Dunaújvárosi Hírlap – 1971. december 31.

Szilveszteri bolondozás
fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr

Papírtrombita

(Szilveszteri naplórészletek)

Délután 2 óra
Nem akarok ünneprontó lenni. Szeretem a szilvesztert, annál is inkább, mert nekem az év utolsó napja a névnapomat is jelenti. Az utcán jókedvűen sétáló emberek, a háziasszonyok pótbevásárlásra sietnek a KÖZÉRT-be, a körúton rám mosolyog egy papírtrombita-árus, szimpatikus, derűs képű ember. Hangszereit kínálja eladásra. Veszek tőle egy négylevelű lóherét. Azt nem kell fújni. Zongorázni tanultam, de senki sem kívánhatja, hogy papírtrombitán játsszam.

3 óra
Olvasom a népszerű étterem feliratát: Ma estére minden asztal foglalt. S ekkor egy ötven év körüli siheder papírtrombitával a fülembe fúj. Ejnye. Bemegyek kedvenc trafikomba cigarettáért. A trafikosnő elfelejt visszaadni a tízesből, de papírtrombitát ragad és a fülembe fúj.

4 óra
Még korán van ahhoz, hogy felmenjek Rezsőékhez, akikhez meg vagyok híva. Tavaly fordított piknik volt nálunk. Reggel vette észre a háziasszony, hogy ki-ki elvitt valamit. Beülök egy presszóba. A kávé elég gyenge, de a kávéfőzőnő erősen a fülembe trombitál.

6 óra
A körúton már nagy emberáradat hömpölyög. A fele trombitál, a másik fele még hallgat. Felmegyek Rezsőékhez, hogy ott töltsem a szilvesztert. Az ajtóban cédula fogad, melyen közük, hogy disznótorra utazzak Paksra, majd jövőre találkozunk.

9 óra
Minden mellékutcában mindenki trombitál. Fülsiketítő a nyivákolás. Én, aki imádom Beethovent, Csajkovszkijt, sőt, Fényes Szabolcsot, Horváth Jenőt, most menekülni szeretnék a zene elől. Lehet, hogy kényes az ízlésem, de a trombita nálam Benny Goodmannél kezdődik.

10 óra
Az egész város trombitál.

11 óra
Taxi fékez mellettem. Trombitáló szerelmespár száll ki belőle. A kocsiba ugrom. A Kamaraerdőbe legyen szíves. Ki a rengetegbe, szelíden suttogó fák közé. Végre fékezünk az első bükkfánál. A sofőr trombitálva köszöni meg a borravalót. Aztán hűs, ózondús levegő csapódik az arcomba, majd egy másodperc múlva trombitahangversenyt hoz felém a kósza szél. Hová tudnék menekülni, ahol nincs trombita, csak féldeci van?

BUÉK!

0 óra 1 perc
Ismét a körúton vagyok. Ezt a viszontlátást meg kell ünnepelni. Egy szerencsepatkó-árusnál kéz alatt veszek egy fél törkölyt. Egészség! Egy vadidegen, lódenkabátos férfival összecsókolózom. Általában az emberek pusziszkodnak az utcán. Tán olyan is van, aki a saját feleségével csókolózik. Hurrá! Éljen 1972! Egészségetekre! Odarohanok az ismerős papírtrombita-árushoz. Óriási szerencsém van. Még az utolsót sikerült elkapnom. Igaz, hogy felárral. Aztán belefújok a papírtrombitába. Hát olyan gyerek vagyok, akiben nincs kollektív érzés? Azt hiszitek, én kivonom magam a közösségből? Veletek együtt fújom, embertársaim, amíg lehet. Előre huszárok!… Nem igazi magyar, akima éjszaka nem trombitál!…

Galambos Szilveszter

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.