Épül a kertvárosi iskola

Nemrégiben a 26-os Építőipari Vállalat 31-es építésvezetősége megkezdte a kertvárosi nyolc-tantermes iskola építését. Az iskola tornateremmel épül. Jelenleg az alapozás folyik. A kertvárosi általános iskola építését jövő év őszén fejezik be.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1967. október 13.

Dunaújvárosi Hírlap – 1967. november 17.

Kertvárosi 8+1

Megkezdték a kertvárosi általános iskola építését. Az épületből az Erdősor út mellett még nem sok látszik, hiszen csak az alapozásnál tartanak. Az alábbiakban ismertetjük, milyen lesz ez az új oktatási létesítmény.

Az iskola az Újállomás felé vezető út, a Baracsi út és az Erdősor út által határolt háromszögben helyezkedik el. A főbejárat az Erdősor út felől nyílik. Mint a mellékelt tervrajzon látszik, két szárnyból áll: az oktatási szárnyban kap helyet nyolc, egyenként 9×6 méteres tanúterem. a természettudományi előadó, melyben egyszerre két osztály is hallgathat órát, a tanári és igazgatói szoba és a négy szertár. Az oktatási szárny háromszintes épület, a főbejáraton a második szintre juthatunk be ahonnan az előcsarnok és a lépcsőház nyílik. Mindhárom szinten tágas zsibongó kap helyet A másik szárnyba kerül a 9×18 méteres tornaterem, a napközi és egyben az étterem, a melegítő konyha, három tanműhely és a gondnoki lakás. Ez a rész alápincézett, tehát tulajdonképpen szintén háromszintes. A pincében helyezik el a koksztüzelésű kazánokat, mivel az iskola egyedi központi fűtést kap. Az épületben úttörőszoba is helyet kap.

Az iskola beruházási összköltsége berendezéssel 7,5 millió forint. Kívülről is igen tetszetősen mutat, a homlokzat időálló anyaggal mezőtúri vörös téglaburkolattal készül, az ablakok közti pillérek, a lépcsők és az épület lábazata pedig szürke műkő borítást kap. A tornatermi részt cementvakolat borítja. A tervek szerint az iskola két képzőművészeti alkotást is kap: az udvaron Cyránski Mária szobrát, táncoló mozgó gyerekeket ábrázoló térplasztikáját helyezik el, míg a tornaterem Baracsi út felé eső falára ifj. Koffán Károly nagyméretű műanyagzománc képe kerül. Az alkotásokat a Képzőművészeti Alap helyezi el az iskolában.
A minden szükséges tartozékkal felszerelt, korszerű, szép 8+1 tantermes iskola terve a Dunaújvárosi Tervezőirodában készült. Építész tervező: Baranyai Ferenc, statikus: Pálinkás János, a bonyolult gépészeti terveket Farkas Sándorné, Mohai Lajos, Nyári János, Vincze Elemér és Linka Antal készítette. Az úttervezés Buzás Györgyné, a kerttervezés Vörös Tiborné munkája.
Az új kertvárosi iskola a jövő év szeptemberére készül el, a 26-os Építőipari Vállalat kivitelezésében.

Három nappal a tervezett határidő előtt, augusztus 17-én kezdték az új kertvárosi iskola műszaki átadását és tegnap fejezték be. A csatornahálózat is használható már, az építők két nap múlva a földmunkákkal is elkészülnek.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1968. augusztus 27.

Dunaújvárosi Hírlap – 1968. szeptember 3.

Iskolaavatás

Földhányások, csatornázás, épülő kerítés, törmelékhalmazok a vöröstéglás, modern épületnél. Elhallgattak a földgépek, csendben pihentek addig a munkások az új kertvárosi iskola környékén, amíg a bejárat előtt egybegyűlt ünneplő diákok és szülők, tanárok és építők a tanévnyitó ünnepséget tartották. Az ünnepélyes kulcsátadás után birtokba vették az iskolát a kisdiákok. A bejáratnál álló Korompai Gyuláné igazgatónőt kérdésekkel és kérésekkel ostromolták a szülők, gyerekek. Alig tudtam szót váltani vele.
– Pontos létszámot még nem tudok mondani, körülbelül négyszáz tanulót várunk a különböző iskolákból. Az egész kertvárosi rész hozzánk tartozik. Nyolc tantermünk van, tizenkettő rendes és három napközis osztályt indítunk. A nagy létszámra való tekintettel kétműszakos oktatást vezetünk be, a tanítás holnap már elkezdődik. A beruházásokkal, a kivitelezéssel is meg vagyunk elégedve.

