Dunaújvárosi történelem


Élet és Irodalom – 1965. június 26.

BARSI DÉNES:

Dunaújvárosi történelem

Az idén két év­fordulót ünne­pel egyszerre: az ország fel­szabadulásá­nak huszadik, és a saját születésének tizen­ötödik évfordulóját. Az or­szágos felszabadulás nélkül ez a város nem született vol­na meg.
Voltak, akik több-kevesebb tárgyi érvvel, de szenvedé­lyes haraggal “kommunista lázálom”-nak, propagandisztikus, közgazdasági bárgyúságnak minősítették. Nem árt emlékezetbe idézni ezek számára hogy hasonló kapacitá­sú vaskombinát szükségessé­gét már a harmincas évek feudálkapitalista rendszere is felismerte, sőt a háború kel­lős közepén, 1942-ben az ala­pozási munkálatok is meg­indultak – Győr közvetlen közelében.


Miért pont itt?

Ma a Dunai Vasmű rentá­bilisan termel, egyes termé­keket világszínvonalon.
Ha bárki szemléletesen fel akarja fogni, mi különbség van abban, hogy a Horthy-rendszerben már tervezett vaskombinátot mégsem a feudálkapitalista, hanem a szocialista rendszer építette fel: nézze meg a kapitalista Magyarország akármelyik nagyüzemének, nagyvállala­tának bármelyik, akár sok­emeletes kaszárnyarendszerű, akár “családias” munkás­kolóniáját, és hasonlítsa össze Dunaújvárosnak a “kolóniális” tervből származó komfortos, napfényes, parkos negyedével; fölösleges frázi­sok nélkül fölmérheti a kü­lönbséget. A tervezési, építési, felszerelési hibákat össze­adva, kivonva, és esetleg megszorozva is.

Némely szakértők, főleg nyugatiak, felhánytorgatják, hogy itt ab­szolút szűz te­rületen terve­zett városról van szó, a vá­ros mai szerkezeti képe mé­gis sok gyarlóságot mutat a korszerű várostervezés szinte korlátlan lehetőségeihez ké­pest. Ne felejtsék el, hogy a mai Dunaújváros nem város­nak, hanem csak kolóniának terveződött, a mai város magva, utca- és útszerkeze­te ebben a perspektívában épült meg, a várossá bontakozás további tervei már kénytelenek voltak ehhez az adottsághoz alkalmazkodni.
A pénzügyi és szervezeti alapozatlanság szülési kínjait tovább szaporította, hogy folytonos torzsalkodás folyt a Vasmű és városépítés kö­rül. Egyik irányzat minden­áron tartani akarta a terve­zett arányokat és ütemet, a másik mindezt csökkenteni akarta, sőt volt olyan vélemény is, hogy abba kell hagyni az egészet.
Külön gond volt, hogy a városba özönlött, s a nehéz­iparban nem foglalkoztatható nők helyzete egészségtelen feszültséget teremtett. Meg­szüntetésére egész sor könnyűipari nagy- és középüzem létesítését kellett kivereked­ni: férfiruhagyár, fehémeműgyár, fésűsfonó, szalmacellulózgyár s a vele kapcso­latosan épülő papírgyár, az ezekhez kapcsolódó közleke­dési, közellátási, étkeztetési, iskoláztatási, egészségügyi, anyagi és szervezési feladattömeg növekvően emberfeletti erőfeszítést igényel a vá­rosvezetőségtől.


Vörös Október Férfiruhagyár a dunai kikötői parancsnokság épületében /1963
fotó: MTI/Urbán Nándor

A vendégforga­lom szervezésére a város­nak Idegenfor­galmi Hivatalt kellett felállí­tania. A hivatal néhány évig alig győzi kielégíteni az igényeket; a vendégforgalom komoly gazdasági tényezőnek ígérkezik. Aztán észreveszik, hogy a nemzetközi vendég­forgalmi propagandába nem tud versenyképesen beleszólni, prospektusait szürkének és témaszegénynek ítélik a nagy jellegzetességekben vá­logató ország- és világjárók. Mű-néprajzi, csárdaszagú öt­letek merülnek fel csalétek­ként a honi és külhoni érdek­lődés fenntartására és növe­lésére.
1960 nyarán egy magyar származású észak-amerikai világutazó alapos városnézés után a következőket mondta e sorok írójának:
– Meg ne sértődjék, ilyen, sőt nagyobb arányú ipari nagyüzemet bőven láthatok nálunk is, sőt a kommunis­ta országokban is, szűzföldre tervezett modem lakóvárost is, nagyobbat, egységesebbet, érdekesebbet az önökénél. Ám határozottan állítom, hogy ilyen dialektikus antipólusokat elevenen együtt… egy ilyen aránylag kicsiny városhatáron belül a lösz­barlanglakástól az üveg-vas­beton iskolapalotáig, az ős­balták vasszerszámaitól a va­donatúj vaskombinátig … ezerszámra feltárt bronzkori sírokat, négyezer évesnél ré­gibb állandó jellegű emberi települések maradványait… önmagában is szenzációs, szír-őskeresztény templommal fölszerelt római katonavá­rost… népvándorláskori hunmaradványokat, avar fejedel­mi ékszereket, középkori templom és kolostor marad­ványokat, újkor eleji török erőd nyomait, feudalizmus, kapitalizmus hatásmaradványait… az ősembertől az atomkorszakig minden fejlődésfoknak az anyagi doku­mentumait, szinte megszakí­tatlan folyamatosságban, no, ilyent, így: sehol másutt!… Ha az önök Dunaújvárosa az Államokban volna, nemzeti parkká nyilvánítanák, külön specialitásként, reklámok özönével hirdetnék… Mitmondjak, múzeológiai nyári egyetemet lehetne kifejlesz­teni… Biznisz! … Nincs önöknél valami hivatalos szerv, amelyik ebben az ügy­ben magamfajta kapitalistá­val hajlandó lenne tárgyal­ni?!


