Volt egyszer egy árvíz…

A Hírlap – 1991. augusztus 16.

VOLT EGYSZER EGY ÁRVÍZ…

Félelmetes volt és lenyűgöző…
Ahogy a napról napra, óráról órára emelkedő folyam egyre újabb területeket hódított meg. Először csak a parti kövek kerültek víz alá, majd az egyre félelmetesebbre dagadó ár kilépett a természet- és emberszabta mederből. Lakóházak, nyaralók álltak “térdig” vízben, a kemping helyén csónakázni lehetett.

A Halászcsárda dolgozói felkészültek a legrosszabbra, homokzsákokkal vették körül az épületet. A városlakók, mint egy zarándokhelyre, úgy jártak le a Duna-partra, víznézőbe. Érdekes módon, a vízirendőröknek nem az árhullám okozta a legnagyobb gondot, hanem a sok renitenskedő, a veszélyt semmibe vevő felelőtlen fiatal és korosabb “vagány”, akiket naponta többször is meg kellett győzni, hogy a Duna most nem tréfál.

Ilyen sokan bizonyára nem hallgatták mostanában a vízállásjelentést, s nem várták aggódva az időjárásjelentést. Lesz-e még eső, emelkedik-e tovább a víz…

Volt akiknek csak látványosságot jelentett ez a pár nap, s volt akiknek kemény, megfeszített munkát, hogy kordában tartsák a kitörni készülő folyót. Voltak kritikus órák és helyek. De végül is az öreg folyam megelégedett az “erődemonstrációval”, megmutatta, hogy mire lenne képes, ha igazán “akarná”. Szerencsére most nem akarta. Nem kellett falvakat, városokat kitelepíteni, lábon álló termést félig éretten menteni.

Elvonult az ár… Amilyen gyorsan jött, úgy vonult vissza az elfoglalt területekről a víz. Ma már csak a partra vetett hordalék, a lombkoronájukig sáros fatörzsek emlékeztetnek arra, hogy volt egyszer, 1991 nyarán egy árvíz…

(LÁZÁR ZSOLT felvételei)

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.