Sztálinváros – 1955. május 24.

A közétkeztetés dolgozói nevében…

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. S nekik meg kell küzdeniük az elismerés minden hangjáért, hiszen mindannyian ké­nyesek vagyunk arra,

hogyan szolgálnak ki

bennünket. Nehéz tehát a dolguk.
Bonyolult és igen felelősségteljes feladatot lát el városunkban a Közétkeztetési Vállalat. Durva példa se­gítségével igy érzékeltetnénk szere­püket: 12.000 ember számára főznek naponta. Ha jó az ebéd – 12.000 ember dolgozik kedvvel és elégedet­ten a nap folyamán. Ha rossz; ugyan­annyian bosszankodnak.

Már sokszor beszéltünk a vállalat munkáját bíráló fogyasztók, keve­sebbszer a dícsérők nevében – most a vállalat szószólói leszünk. Őket hallgattuk meg.
– Jelentéktelen, de mégis Kelle­metlen és igen jellemző dolog a zsetonrendszer kudarca – kezdi a legfrissebb fájdalommal az igazgató. – A Vasmű igazgatóság étkezdéjében bevezettük a zsetonrendszert, ami abból áll, hogy minden dolgozó, csak megfelelő kis érme ellenében kapta meg az étkezéshez szükséges kana­lat, villát, kést. Azért volt erre szükség, mert a vállalatnak

hallatlan mennyiségű fogyóeszköze veszett, tűnt el.

Egy-egy étkezőhelyet úgyszólván miden héten tömni kell evőeszkö­zökkel, olyan sok veszik el. Így akar­tuk megoldani ezt a problémát és gondoltuk, hogy az igazgatóságon vezetjük be először – ott értik meg leginkább, hogy szükség van erre. Tévedtünk, mert nagy sértődés és megbántottság kelt nyomában, kénytelenek voltunk egy időre abba­hagyni. De csak egy időre, mert is­mét bevezetjük, akár tetszik az igaz­gatóság dolgozóinak, akár nem.


Evőeszköz-zseton /köszönet Hódos Zoltánnak az érméért!

Ha ez beválik, jelentős összeget takarítanak meg. A tervezett válla­lati veszteség csökkentésére és az önköltség csökkentésére komoly vál­lalások születtek a második negyed­év elején. A vállalat dolgozói elha­tározták, hogy évi tervüket 2 száza­lékkal túlteljesítik és hogy e terve­zett veszteséget 2.800.000 forinttal csökkentik.
– Reális adatok ezek, ha minden alkalmazott teljesítőképességét számbavesszük és számítunk a fogyasz­tók segítségére is. Mert azon is igen sok múlik. Főleg az üzemi étkezte­tésben résztvevőkön. Például: igyek­szünk

otthonossá tenni az étkezőhelyeket

felszereléssel, berendezéssel. Ha ezt kímélik, saját maguknak óvják a szép környezetet s bennünket segí­tenek munkánkban, felajánlásaink teljesítésében.
– Nagy segítséget jelentene, ha bevezethetnénk a turnusos étkezte­tést – mondják a vállalat dolgozói – Ez azt jelentené, hogy egyes étkezőhelyeken a dolgozók időrendi beosztásában keresnék fel az étkező­helyiséget. Így nem okozna felesle­ges torlódást az ebéd, vacsoraidő, ezenkívül jelentős alkalmazott, fel­szolgálólétszám válna feleslegessé. Pontosabb, jobb is lenne a kiszol­gálás, hiszen olyan tömegben, mint amilyen például a kokszolóépítke­zés konyháin van ebédidőben, nem is lehet jól felszolgálni. Csupán a vállalatok vezetőin múlt, hogy ezt eddig nem szervezték meg.
Szerintük túlságosan nagyok a “ráerőszakolt” költségek. A Köztisz­tasági Vállalatnak például negyed­évenként 48.000 íorinfoi fizetnek, szerződéssel, amiért a vállalat taka­rítás munkáit elvégzi. Kevesebb összegből, kedvezőbb szerződéssel is meg lehetne ezt oldani.
Nagyban növeli a vállalat költsé­geit a szállítás is. Gázt például csak gépkocsin szállíthatnak, ami jelen­tős költségtöbbletet okoz.
A vállalat költségeinek elbírálá­sánál ritkán veszik figyelembe azt a sztálinvárosi sajátosságot, hogy idevaló, Sztálinvárosban lakó dol­gozójuk még csak nagyon kevés van.
Azoknak a felszolgálóknak, szakem­bereknek pedig, akik Budapestről jöttek Sztálinvárosba, különélést, ha családosak, szállást, utiköltséget kell téríteni. Ilyen például egy budapesti vállalatnál vagy vidéki nagyváros­ban nincs, mert a személyzet leg­nagyobb része ott helybeliekből te­vődik össze.
Jobb lenne a helyzet ezen a téren is, ha a vállalat dolgozói a Tanács lakáskeretéből legalább korlátozott számban kapnának végleges lakást. Sajnos, mondják, ebben az évben egyetlenegy lakást sem tudnak ki­utalni a vállalat alkalmazottai és családtagjai számára. Pedig érdemes lenne segíteni ezen: csak szállás­költségre az első negyedévben több, mint százezer forintot fizettek ki.
A néhányból látjuk: a Közétkez­tetési Vállalat dolgozóinak, vezető­ségének is megvannak a maguk nehézségei, melyekkel meg kell küzdeniök. Ez persze

nem mentség a gyakran hanyag, rossz munkára,

amely jogosan képezi sok panasz tárgyát.
– Ezeket megszüntetni, vagy leg­alábbis annyit megszüntetni közü­lük, amennyire erőnkből futja: ez a következő hónapok feladata.
Kíváncsiak a közönség, a fogyasz­tók véleményére: javult-e munká­juk?
A közönség véleménye nem fog késni: ebben nyugodtan bízhatnak. Akár dicsérni, akár bírálni kell, a fogyasztóközönség igen szívesen teszi, saját érdekében.


Béke Étterem

Dunaujvaros