Közben megteltek az osztályok. A folyosókon alig lehet átjutni, izgatottan várakozó szülők beszélgetnek a nagy eseményről. Az egyik ablakmélyedésben egy egész család – mama, papa és a nagymama, karján egy csöpséggel várakozik.
– Olyan érzésünk volt, hogy nem készül el időre az iskola. – mondja Bozsik Józsefné. – Kellemes meglepetés ez így. Nem kell a gyerekeket a városba kísérni. Sőt, jövő augusztusra bölcsőde is lesz itt a Kertvárosban. Teljes lesz az öröm.
Fiatal tanárnővel beszélgetek az egyik első emeleti osztály előtt. Stadler Lászlónénak is ez az első tanéve.
– Első tanév, első tanítási nap, új iskola. Sokszoros újdonság, több gond. Legalább olyan izgatott vagyok, mint az első osztályos kisgyerek.
Harmadikos gyerekek ünneplőbe öltözve ülnek várakozóan a másik tanteremben. Minden elfogultság nélkül, egymást túlharsogva beszélgetnek. Értelmes tekintetű kis srác válaszolgat vidáman.
– Szebb mint a régi iskola és itt minden új. Alig vártam már, hogy ide járhassak.
Az ünneplők között egy ünnepelt Hunkár István bácsi munkavezető az új iskola építkezésén. Ez volt az utolsó nagy építkezése.
– Decemberben nyugdíjba vonulok. Nem az első iskola ez, a harminckét tantermest is mi adtuk át. Negyvennyolc éves munkaidő után mindenesetre jól eső érzés egy új iskolával befejezni a munkás éveket.

B. G.

Bemutatjuk a kertvárosi általános iskolát

Kertvárost néhány éve még külvárosként emlegették, s azóta csaknem összenőtt a várossal. Új utcasorok, családi otthonok nőttek ki a földből és ma már orvosi rendelővel, üzletekkel, a közszolgáltatás számos előnyével rendelkezik, fejlődik tovább. Itt épült fel, s az idén szeptemberben adták át rendeltetésének a város egyik legmodernebb általános iskoláját. A nyolctantermes iskola helyi tervező – Baranyai Ferenc munkája. A 26. Építőipari Vállalat építette fel. Falai között háromszázhatvan gyermek – köztük ötvenkét elsőosztályos – tanul, huszonegy nevelő irányításával. A nyolc tantermet tágas, szép tornaterem, két politechnikai műhely, tálaló és étkezőhelyiség, orvosi rendelő, főzőműhely, természettudományi előadóterem, úttörőszoba egészíti ki, teszi a tanulás számára teljessé.

S tegyük hozzá, a környezet ugyancsak szép, kellemes. A tantermekben javában folyik a tanítás, az építők pedig az utolsó simításokat végzik az épületen és környékén. A tornateremben most helyezik el a bordás falakat, szerelik fel a különböző tornaeszközöket. A valóban hatalmas udvar kerítésvonalát ássák, rendezik a terepet, és készül az aszfaltburkolatú út az udvar felőli bejárathoz.

A fényképezőgéppel ellátogattunk néhány órára, néhány terembe. A IV/b osztály fogalmazási óráján a téma: nyári élmények. Kezek emelkednek a magasba, hogy ki olvassa fel erről szóló dolgozatát. A VII/a osztály leány tanulói most ismerkednek a varrógéppel gyakorlati foglalkozás keretében. Az ebédlőben pedig a napközis tanulók uzsonnáztak, amikor kattant a fényképezőgép.

Kalauzunk – Korompai Gyuláné igazgató – közben elmondta, hogy az iskola indulása első pillanatától törekszik arra, hogy hagyományokat teremtsen, összegyűjtik az iskola “létezésének” valamennyi dokumentumát, és összekapcsolják a várossal, a nagyobb közösség életével, létével. A folyosók vitrinjeiben – reméljük, nem áruljuk el előre titkukat – a város fejlődése, üzemeinek, gyárainak élete, kulturális értékei kapnak helyet, hogy megismerje és becsülje a tanulóifjúság azt az iskolát és várost, ahol felnevelkedett.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1968. szeptember 27.

AZ ÚJ KERTVÁROSI ISKOLA

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1968. október 25.

Dunaújvárosi Hírlap – 1969. május 6.

