A Hírlap – 1990. október 9.
“A lehető legnagyszerűbb, legpozitívabb tett…”
Emlékhely született
Ha nem is legyintettem akkoriban, a tavalyi alapkőletételnél a dologra, azért hinni sem hittem igazán, hogy tényleg sikerül – a tervezett időpontra legalább is – valóra váltani a Pentele Baráti Kör nagyszerű kezdeményezését, a ’48-as emlékmű elkészítését.
Az aradi vértanúk napján, szombaton, ünnepélyes külsőségek közepette felavatták városunkban Palotás József és Fáskerti István csodálatos alkotását. A 224 fős pentelei nemzetőrcsapatnak emléket állító kompozíció avató- és felszentelő ünnepsége reggel 9 órakor kezdődött. A díszőrség és a történelmi zászlók felvonulása után dr. Raffay Ernő honvédelmi államtitkár érkezett az ünnepség színhelyére.
A Himnusz eléneklése után elsőként Horváth György, a Pentele Baráti Kör elnöke rövid történelmi visszatekintésben méltatta a hős elődök tetteit, egyben utalt arra is: az emlékmű felállításával Dunaújváros mai lakossága is hitet tesz történelmi hagyományaink ápolása mellett. Ez után dr. Varga Lajos, az emlékmű fővédnöke tartotta meg beszédét – méltatva az elkészült művet, az emlékhely szerepét is.
Ezt követően dr. Raffay Ernő beszéde következett.
– Meglepő volt számunkra, amikor a Pentele Baráti Kör és a ’48-as emlékművet avató kör nem a háborús halottakat, hanem a szabadságharc vitézeit, hőseit gyászoló szoborcsoport avatására hívott meg.
– Vajon mi lehet ennek az oka – töprengtem -, s végül rájöttem: az ok az, hogy az 1848-49-ben meghirdetett, de egészében ki nem vívott eszmék megszületése ma Magyarországon még mindig kívánalom, még mindig megvalósulatlan szándék.
Az államtitkár úr ezután – tekintve, hogy az egyházi méltóságok közül az izraelita egyház képviselője nem vett részt (egyházi ünnep miatt) az avatáson – szólt a zsidóság ’48-as, fontos szerepéről, a magyar-zsidó jó kapcsolatok fontosságáról, majd így folytatta:
– Az országban az első, 1945 után avatandó ’48-as emlékműnél állunk. Ez az emlékműavatás a lehető legnagyszerűbb, legpozitívabb tett, s ezt nem udvariasságból mondom. Az önkormányzatok, a kormányzat, a parlament közötti jó viszony akkor lesz igazi, ha megfelelő, hazafias szellemű önkormányzatok jönnek létre az országban, mert az önkormányzatoknak nem csak napi gondokkal, a lelkekkel is törődniük kell. S ez az önkormányzat, Pentele szellemisége történelmi példát ad az országnak.
Sej, ez is a miénk…Az avatáson felsorakozott történelmi lobogóink sorában a második némi meghökkenést váltott ki – nem véletlenül – a körülöttem állókból. A felirata első olvasásra valóban furcsa – meglehetősen közeli – emlékeket ébresztett az emberben: “Világ proletárjai, egyesüljetek!” – hirdette kendőzetlenül a zászló a bandériumokra, régi harcokra emlékeztető társai között. Többen talán szabotázsra gyanakodtak, a “kommunistázók” nyilván újabb adalékokat merítettek: hát már az újak is, már a honvédség is, meddig és mit tűrünk még vagy már megint stb. – ba – |
Világokat elválasztó, világokat összekötő
Ezt követően az egyházak képviselői ökumenikus istentiszteletet tartottak. A Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye, a Dunamelléki Református Egyházmegye és a Budai Görögkeleti-Szerb Egyházmegye méltóságai megszentelték az emlékhelyet, majd közös imádságra hívták a megjelenteket. Koncz Gábor színművész szavalata után a koszorúzás következett. A honvédség képviselői, a Pentele Baráti Kör, a Városvédő és -szépítő Egyesület, az egyházak és politikai szervezetek helyezték el a kegyelet és emlékezés koszorúit a honvédsereg jelképes síremlékénél, s természetesen a jelenlévők is virágokkal, koszorúkkal borították az emlékművet.
A Szózat közös eléneklése után katonai díszmenet, s a honvédzenekar elvonulása zárta az alkalomhoz illően, külsőségekben gazdag, de mértéktartó avató ünnepséget.
– ba –
Dr. Raffay Ernő avatta fel a 48-as emlékművet
Kinek szólt a taps?
Az 1848/49-es emlékmű avatásán részt vett dr. Raffay Ernő honvédelmi államtitkár, történész, az MDF vezetőségének tagja, aki az avatási szertartás után nyilatkozott lapunknak.
