Tito Dunaújvárosban

Népszabadság – 1964. szeptember 15.

Jugoszláv vendégeink Dunaújvárosban

Tito és Kádár elvtárs beszéde a Dunai Vasmű munkásgyűlésén

(Tudósítóinktól.)
Joszip Broz Tito és kísérete hét­fő reggel Dunaújvárosba látoga­tott. Vele utazott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes.
Ünnepi díszbe öltözött erre az alkalomra Dunaújváros. A város határában diadalkapu fogadta a vendégeket, rajta a felírás: “Sze­retettel köszöntjük jugoszláv ven­dégeinket.” Jugoszláv és magyar nemzetiszínű zászlókkal díszítették fel az utcákat, s már jóval a vendégek érkezése előtt az utcák­ra vonultak Dunaújváros dolgozói, hogy üdvözöljék Tito és Kádár elvtársat.

Megérkezés Dunaújvárosba

A vendégek kocsisora a városi tanácsháza elé érkezett, ahol dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Juhász János, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a megyei tanács vb-elnöke, Takács Imre, a Duna­újvárosi Pártbizottság első titká­ra, Tapolczai Jenő, a városi tanács vb-elnöke és Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója köszöntötte Tito és Kádár elvtársat, valamint a velük érkezett többi személyiséget.

Kádár János, Joszip Broz Tito és kíséretük Dunaújvárosban

A vendégek ünneplőbe öltözött úttörők sorfala között mentek a tanács épületébe, ahol Juhász Já­nos üdvözlő szavai után Tapolczai Jenő adott tájékoztatót az első magyar szocialista város történeté­ről, lakóinak életéről. A vb-elnök részletesen ismertette a 14 éves város politikai, igazgatási, egészségügyi, kereskedelmi és kulturá­lis helyzetét, aztán elmondta, hogy szocialista városunk a múlt évek­ben baráti kapcsolatokat alakított ki több jugoszláv várossal. A du­naújvárosi vezetőknek módjuk volt találkozniuk jugoszláv váro­sok vezetőivel, s ennek során több­ször megvitatták a városfejlesztés különböző kérdéseit, az eredmé­nyeket, a gondokat, a terveket. Tapolczai Jenő elmondta, hogy Belgrád és Zágráb képviselői jár­tak Dunaújvárosban, megismer­kedtek a város életével.
A vb-elnök ismertetője után Borovszki Ambrus, a kohászati kombinát vezérigazgatója adott képet az üzemek termeléséről. Egyebek között elmondta, hogy a szovjet segítséggel épült Dunai Vasmű ma már 11500 embert foglalkoztat, és a meleghengerde termékei jó hírnevet vívtak ki maguknak mind a szocialista, mind a tőkésországokban. Akár­csak sok más magyar üzem, a Dunai Vasmű is kapcsolatban áll jugoszláv üzemekkel; a gyár nyersvasat szállít az acélgyártás­hoz a baráti országokba. A ve­zérigazgató szólt arról is, milyen korszerű lesz majd az új hideg- hengermű, amelyet előrelátható­lag a jövő év közepén adnak át rendeltetésének.

A vendégek városnézésre indulnak

Az ismertetések után átadták Dunaújváros ajándékait Tito elvtársnak, majd a jugoszláv ál­lamelnök és kísérete a magyar állami és pírt vezetők társaságá­ban városnéző sétára indult. Végig a Bartók Béla úton, a Kossuth Lajos utcán és a Vasmű utcán a dunaújvárosiak ezrei kö­szöntötték Tito és Kádár elv­társat, akik barátian, kézfogások­kal, kalaplengetéssel viszonozták az üdvözléseket. Tito elvtárs be­hatóan érdeklődött Tapolczai Jenőtől a város további építkezési terveiről, s elismerésének adott kifejezést a látottakon. Hosszasan érdeklődött az úgynevezett ki­egészítő beruházások – iskola, kórház stb. – felől, s külön is megdicsérte a széles utcájú vá­ros elrendezését, a sok parkot, az újabb építkezések stílusát. A ta­nácselnökkel beszélgetve Tito elvtárs elmondta, hogy náluk, Jugoszláviában Velenje az első szocialista város, s úgy érzi az ember magát Dunaújvárosban, mintha ott járna. Tapolczai Jenő szintén járt Velenjén, s meg is említette Tito elvtársnak, hogy még a két város problémái is szinte teljesen azonosak.
A városnéző séta után a ma­gas rangú vendégek ellátogattak a Dunai Vasmű hideghengermű vé­be, ahol először a spirális cső­gyártást tekintették meg, majd a meleghengerműben ismerkedtek a munkafolyamatokkal. Tito elv­társ és kísérete hosszasan elidő­zött az úgynevezett előnyújtónál, majd a lemezsornál, részletesen elmagyaráztatta magának az au­tomatika működését, aztán a hengersor központi vezérlőasztalánál figyelte a munkafolyamatokat. Borovszki Ambrus vezérigazgató minden munkafázisról részletes felvilágosítást adott. Tito elvtárs elismeréssel szólt a látottakról, s különösen a magas fokú automatizáltság nyerte meg tetszését. Elmondta, hogy náluk is vannak meleghengerművek, de régebbiek, nem ilyen korszerűek.
A tervezettnél is jóval tovább tartó gyárlátogatás után. jugo­szláv vendégeink a magyar ál­lamférfiak társaságában a vas­szerkezeti üzem nagy szerelőcsarnokában röpgyűlésen találkoztak a dunaújvárosi dolgozókkal.
Nagy taps, éljenzés közepette lépett a tribünre Joszip Broz Tito, Kádár János és a többi vendég. Takács Imre, a városi pártbizott­ság első titkára üdvözölte őket, majd Kádár elvtárs lépett a mik­rofonhoz.