A város peremén

József Attila nevét vette fel a kertvárosi általános iskola. Sokáig nem értettem az igazgatót, miért ragaszkodik olyan makacsul ehhez a névhez. A szombati ünnepélyes névadón talán sikerült valamit megsejtenem ebből a ragaszkodásból. De ehhez, ki kell lépni a szabályos tudósítás kereteiből, és átkelni azon a völgyön, amely a dunaújvárosi kisgyerek számára a világ végét és egy másik világ kezdetét jelenti.
A Kertvárosban 2200 ember él. Egy kicsit elszigetelődve a várostól, élvezve az elszigeteltség előnyeit és viselve annak hátrányait. A többségnek nincsen itt kertje, csak gangja van, s itt, túl a völgyön, ez az iskola az egyetlen közintézmény. Nemcsak az oktatás, hanem a közélet helyi központja is az iskola. Biztosan azért szeretik. És azért jöttek el a névadó ünnepségre nagyon sokan a szülők. Nem túlzás leírni: a Kertvárosban valóban társadalmi esemény volt az iskola névadója. “A mi iskolánk” – így emlegetik a Kertváros lakói, s nincs szándékomban különbséget tenni, ki jött ide az ünnepségre ápolt szőlőlugasok vagy gangon száradó pelenkák boltozata alól.
Gyerekeik egy sorban emlékeznek iskolájuk névadójáról, a nagy proletárköltőről. Ezek a gyerekek értik József Attilát. Szemükben van, a hangjukban. “Jó ruhában járni – kelni…” – hallom a szavakat, s újra érzem súlyukat. Mama ül széksorok közt. Vele két kisgyerek. És útban a harmadik. Vajon hány iskolás gyereke van ezeken kívül? Egy? Vagy talán további három? Szinte álmodozva hallgatja az iskola névadójának verseit. Mikor az úttörőzenekar rázendít az indulóra, látható büszkeséggel tekint körül a völgyön innenről érkezett vendégeken. “Látjátok, nem akármilyen iskola a mienk.”
Hallottam, itt az iskolában százan jelentek meg a tanácstagok beszámolóján. Ötször annyian, mint más városrészekben. “Persze, mert itt több a probléma.” Lehet. De az iskolájukért nagyon sokat tettek. Nyolc hónapja csendült fel ezeken a folyosókon: az első csengőszó, és azóta egy tevékeny, segítőkész közösség sorakozott fel az iskola tantestülete mellé a szülőkből.
Ez a segítség anyagi értékeket tekint, de erkölcsi tőkét is. Bíztatást a nevelőknek: “Kérjetek, követeljetek tőlünk, kezdeményezzetek, és mi mellettetek leszünk, mi iskolánk legyen olyan, mint bármelyik a városban. A mi gyerekeink legyenek olyan felkészültek, mint a bentiek.”
Nézem az iskola albumát. Nyolc hónapos múlt. A kezdet gondjainak-örömeinek megörökítése. Gazdagon, hogy sok éves múltat iskolák megirigyelhetnék. S ez a nyolc hónap elég volt ahhoz, hogy kezdeményezzen ez az iskola. Itt vezették be a városban először az általános iskolai kabinetrendszerű oktatást. Itt adtak helyet először a dunaújvárosi művészek munkáinak az iskolafolyosó vitrinjében. Kicsi gyenge kis szálak ezek, de szövődnek, hogy összekössék a völgy két oldalát.

S ezzel nem azt mondom, hogy a város peremén külvárosi iskolát avattak. A Kertváros nem külváros. De sok hátrányos helyzetű kisgyerek él ott. Nagycsaládok gyerekei, magányosan élő anyák gyerekei, kislakásépítéssel igen nagy anyagi gondokat vállaló családok gyerekei. Onnan nézve ezért látszik egy kicsit szélesebbnek és mélyebbnek is a völgy. A Kertvárost elkerülik a turisták, s igaz, nem is idegenforgalmi látvány. De akik ott élnek, szeretik. Egy kisfiú dolgozatát hadd idézzem. Három súlyos mondat az egész: “Amíg nyaraltam, minden egészen más volt. Most itthon vagyok és újra látom a szüleimet és testvéreimet. Nagyon jó itthon.”
Hiszem, hogy a József Attila Általános Iskola formálója, erősítője lesz ezeknek az érzéseknek. A hátrányos anyagi helyzettel szemben felsorakoztatja azokat az értékeket, amelyek emberi arcot adnak az embernek. József Attila neve valóban méltó ehhez a célhoz. Kívánjuk, ez a név ne csak emlékeztessen, fémjelezzen is.

Nagy Jenő

A kertvárosi József Attila Általános Iskolából 2001-ben ballagtak utoljára, a közgyűlés döntése értelmében két alapfokú oktatási intézmény volt érintett az iskolabezárásokban. A másik “sorstárs” a Barátság Általános Iskola volt.

 

A cikkekhez válogatott további képek forrása: József Attila Általános Iskola Emlékoldala

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.