A Hírlap – 1995. június 24.
Ne csak a Dülöngőbe járjanak a fiatalok
Az első könyvesbolt
Mohácsról költöztünk Pentelére 1950. november 7-én. A férjem gépkocsivezetőként került ide, ám az építőiparnál, a betonkeverőgépnél dolgozott. Ők betonozták például a “bivaly”-házak tétjét is. A Batsányi könyvesboltban dolgoztam Mohácson, és férjem kérésére 1951. január 1-én helyeztek át a városba. Ekkor már megszületett a két fiúnk. Az volt a feladatom, hogy szervezzem meg a könyvárusítást. Az első bolt egy faházban volt a Május 1. utcában, az “egyes” kocka előtt. Egyik felében kapott helyet a könyvesbolt, a másikban könyvtár. Az utóbbit Bozics Piroska – mindenki Pirinek hívta – vezette, aki Nógrád megyéből került ide. (Most is itt élnek a városban a férjével.)
Dunapentele 1951. június 28.
fotó: MTI/Kotnyek Antal
A faluból jártunk dolgozni, a Magyar utca 33-ban kaptunk egy egyszobás, földes “padlójú” kis parasztházat. Ahogy beköltöztünk, rögtön bevezették a villanyt, és volt telefonunk is.
A bolt az Állami Könyvterjesztő Vállalat fiókja volt. Eleinte csak szemináriumi anyagok voltak a könyvesboltban. Később nagyon sok építkezéssel kapcsolatos szakirodalmat lehetett kapni, volt szépirodalom is, például Sarkadi-, Azsajev-, Solohov-művek és Palotai Boris néhány könyve is megjelent. A kor szellemének megfelelően magas volt a szovjet irodalom aránya, és számtalan politikai mű sorakozott a polcokon, a Kommunista Kiáltványtól kezdve a Lenin-sorozatig.
Az első könyvesbolt a faházban. Abonyi Sándorné és a vásárlók 1951-ben
Emlékszem Sándor András íróra is, aki a városépítésről gyűjtött anyagot – akárcsak Palotai Boris -, sokat járt az építkezésekre a Maximenkó-, Sztipkovics-brigádhoz. A forradalom idején tűnt el, azóta nem is hallottam róla.
Könyvismertetéseket, -értekezleteket tartottunk, értékeltük a könyveket, felolvastunk belőlük, elmeséltük, miről szólnak. Ez azért is volt, hogy a fiatalok ne csak a Dülöngőbe (vagy hogy hívták, nem voltam jártas a kocsmák világában) járjanak. Persze az összejöveteleken nem volt kötelező részt venni.
Az élmunkás kubikos könyvet vásárol
Az első könyvnapot 1951-ben rendeztük. Jött egy nagy teherautó, amelynek az oldalát bepolcozták a könyveknek, s ez járta a várost és a gyárat egész nap. Olyan jól sikerült a könyvnap, hogy elismerő oklevelet kaptam a munkáért.
Az első igazi és nagyon szép könyvesbolt 1952. május 1-én nyílt meg a Vasmű úton. Rá alig egy évre megszületett a kislányom, Abonyi Katalin. A szülés után három hét múlva már visszamentem dolgozni (gyed nem volt, hat hét után munkába kellett állni az asszonyoknak).
Tavasszal a kislányom velem volt az üzletben, az irodában volt a kiságya. Az első bölcsőde ugyanis csak ’53 nyarán nyílt meg a Maximenkó közben. Három évig vezettem az üzletet, utána máshol helyezkedtem el. Ennek okait ma már kár lenne felemlegetni.
Amikor a városba kerültem, nagyon sajnáltam Mohácsot, de a kenyérre valót csak itt lehetett megkeresni. Megijesztett a sártenger, sokáig jártunk gumicsizmában. Aztán annyira megszoktunk itt, megszerettük a várost, hogy itt maradtunk.
özv. Abonyi Sándorné
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