– Államtitkár úr, amikor megérkezett, tapssal fogadták. Mit gondol, kinek szólt ez, az államtitkárnak, a történésznek vagy a politikusnak?
– Én azt szeretném, ha mind a háromnak szólt volna. Tulajdonképpen nem is akarom eldönteni, hogy történésznek, vagy az államtitkárnak? Valószínűleg inkább az előbbinek. Hogy az államtitkárként mennyire szolgálok rá, az még a jövő kérdése. Bár meg kell jegyeznem, hogy a honvédség szellemiségében megújulóban van.
– Ezernyolcszáznegyvennyolc eszmeiségét minden történelmi korszak előszeretettel sajátította ki, töltötte meg politikai tartalommal. Történész-politikusként, hogyan látja, ma mivel aktualizáljuk?
– Aktualizálni annyiban lehet, amennyiben nem kell erőszakoltan tenni. A polgári szabadságjogok eszméi még most is aktuálisak Magyarországon, ki kell vívnunk, meg kell valósítanunk azokat. A szabadságharc magyarságtudatunk erősítésére alkalmas, hiszen abban a korszakban ez volt a legfontosabb, utána lefojtották, és most talán emiatt sokszor átcsap a másik végletbe. Ezt azonban nem szabad megengednünk. Másodikként a nemzeti érzést emelném ki.
– A múltból térjünk át a mába. Az MDF egyik propagandaanyagában szerepel az, hogy az MDF többségű parlament mellett csak MDF többségű önkormányzatok biztosíthatják országunk kormányozhatóságát. Ha a helyhatósági választások eddigi eredményéhez hasonló végeredmény születik, akkor fennáll a “kormányozhatatlanság” veszélye?
– Nem értek ezzel egyet. Én nem olvasom a propagandaanyagokat, más forrásból tájékozódom. Akármilyen politikai tartalmú az önkormányzat, a szociális gondokat meg kell oldania, a többpárti parlament által hozott törvények alapján. Azt persze nem lehet megmondani, hogy a koalíciós kormány és egy SZDSZ-es – Fideszes helyhatóság között a kapcsolat majd milyen lesz. Itt nem szubjektív viszonyról van szó, mint a szerelemben, hanem törvények alapján állóról. Megjósolható azonban, hogy lesznek súrlódások.
– Ha már a súrlódásoknál tartunk, Ön kiemelte beszédében 1848-ról szólva a zsidóság szerepét. Valószínűleg nem minden célzatosság nélkül, hiszen a legújabb parlamenti botrány éppen egy vélt vagy valós zsidóellenes bekiabálás miatt robbant ki…
– Erről van szó. Illetve arról, hogy ma Magyarországon százezernél több zsidó él. Minden alkalmat megragadok, hogy ezt hangsúlyozzam, ugyanakkor, ha komolyan akarom azt, hogy a szomszédos országokban a magyar kisebbség helyzete megoldódjék, akkor komolyan kell gondolnom azt, hogy az itthoni kisebbségek helyzetét is tisztességgel rendeznünk kell. Végighallgattam az ominózus parlamenti felvételt lassítva, gyorsítva, többször is. Úgy értettem a bekiabálást, hogy hordót a szónoknak, de lehet, hogy azért, mert úgy szeretném érteni. Lehet, hogy aki úgy értette, hogy hordót a zsidóknak, az a lelki füleivel akarta így érteni. A történelmi gyökerek miatt. Mégis nagyon jellemző ez a parlamenti botrány a mostani helyzetre. A zsidó-magyar kérdést is korrekt módon kell rendezni, mert ez különösképpen érzékeny pont napjainkban is.
– Az MDF egyik vezetőjeként mit vár a helyhatósági választások második fordulójától?
– Hogy mit szeretne az ember és mi a valóság, aközött jó különbséget tenni. Én remélem, hogy a kormánykoalíció pártjai általában jó eredményt érnek el. Az MDF pedig különösképpen jól szerepel. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy hármas kormánykoalíció hozott olyan döntéseket, amelyek a népszerűségét megingatták. Azonban a helyhatósági választásoktól függetlenül a koalíció a terveit nem száz napra, hanem négy évre készítette. Mérleget majd akkor lehet vonni. Annyi bizonyos, hogy az ország sorsáról szóló tervek nem csupán MDF-tervek. Az MDF politikája természetesen változik, s ha a jelenlegi ellenzék kap túlsúlyt a helyhatóságban, az egy új helyzet lesz, újra ki kell alakítanunk álláspontunkat.
Fekete Györgyi
Emlékmű télen /fotó: Fabó Ferenc
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
