MÓDER REZSŐ:

INDÍTTATÁSOKRÓL MŰVEIMMEL KAPCSOLATBAN

Ha az Európai művészetet nézzük, számítások szerint halomnyi hasonló tevékenységű művész lehetne mint én. Hiszen sok új város, vagy újraépített nagyvárosok épülhettek, tele hatalmas acélgyárakkal, szerelőcsarnokokkal, vagy óriási roncstelepekkel. Európa térképén állva mindennaposak voltak: megépülés vagy újjáépülés nehézségei – a szegénység, a nélkülözés, a buzdításhoz szükséges nemzeti és nemzetközi kurva szép indulók, csecsebecse tárgyak, jelvények, jelrendszerek tengere. A hirtelen felépülő világnyelvek, világerkélyek, világvevő készülékek, világgondolkodó emberek, világszerszámok, világételek, alapanyagok, őselemek, vele együtt különböző hitek, kételyek, szunnyadó háborúk és békék Európán kívül is megtalálhatók…bárhol.
A magyar és az európai művészetben mikro és makró életünkben tengernyi hasonló tájfestő, portré csendélet vagy nonfiguratív, kocka, vagy absztrakt stb. festők, szobrászok, kisplasztikát vagy köztéri szobrászatot csinálók, vagy inkább elméleti, vagy lusta, vagy dilettánsnak számító művészek vannak.
Szintén tengernyi mennyiségnek számíthat a születés őstehetséggel, az óvoda, általános és középiskolák esztétikai, környezet és szellemi alapformálása – indíttatása. A különböző szakkörök, képzőművész körök, helyi vagy országos, nemzetközi hírű élő alkotóművészek tevékenysége mellett felkutatni, rátalálni könyvtárakban, vagy múzeumokban a magyar és európai művészek világklasszikusait, példázatait mint alapvető erkölcsi, etikai, művészeti értékek létrehozóit.
Magamról, az indulásról: munkáscsaládból származom. Szüleim már 51 -óta laktak és építették Sztálinvárost kukoricamezők, homokviharok, bódé utcák, társadalmi munkák, mozgalmi indulók között.

Móder Rezső – Objektversek

Óvodás koromtól tudatosan készültem a művészi pályára. Papír és eszközhiány (talán szegénységnek is nevezhető) miatt az óvoda majd az iskola padjait, falait telekarcoltam, firkáltam rajzokkal, figurákkal. Csendéleteket, kompozíciókat rajzoltam vöröstégla darabokkal, égetett fadarabokkal a lépcsőházak falaira. Homok utainkba, löszfalainkba fontos rajzolatokat karcoltam. A “semmi művészetét” csináltam naponta az ipari iskola elkezdéséig. Ma már hivatalos művészeti formanyelvnek, trendnek számít – felemelve sokszor érthetetlenül a “semmi” művészet inkább szellemi, vagy annak hiánya a magyar és az egyetemes művészetben. Sajnos az akkori kb. 10 éven át tartó folyamatos kis művészkedésem nem került dokumentálásra. Környezetemben érdekesnek, látványosnak találták ténykedésemet, de rongálásnak minősítették mindenhol. Ezért az egyik legrosszabb tanulónak minősítettek. Büszke voltam, hogy Közép-Európa legnagyobb általános 32 tantermes iskolájába járhatok nagyszerű tanárok között. Az iskola legjobb rajzolója voltam. Mindent a rajznak, a tevékenységnek rendeltem alá.
Szüleim beírattak a MÜM-be, ahol villanyszerelő lettem. Ösztöndíjamból tudtam venni papírokat, ceruzákat, krétákat, festő eszközöket. Első egyéni kiállításom 1970-ben volt a MÜM-ben. A Dunai Vasmű meleghengerműben dolgoztam váltóműszakban, és rajzoltam melós kollégáimat és a hatalmas forgó, lengő gépeket, az acél hengerelést. A hatalmas területeket bejárva élményeket, gépek mozgását, zaját, kozmikus hangzavarokat, az őserők állandó harcát – egymásra utaltságát, rendszerét, kapcsolási rajzokat, egyszerűsített jelrendszereket, magam által létrehozott fémzenei kompozícióimat csavarhúzókkal – mélyen elraktároztam.

Tisztaságőrzés modern formanyelven

Az elő (művészeti tanulmányaim) az élet iskolája, az utca, a szabad terek, épületek nagy falai voltak. A második a helyi képzőművész körök, benne ifj. Koffán Károly nagyszerű pedagógusi munkássága. A harmadik, ami a legfontosabb: A Dunai Vasműben végzett elméleti és manuális komplex munkásságom. Alapja és emberi hovatartozása mellett végeztem a Magyar Képzőművészeti Főiskola (Egyetem) festő és grafika szakon, ahol már az elején kollázzsal is foglalkoztam, későbbi fa- és fémszobrászat előmunkáival. Napi tevékenységem, életformám volt és lett a művészeti komplex tevékenység. Ezt az állapotot, magam képességeit és a világ dolgait próbáltam megismerni. Ezért fontosnak tartottam a rajzi tudást mesteri fokon végezni. Az anatómia felépítés lerajzolása, működésének megértése. Akadémikus tanulmányrajzok modellről, vagy nélküle, tárgyábrázolások, terek pontos hiteles rögzítését, grafikai és festészeti eszközökkel úgy, hogy saját gondolataim, érzéseim is jelen legyenek. A művészettörténet elméletének megismerése, megtanulása. A festészet, szobrászat egyetemes értékeinek megértése, majd később a zenei, irodalmi, költészeti tanulmányaim azért voltak lényegesek, hogy mindazt elfelejtsem, amit addig felhalmoztam. Tisztelem a hazai és európai, az egyetemes művészek munkásságát, ezért sem akartam utánozni, lekoppintani vagy havonta, évente epigonista halom művész lenni, vagy jól megélő szép festő, szép szobrászat csináló lenni.
Egy sajátos anatómia-rendszert dolgoztam ki a grafika, kollázs, a festészet, szobrászat, irodalom, zene, performansz műfajban. Egyre jobban a művészet perifériája felé haladva a művészeti műfajok egybeolvadnak számomra és időtlen állapotot, kozmikusságot nyújtanak műalkotásaim, főleg az ötdimenziós acélszobor hangszereim, fémzenei koncertek.

Móder Rezső: XVIII. századi zene	Móder Rezső: Ébredező zenélő mobilok II.

Móder Rezső

Ma is hiszek abban, hogy a jó művész kísérletező, tudós jellemű, mert újabb és újabb dolgokat, műveket hoz létre tudományos jelleggel bírva az egyetemes kultúrában itthon vagy külföldön egyaránt.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.