Dunaújvárosi Hírlap – 1963. december 31.
Az új esztendő küszöbén önkéntelenül is visszanéz az ember az útra, amelyet az elmúlt tizenkét hónap alatt bejárt. Mit végzett? Mennyit jutott előbbre? Mennyit gyarapodott? Szinte hagyományos már, hogy számba vegyük, mi épült, milyen létesítményekkel lettünk gazdagabbak? S ez a számvetés nem pusztán a falakról szól. Hanem benne foglaltatnak azok az örömök, beteljesült vágyak, kívánságok, amelyek az új lakások lakóinak arcáról sugároznak, vagy az iskolás büszke lépteiben rejtőznek, ha reggelenként a Gimnázium, vagy az Iparitanuló Intézet felé indulnak. Peregjen hát a krónika…
Februárban még azt hittük, hogy a kemény tél itt marad s talán soha sem lesz tavasz. Az építkezések dermedt csendben várták, hogy felolvadjon a hó, hogy megkezdődjön a munka. Az építők azt számolták, hány nap vész így kárba, s mit kell majd tenni azért, hogy a lemaradásokat pótolhassák. Akkor még nem tudtuk, ma már tudjuk, hány ünnepnap, szabad szombat, vasárnap köszöntött úgy rájuk, hogy az állványokon voltak, dolgoztak. S ennek is köszönhető; számvetésünk sokkal gazdagabb, mint azt remélni mertük.
Az utcán még a februári szél kódorgóit, amikor a Vasmű út végén, a Pártház mellett 68 lakás ajtaja kinyílt az új lakók előtt.
Vasmű út 10-12-14 és Korányi Sándor utca 1.
Kézikocsik, teherautók jöttek bútorokkal, megrakodva. Sokan talán attól a naptól kezdve érezték magukat igazán dunaújvárosi lakosnak. Jöttek a Délivárosból, a Radarból, az ideiglenes szállásokról, mások pedig az albérletnek mondtak búcsút. Alig ült el a kocsizörgések hangja, amikor az L-épületek és a Duna-part között új házak falai emelkedtek a magasba.
Ma már új utcák fogadják az embert a városnak ezen a pontján. S ha a régi nevükön keresnénk a háztömböket, L-3, L-4, … L-11, talán eltévednénk a labirintusban. Az itt lakók új utcanevet írnak a borítékra: Dunaújváros, Batsányi utca … Itt valósult meg először a szalagszerű építkezés. Főpróbája a jövő évi lakásépítkezéseknek. És itt épült az idén először öntöttfalú ház, a kilenc emeletes toronyház.
A nyáron avattuk fel az új hajóállomást. Az impozáns épület modern vonalaival méltóan reprezentálja szocialista városunkat. A Hídépítő Vállalat tervezői és kivitelezői remekbe szabott építményt alkottak. Sok kiránduló megfordult már a szigeten, öreg Duna-járók, akik a táj szépségeit kutatva az épület szépségéről is elmondták elismerő véleményüket.
Az idei esztendőt úgy tartják számon a város történetében, mint az iskolaépítések évét. Átadták rendeltetésének az új gimnáziumot. Nehéz feladatra vállalkozna az, aki pár mondatban össze akarná foglalni a hősies erőfeszítést, amelynek eredményeként szeptemberben megnyithatták az intézmény kapuit. Hogy mit jelentett ez a tanulóifjúságnak? Elég a szemléltetésre egyetlen példa: ha az átadás késik, a Ságvári Endre Általános Iskolában négyszáz gyermek számára nem jut tanterem.
Az Iparitanuló Intézet ugyancsak új, impozáns épületbe költözött. A régi, áldatlan társbérletet felváltotta a korszerű, minden igényt kielégítő iskola, ahol tág lehetőség kínálkozik az ipari tanulók magas színvonalú oktatására.
S a Fehérneműgyár is megkönnyebbült. A zsúfolt üzem végre terjeszkedhetett. Új munkatermek, kibővített raktárak, klubhelyiség lett az egykori tantermekből.
Bár kissé elkésve, de az idén megkezdhette működését a Barátság városrész 8 tantermes iskolája. Aki járt benne, láthatta, a világos, egészséges tantermek, a kulturált környezet már külsőségeiben is vidám, friss érzést kelt. Ilyen környezetben csak jól szabad tanulni…
S most induljunk el a legkisebbek nyomába. Vajon hol találkozunk új kis közösségekkel? Benépesült a Ságvárosi városrész 100 személyes bölcsődéje. Az öt pavilonból álló épület csapott tetőivel sokáig várt a megnyitásra. A belső berendezésekkel elkéstek, s ez sok borsot tört az édesanyák orra alá. Ma már ez a probléma a múlté, a tipegő apróságok, s a csodálkozó szemű csecsemők végre otthonra találtak.
