cél eléréséért Kuti Laci? Nos a gyengéin próbál javítani. A jobb lábát is gyötri, a fejelést is gyakorolja s a test-test elleni játékhoz is megpróbál jobban közelíteni.
Az őszi házi góllövőlistát Szepesivel holtversenyben Kuti László vezeti, öt góllal. De ezt kevesli. És várja a tavaszt. Amikor már nem szeretne hangulatember lenni
(v. s.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
