Sztálinvárosi Hírlap – 1960. január 15.
Akik tíz éve építik a várost
A Gépgyár egykori lakatosa…
A Vasmű legrégibb építői közül elsőnek Köles István művezetőt kerestük fel, aki a Kilián György utcában két szoba összkomfortos, szépen berendezett lakásban lakik feleségével és két kisleányával.
– A párt felhívására határoztam el én is, hogy Csepelről lejövök Pentelére, s részt veszek a Vasmű felépítésében, – kezdi el visszaemlékezését a házigazda. – Géplakatos voltam, s így a Gépgyár szerelési munkáihoz kerültem, ahol tizennégy tagú brigádot alakítottunk. 1951 november 7-re biztosítani kellett az öntöde beindítását, s a mi brigádunk az 1-es kemence szerelésén dolgozott. Munkánk lendületét elősegítette az is, hogy a MÁVAG brigádjával versenyben álltunk, akik az ikerkemencét szerelték. Hogy vállalásunkat teljesíthessük, sokszor naponta 24 órát is dolgoztunk, ekkor kovácsolódott össze 14 tagú brigádunk.
– Felejthetetlen élmény marad számomra ez az idő. Képzelje csak el, fejünk felett még az épület födémét készítették, ugyanakkor brigádunk már szerelte fel a gépeket.
Csapolás a Sztálin Vasműben /1951
fotó: MTI/Kotnyek Antal
Egy másik emlékezetes vállalásunk akkor törént, amikor 1952 május 1-re készültünk, s a gépgyár tervteljesítése veszélyben forgott az öntvénytisztítás lemaradása miatt. Este 7 órától reggel 5-ig 200 tonna kokillát kellett kikészíteni. Bár nem szakmánkba váró feladat volt, elvállaltuk, s teljes egészében, határidőre elvégeztük a munkát.
Köles István
nem szívesen beszél magáról, pedig nincs oka szégyenkezni, hiszen többször elnyerte a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt. Ezek azt bizonyítják, hogy munkájával kiemelkedett az átlagosan dolgozók közül. Azután az a bizalom, amely révén kinevezték a nagyolvasztó felépítésének műszaki vezetőjévé, ugyancsak arról tanúskodik, hogy megbecsülték szakmai tudását a felsőbb szervek.
– 1953 közepén egy hétre Diósgyőrbe küldtek, hogy tanulmányozzam az ott épülő nagyolvasztó munkálatai. Mikor hazajöttem, beszámoltam tapasztalataimról és elmondtam azt is, hogy felesleges külföldi szakembereket hozatnunk, amikor magunk is elvégezzük ezt a munkát. Akkor bíztak meg a műszaki vezetéssel. S lám magunk erejével felépítettük a nagyolvasztót, mely azóta is hiba nélkül működik.
Mikor családjáról érdeklődünk, büszkén mutat a két kislányra. A 12 éves Terike hatodik osztályba jár, Zsuzsika pedig, aki 9 éves, harmadik osztályos. Zsuzsika zeneiskolába jár, ahol csellózni tanul. Az édesanyjuk a Ruhagyárban dolgozik. Így kettőjük keresete 3300 forint. A szépen berendezett, kényelmes lakáson meglátszik, hogy a Köles család jó anyagi körülmények között él.
– Tudja az étkezésre sokat adunk – mondja a családfő. – Nem vonunk meg semmit magunktól. Azért jut még arra is, hogy színházba, moziba, sőt még szórakozóhelyekre is eljárogassunk. Az öltözködést sem hanyagoljuk el. Mindazt, amit itt lát a lakásban, már Sztálinvárosban szereztük. Ez a ház, amibe most lakunk, 1952 januárban épült és társadalmi munkában éjjelenként én is dolgoztam rajta.
BÉKEHÁZ
Melyet a sztálinvárosi dolgozók ezrei társadalmi munkával készítettek Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. – fotó: Intercisa Múzeum
– Nagyon megszerettem ezt a várost, nem kívánkozok el innen, valahogy a magaménak érzem egy kicsit. És az emberek is mások, sokkal nyugodtabban éltnek, mint bárhol. Aztán amerre járok mindenütt felfedezem a saját kezem munkáját is. Ezernyi ilyen kötelék fűz ehhez a városhoz és az a sok ismerős, akikkel évek hosszú során át együtt dolgoztunk, hogy a pusztaság helyén egy hatalmas ipari központ létesüljön.
Dunai Vasmű /1957
fotó: Fortepan/Kurutz Márton
Az egykori brigád tagjai közül Ásványi Béla, Diósi János, Gucsella Antal, Zámbó Mihály, Inhoff Mihály, Novák Ferenc, Kulutácz József és Kovács József ma is a Vasműben dolgozik. Szeretettel emlékezik meg ezekről az emberekről a művezető, kikkel együtt kezdték felépíteni sok sok évvel ezelőtt a Dunai Vasművet.
Köles István további terveiről még megtudjuk, hogy jelenleg a Technikum levelező tagozatán az utolsó évet végzi. Tanul, hogy elérhesse igazi életcélját:
– Újat alkotni, jobbat, tökéletesebbet az eddiginél. Építeni szeretnék, ez az én vesszőparipám.
10 éves Sztálinváros emlékérem
/saját gyűjtés
D. T. L.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
