Dunaújvárosi Hírlap – 1970. november 24.

Ehhez több kell, mint a zene szeretete…

Felvonulások, tömeggyűlések idején, protokolláris jellegű ünnepségeken, temetések alkalmával szoktunk találkozni a városi fúvószenekarral vagy pontosabban: az önkéntes Tűzoltózenekarral. Legtöbbünket gyerekkori emlékek irányítanak, amikor a mozgalmi dalokat, a pattogó indulókat hallva ez a kifejezés merül fel bennünk: “rezesbanda”’, még csak kicsinylő hangsúly sem kíséri a szót. Ám, ha szimfonikus zenekarral kell összehasonlítást tenni többnyire legyintés kíséri a fúvószenekart. Nos, ebben a legyintésben igen sok igaztalanság rejlik, igazság csak annyi van benne, hogy a zene művelésének, kollektív művelésének egészen más válfaja a fúvószenekari munka, s mint más nevezőjű törtet, semmiképpen sem lehet egybevetni a szimfonikus zenekarral. Erről beszélgetünk Tóth Ottóval, a közelmúltban Kiváló Együttessé lett, már évek óta aranylant-fokozatú fúvószenekarunk vezetőjével.

Rezesbanda? Hangversenyzenekar!

– A dob puffogása, a cintányér csengése, a helikonok, tubák brummogása, a trombiták, kürtök recsegése, általában ez él az emberekben, és az úgynevezett rezesbanda nem is igen más. Csakhogy a fúvószenekar nem azonos ezzel, a fúvószenekarban, mint a mienkben is, fafúvók is vannak: oboák, klarinétok, fuvolák. És amikor kézbe vettem ezt zenekart, egyetlen célom volt, és ma is ezt tartom a legfontosabbnak, hogy a fúvószenekar hangzását ugyanolyan lággyá és hajlékonnyá tegyem, mint amilyen egy szimfonikus zenekaré. Nem lehetetlenség. Vegyük például…
Még a hozzá nem értőnek, vagy előítélettel terheltnek is elfogadható és meggyőző a magyarázat és érvelés, ha másért nem, azért, mert a illetékes mondja: Tóth Ottó húsz éve szerzett művészdiplomát a Zeneakadémia fúvós szakán, és első harsonás az Operaház zenekarában, önmagukért beszélő tények ezek, s ha hozzátesszük, hogy majdnem másfél évtizede tanít – Budapestről lejárva – a mi zeneiskolánkban, s ezzel egyidőben elkezdte a fúvószenekar utánpótlásának nevelését, akkor érthető, hogy az öntevékeny fúvószenekarok között az országos élvonalban jár a dunaújvárosi.
– Meglehetősen szétesett állapotban vettem kézbe a zenekart. A tanács, majd a vasmű volt a fenntartó szerv, viták és nézeteltérések voltak, később a munkásőrség adta nevét ehhez a munkához, de pénzük nekik sem volt, márpedig a hangszerek minősíthetetlen állapota javítást, pótlást, új beszerzést követelt. Végül a Vasmű Önkéntes Tűzoltóegyesülete vett pártfogásába, s olyan kitűnő szervezet és a fúvószene olyan lelkes barátját kaptuk meg “menedzsernek”, mint Juhász Sándor, a vasmű tűzrendészeti vezetője. És segítségemre voltak a zenekar összetartásában azok, akik még otthonról hozták a munkás-dalárdák, bányász-zenekarok mozgalmi hagyományait: elsősorban kell említenem a közelmúltban meghalt Gémesi Pista bácsit, a zenekar volt cintányéros-dobosát, ott van azután a többi alapító tag: Bihari István, Varga István, Takács Gyula, Takács Antal. Köszönettel kel gondolnom Uhrner Rudolf klarinétművészre – bár ő már nem tanít Dunaújvárosban – és Horváth Béla fuvolaművészre, aki ma is aktív tagja a zenekarnak. Ők ketten jelentették a zenekar által elért sikerekben azt a pluszt, amit nem sok hasonló együttes tudott felmutatni: minden zenekarban a fafúvók jelentik a leggyengébb részt, nekünk éppen ez volt az erősségünk. És a most következő időben már az ő tanítványaik fogják ezt a pluszt jelenteni.
– Milyen a zenekar összetétele, és milyen sikerekre emlékezik vissza jóérzéssel?
– Kereken harmincan vagyunk javarészt munkások és javarészt férfiak, a zenekar természetéből következik ez. De – bármilyen furcsán hangzik is – hat lány is fúj már nálunk, és gondolom, hogy arányuk növekedni is fog. Hetenként kétszer próbálunk, négy-négy órát. Tudja, hogy ez milyen megterhelés? Nem nekem, hanem nekik. A németek – rájuk jellemző precizitással – kiszámították, hogy egy tuba fújása négy órán át felér nyolc óra bányászmunkával. De vállalják. És vállalják azt hogy hóban-fagyban, esőben, tűző napsütésben mindig és mindenütt ott legyenek, ahol szükség van rájuk. Dunapentele felszabadulási ünnepségén például olyan hófúvás volt, hogy a hangszerekre szerelt kottákat teljesen belepte a hó, egyszerűen olvashatatlanok voltak. Ilyen körülmények között kell ennek a zenekarnak produkálnia és bizonyítania.

A piszton, a fuvola, a klarinét és társaik

Azt elhallgatja a karnagy, a zeneiskola tanárai mesélik, hogy éppen ezen a napon Tóth Ottónak zenekari próbája volt reggel az Operában, este pedig előadása. A hófúvás miatt nem járt az autóbusz, de személykocsival nekivágott az útnak, hogy idejében itt legyen, s ugyanúgy ment vissza Pestre, ló- illetve motor-halálában, hogy el ne késsen az előadásról. Ehhez több kell, mint a zene szeretete, ehhez az kell, ami a munkásgyerekből lett művészt fűzi.
– Részt vettünk – folytatja – az 1961 -es gyulai, a 65-ös szentendrei országos fúvós fesztiválon, négyszer egymás után jártunk Siklóson, tavaly Fehérváron a megyei fesztiválon. És igen sok falunapon is részt vettünk. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy Dunaújváros nem tud másról, csak az indulókról, igen a munkásmozgalmi dalokról. Pedig a mi zenekarunk másra is képes, és ezt be is bizonyította: a fesztiválokon, a falunapokon hangversenydarabokat játszottunk, elsősorban élő magyar zeneszerzők műveit. Talán mód nyílik majd arra is, hogy a dunaújvárosiak is lássák: pódiumon is megálljuk a helyünket, legyen az a pódium akár egy parkbeli térzene pódiuma.
– Mi a zenekar legégetőbb gondja?
– A próbaterem. Próbáltunk mi már iskolai lépcsőházban, a vasmű műszaki könyvtár-épületében, a napokban úgy volt, hogy az étkezdében fogunk próbálni, de a KÖJÁL nem engedi. Nagyon fontos volna, hogy végre közös otthonra találjunk, hiszen otthon, a lakásban nem lehet gyakorolni, zavarva a szomszédokat.

SZÓRAKOZTATÓ DALLAMOK /1979

 

 

Bízva abban, hogy a fenntartó szerv rövidesen megoldja ezt is, mint ahogyan már sok minden egyebet megoldott, a múltban elérthez hasonló sok szép sikert kívánunk Kiváló Együttes fúvószenekarunknak és karnagyának, Tóth Ottónak.

Kemény Dezső

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.