A Dunai Vasmű udvarán

Kádár elvtárs beszéde

Kádár elvtárs dicsérettel szólt a Dunai Vasmű dolgozóinak mun­kájáról, s külön kiemelte, hogy a gyár 35 munkacsapata elnyerte a szocialista brigád címet, két jelen­tős üzemegység pedig már a szo­cialista üzem címmel büszkélked­het A Központi Bizottság és a kormány nevében gratulált a ha­talmas üzem kollektívájának a szép eredményekhez, az első fél­évi terv teljesítéséhez, és sok si­kert kívánt a vasmű dolgozóinak további munkájukhoz.
A továbbiakban néhány bel- és külpolitikai kérdésről beszélt. Megállapította, hogy népünk az ipari és a mezőgazdasági termelés­ben, és az alkotó munka más terü­letein is eredménnyel, sikerrel dolgozik második ötéves tervünk végrehajtásáért. E nagy és gyak­ran cseppet sem könnyű munká­nak nagyszerű eredményei van­nak, s ez mindenkinek biztosítást adhat a jövőre nézve. A jó munka döntő feltétele az életszínvonal javításának, társadalmi rendünk fejlesztéséinek, s fontos nemzetkö­zi céljaink, a béke megőrzése, a szocializmus és a haladás erőinek támogatása szempontjából is.
Kádár elvtárs kiemelte, hogy az utóbbi években nagyot változott Népköztársaságunk helyzete, meg­nőtt nemzetközi tekintélye. Ma már ellenségeink is tudják, hogy a magyar dolgozók megvédik szo­cialista rendszerüket és vívmá­nyaikat. Szükséges, hogy még erő­sebbé tegyük rendszerünket, to­vább javítsuk az életszínvonalat, szilárdítsuk gazdaságunkat, mert szavunk a nemzetközi életben olyan súllyal esik latba, amilyen eredményeket fel tudunk mutatni országunk építésében.
Joszip Broz Tito magyarországi látogatásának jelentőségét méltat­va Kádár János rámutatott: e lá­togatásban is kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy a magyar és a jugoszláv népnek jó egyetértés­ben kell élnie, hiszen mindkét nép a haladás oldalán áll és a szocia­lizmust építi. Beszélt a magyar-jugoszláv tárgyalásokról is, s ki­emelte, hogy az eszmecserét jó elvtársi szellem jellemzi, a tár­gyaló felek véleménye valamennyi döntő kérdésben azonos vagy nagyon közel álló. Kölcsönösen tá­jékoztatják egymást a szocializ­mus építésének tapasztalatairól. Ma már nincs szó arról, hogy még a hajszálakat is megpróbálnánk összeegyeztetni, a döntő az. hogy a szocialista társadalom épüljön, és a haladás erőit egyesítsük. Ju­goszláv vendégeink meggyőződhettek róla: népünk érti, helyesli és támogatja törekvésünket, hogy őszinte elvtársi módon jól dolgoz­zunk és harcoljunk együtt jugoszláv elvtársainkkal. barátainkkal.
Nagy taps fogadta a Központi Bizottság első titkárának szavait, amikor arról beszélt: Nekünk az a véleményünk, hogy nagy nehézségek árán egyedül is lehet eredményeket elérni, ha azonban összefogunk, könnyebb az élet, eredményesebb a munka, gyorsabb az előrehaladás. Ezért úgy véljük, a jelenlegi világ­helyzetben elsősorban a szocia­lista országok erejét kell tömö­ríteni, hogy ezt a hatalmas erőt szegezhessük szembe a háborús provokációkkal, az imperialista törekvésekkel. Népünk akarja ezt az egységet, s a magyar dolgo­zók kötelességüknek tartják, hogy híven szolgálják az erők egyesí­tésének, a testvéri népek össze­fogásának eszméjét. Jugoszláv elvtársainkkal, barátainkkal jó a viszonyunk, s megvannak a fel­tételek ahhoz, hogy továbbfej­lesszük együttműködésünket a nemzetközi élet síkján is.
Kádár János beszéde végén hangoztatta, hogy Tito elnök és a többi jugoszláv vendég ma­gyarországi látogatása, találkozá­saik a magyar dolgozók képviselőivel tovább erősítik a két nép barátságát, elősegítik közös ügyünk, a szocializmus és a bé­ke győzelmét. Szavait nagy taps közepette, a magyar és a jugo­szláv nép barátságának, valamint a béke és a szocializmus éltetésé­vel fejezte be.

