Sajdik Ferenc rajza KARINTHY FERENC SOK Ez nem az én történetem – Palotai Borisé. Sokszor hallhattuk tőle, sajátosan egyéni, pompás...
Népszava – 1950. november 21. A növekvő Dunapentele Néhány napig távol voltam Dunapentelétől s ahogy a kocsink maga mögött hagyta...
1951. szeptember 14. Népszava KÖNYVNAPOK DUNAPENTELÉN NYOLC KÖNYVSÁTOR Dunapentelén? Jól értettem? Persze, hogy jól. De újból és újból...
XIII. Tücsök úgy robban be az ajtón, mintha szélvihar sodorná. – Ilyenkor kell hazajönni? – kérdezte az apja s csak...
Népszava 1950. december 28. “Ti fogjátok téglába öltöztetni ezt a földet…” Néha úgy tűnik, mintha valami szovjet filmen látnám, amely mély...
VI. Valamivel nyolc óra előtt a nemzetiszínű zászló lassan felkúszott a rúdra. Ez volt az az ünnepélyes pillanat, amikor Tücsök...
Népszava – 1951. december 21. VALÓRAVÁLTOTTÁK FOGADALMUKAT Múlt évben történt, egy decemberi napon, Dunapentelén – mert akkor még Dunapentele volt...
Irodalmi Ujság – 1950. november 16. PALOTAI BORIS: Vesszőnyi csak a fa, minek a kertész puha gödröt ás, de hallja...
Tükör – 1973. december 25. PALOTAI BORIS KEDVENC KUDARCAIM Írói pályámon számos meglepetésben volt részem. Zsinórírással írt kiábrándult leveleket kapok,...
XV. Kora reggel megeredt az eső. Sűrű, aprószemű eső verdeste a házak falait, az ég sötét és egyszínű volt, mintha...
PALOTAI BORIS – Az én anyám községi tanácselnök lett – mondta egy tagbaszakadt kubikosfiú. – Ő sem próbálta eddig. Napszámba...
PALOTAI BORIS – Benkő, te fakír! Meg kell itt fulladni! Ez a kulimász meg micsoda? A kiáltásra vékonydongájú emberke kapta...