Megnyílt a Barátság városrész óvodája is, és átadták ugyancsak ebben a városrészben a 40 személyes bölcsődét. Ennyit tettünk az idén a legapróbbakért.
Bemutatkozik: 1 bölcsőde, 1 óvoda, 1 iskola
A Pártbizottság székháza mellett megnyílt az új kiállítási csarnok. Az idén itt rendezték meg az Országos Művészi Fényképkiállítást, egy lakberendezési kiállítást, legutóbb pedig a gyermekek számára a játékkiállítást.
Kiállítási terem a műteremlakásokkal és a kórház 1966-ban
fotó: Fortepan/Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ
Átadták rendeltetésének Dunaújváros első kiállítótermét
Amikor a fotóművészet képeiben gyönyörködtünk, vagy a lakáskultúra újvonalú bútoraiban, amikor együtt néztük a gyermekeikkel a játékokat , éreztük csak igazán, mennyire időszerű volt már egy ilyen csarnok megnyitása, mennyire hiányzott már a városban ez a kiállítási terem.
Esti sétálók az Idegenforgalmi Hivatal irodájánál /1964. május 8.
fotó: MTI/Járai Rudolf
Az Idegenforgalmi Hivatal munkájáról
Az építkezések idei krónikájához hozzá tartozik az új üzletsor megnyitása a Korányi Sándor utcában. Az IBUSZ, az Ingatlanforgalmi Hivatal, az Ajándékbolt, és a Gourmand büfé nyert itt végleges elhelyezést. S lehet-e számvetést csinálni anélkül, hogy ne említenénk meg a Ságvári városrész távfűtés hálózata építésének első ütemét. Közel 400 otthonba jutott el a távfűtés, és a gázhálózat bővítése nyomán sok-sok háztartásban kigyulladt a kék láng. Ez a munka talán azért is a szívünkhöz nőtt nagyon, mert százak és ezrek vettek részt a vezetékek helyének kiásásában, a csövek lefektetésében. A lakosság társadalmi összefogása jelentősen hozzájárult, hogy a Ságvári városrész otthonainak egy részébe végre eljusson a központi fűtés. S ez a munka az 1964. esztendőben tovább folytatódik.
Sokat bosszankodtunk az idén a vízellátás miatt. S ha a végleges megoldás csak a felszíni vízkivételi művel történik meg, mégis tettünk egy lépést ezen a fronton is főre. A Vasműben megépült a víztisztítómű, amely némileg enyhít a vízellátás nehézségein.
Légi felvétel a városról, háttérben a Dunai Vasmű. /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf
Tovább folytatódott olyan létesítmények építése, amelyeknek a gyümölcse majd az elkövetkezendő években érik meg. A legjellemzőbb munkák közé tartozik a hideghengermű építésének folytatása. A Szalmacellulózgyár mellett pedig már épül az új papírgyár, amely mutatja a fejlődés irányát – hogy városunkban a nehézipari üzemek sora mellett igen jelentős könnyűipari bázis van kialakulóban.
Kertváros a magasból /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf
A Kertvárosban a földszintes, kertes családi házak közelében sok új emeletes ház nőtt ki a földből. Ha az állomás felől érkezik az idegen, ezek az épületek köszöntik először. Kilencven család talált itt otthonra. De az építkezések sora ezzel még nem ér véget. Hiszen a Kertvárosban felépült 27 OTP lakás, a Barátság útján pedig 17 OTP lakás.
Barátság városrész
fotó: Sok boldogságot Magyarország!
Talán száraz adatok halmazának tűnik e felsorolás. Talán sokak számára nem hat új élményként – hiszen esztendők alatt “megszoktuk” már, hogy minden évben új házak, lakások százai nőnek ki a földből. De összegyűjthetjük-e azoknak a boldogságát, akik az a statisztika száraz idei esztendőben adatai mögött meleg otthonra találtak?! Akik talán évekig vártak arra a pillanatra, hogy kezükbe kapják a lakáskulcsot. Idős házapárok, akik évtizedeken át dolgoztak és most, öreg napjaikra teljesült vágyuk, a nyugodt, békés otthon. Fiatalok, akik most kezdik az életet, most készítik a családi fészket. Nagy családosok, akiknek a gyermekei ebben a városban alapozzák meg jövőjüket. Az év során több riportban számoltunk be az új lakás örömeiről. Egyszerű szavak, mély érzések, meghatódottság áradt a vallomásokból. Számukra ez volt az év legnagyobb élménye. S a most épülő házak falai már a jövő esztendő boldogságát, gyarapodását rejtik magukban…
Írta: Sasvári György
Fényképezte: Laczy Zoltán
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