A Dunai Vasműben tartott gyűlés résztvevői

Tito elvtárs beszéde

Hosszan zúgott a taps, amikor Joszip Broz Tito a mikrofonhoz lépett. A jugoszláv államfő meleg szavakkal köszönte meg a baráti fogadtatást, és sok sikert kívánt a dunaújvárosiaknak további munkájukhoz. Elmondta, hogy Dunaújváros modern házsoraival, szép utcáival mély benyomást gyakorolt rá, s elismeréssel be­szélt az üzemlátogatás során szer­zett tapasztalatokról is. A vasmű­ben kitűnő termékeket állítanak elő, s a munkások jó munkafel­tételek között dolgozhatnak. Utalt arra, hogy a két ország vezetői­nek mostani tárgyalásain sok szó esik Jugoszlávia és Magyarország gazdasági együttműködéséről. Ki­emelte: a kooperáció szélesítése rendkívül fontos, hiszen egyes termékek előállítására Magyaror­szágon, másokéra Jugoszláviában jobbak a feltételek.
Tito elnök ezután rámutatott, hogy Jugoszlávia dolgozói a fel­szabadulás óta sok új gyárat, üze­met építettek, fejlesztették a köz­lekedést, emelték a dolgozók életszínvonalát, s sok új otthont emeltek. Az eredményekkel azon­ban nincsenek megelégedve, s tudják, hogy még sokat kell ten­niük az élet- és munkakörülmények javításáért. A jugoszláv munkások tudatában vannak az előttük álló feladatok nagyságá­nak, s készek az áldozatvállalás­ra, a nehézségek leküzdésére, mert meggyőződésük, hogy fára­dozásuk meghozza gyümölcsét. A példaadásban élen járnak a kom­munisták, akik átérzik felelősségüket, s helytállnak az élet min­den területén. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének tagjai ar­ra törekszenek, hogy messzeme­nően segítsék a szocialista építés céljainak valóra váltását, a jobb, gazdagabb élet feltételeinek biz­tosítását. Megjegyezte, hogy mély benyomást gyakoroltak rá azok az eredmények, amelyeket a magyar kommunisták a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével ezen a téren elértek.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a béke megőrzése elengedhe­tetlen feltétele a két ország fej­lődésének is. A béke biztosítá­sáért, megőrzéséért Jugoszlávia és Magyarország nemzetközi sí­kon is együttműködik, s mindent megtesz, hogy a gyakorlatban megvalósuljon a békés egymás mellett élés, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése. Egy új háború rendkívüli pusztításokat okozna, minden eddiginél nagyobb véráldozatot követelne, és mérhetet­len szenvedést zúdítana az emberi­ségre. Az atomháború mindenekelőtt a munkás- és parasztembe­rek millióit pusztítaná el, romba döntené mindazt, amit az emberi­ség hosszú évszázadokon, évezre­deken átépített, megsemmisítené a kultúra minden kincsét.
Igaz, a háborúban elpusztul­nának a kapitalisták, megsem­misülne a kapitalizmus is. De ka­pitalisták csupán néhány tízez­ren vannak, dolgozók viszont sok­sok millióan, s egy atomháborúban nyilvánvalóan nem győzne senki. Ezért kell mindenképpen meg­akadályoznunk a háború kitöré­sét, együtt harcolnunk a lefegy­verzésért. Ha megszületne a fegy­verek nélküli világ, gyorsabban emelkedhetne a dolgozók életszínvonala, gazdagabb, boldogabb lenne az élet a földön, s az egész emberiség élvezhetné a lefegy­verzés előnyeit.
A jugoszláv államfő hozzáfűzte: fontos feladat a háborús erők elleni egységes fellépés, a mun­kásmozgalmon belüli szakadás megakadályozása. Ezen a téren is azonos a véleményünk, hiszen a jugoszláv és a magyar nép egyaránt feladatának tekinti az egység megszilárdítását.
Joszip Broz Tito végül további sikereket kívánt a magyar dolgo­zóknak országépítő munkájuk­hoz, szocialista fejlődésükhöz, s szavait a magyar és a jugoszláv dolgozók barátságának éltetésé­vel zárta.
A rögtönzött beszédek elhang­zása után hosszan zúgott a taps, a gyűlés részvevői melegen ün­nepelték a vendégeket, éltették a magyar-jugoszláv barátságot. A gyűlés az Internacionálé hangjai­val ért véget.

A jugoszláv és magyar vendé­gek ezután az Aranycsillag Étte­rembe mentek, ahol együtt ebé­deltek Fejér megye, a város és a Dunai Vasmű vezetőivel és képvi­selőivel. Az ebéden Juhász János és Tito elvtárs mondott pohárkö­szöntőt.

2012. 04. 11. XXI. század – a legendák velünk élnek – Egy kommunista, akinek volt stílusa – TITO

További felhasznált képek:
MTI Archívum
Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
Dél-Magyarország – 1964.09.15.
Népszava – 1964.09.15.