Idegenforgalmi Hivatal irodája a kórház mellett – 1964. május 8.
fotó: MTI/Járai Rudolf

Tervezők, építők, ve­zetők, a népgazda­sági ma és holnap jegyében vívták s vívják itt az anya­gilag és szervezeti­leg feszült csatát, az alaptervekben álmukban sem számol­hattak ilyen arányú és jelentőségű “melléktermelés”-sel, amilyen a “földalatti város” jelentkezése. Túlfeszült anya­gi és szervezési gondok tete­jében inkább csak gúnyoros, dühítő mellbevágásnak vehe­tik a sorstól a nem igényelt kegyes ajándékot. Reális le­hetőségeik nevében mást nem is tehetnek, mint hogy periférikus apróságként ke­zelik, komoly tudomásulvé­telét halogatni igyekeznek, hiszen a komoly tudomásul­vételhez három hiányzó do­log kellene: pénz, pénz és pénz.
Szakemberek nagyon szűk köre tudott róla, hogy az újvárosnak “otthont adó” Dunapentele közigazgatási ha­tárain belül a Római Császárság idején Intercisa ne­vű, állandó jellegű, erődített katonai tábor állt. Évszáza­dunk elején a Nemzeti Múze­um megkísérelte a feltárását, de pénzhiány miatt hamaro­san be kellett temetnie a kutatóárkokat. Attól kezdve csak a szimatot fogó pentelei parasztok ásogattak a saját parcelláikon, s leleteiket diszkréten értékesítgették is. Így kerülhettek egyéb konti­nentális múzeumokon kívül még a British Múzeumba is intercisai eredetű múzeális értékek, amint hogy a véletlenül itthon maradt leletek is szét vannak szórva az ország különböző múzeumaiba. A legújabb, “hivatalos” leletek is.

4000 év

A vasmű- és vá­rosalapozással, vízszintben és függőlegesen egyaránt ha­talmas arányú talajbolygatások történtek, s a közben több-kevesebb sze­rencsével történő leletmenté­sek során kivilágosodott, hogy a “föld alatti város” nem két-, hanem négyezeréves, folyamatos emberi múltat őriz. Az úgynevezett Kozider-padláson nagyjából feltárt korai bronzkori erőd és falutelepülés a maga ide­jében megszakítatlanul körülbelül nyolc évszázadig állt fenn. Utánuk a vasat hasz­nálni kezdő kelták több év­százados hagyatékai beszél­nek az őstársadalmak fejlődéséről, a rómaiak koráig.

Hogy az eddig írottak ne tűn­hessenek egy nyughatatlan író egyéni fészkelődésének, vagy egy különc jenki magánrögeszméjének, idéz­zük dr. Vadász Elemér kétszeres Kossuth-díjas aka­démikus sorait: “Dunaújvá­rosi látogatásaim során régi, részben már megvalósult várostörténeti gondolatok to­vábbi megvalósítási kívánal­mát keltik föl bennem. Az itt feltárt és tudásom szerint a Városi Tanács megértő támogatásával folytatódó rendsze­res ásatásokkal páratlan mértékben szaporodó leletek szélesebb körű megismerteté­sére, megőrzésére, elhelyezé­sére, sőt európai idegenfor­galmi igényeket kielégítő feldolgozására, szemléltetésére…
Ennek egyik előfeltétele a szükségszerűen növekvő fel­táró ásatások gyarapodó le­leteinek hozzáférhető (nem­csak raktározó) elhelyezése, restaurálása, szakszerű fel­dolgozása… Ettől egyelőre még messze vagyunk!”


Ma­gyar Nemzet, 1964. júl. 26.

Tudjuk, hogy a városnak nincs pénzügyi kerete olyan arányú “múzeológiai” s ezzel kapcsolatos idegenforgalmi beruházásra. amilyent a “föld alatti város” érték tö­megei megkívánnak, és “üzletileg” is megérdemel­nek. Hiszen az élő város la­kásszükséglete mégis csak elsődlegesebb, s arra is csak mérsékelt ütemben telik. Vi­szont: ismételten kapott már a múzeum krajcáros gondok­kal viaskodó vezetősége aján­latokat, hogy külföldi múze­umok és magángyűjtők saját költségükön hajlandók a földalatti város kincseinek feltá­rására – ha ennek fejében megkapják a feltárt anyag bizonyos hányadát. Vagy pedig készpénzért megveszik a leletek bizonyos részét, le is előlegezik, hogy a múzeum a feltárást elvégezhesse, és a lelettömeg méltó “tálalásá­hoz” szükséges építményeket és berendezéseket elkészít­hesse. Az ajánlatokra a vá­lasz csakis tagadó lehetett, már csak azért is, mert egy érvényes régi törvény szerint magyar földből kikerült mú­zeális értékeket külföldre el­adni tilos.

Árthatna az a Du­nai Vasmű népgazdasági érté­kének, jelentő­ségének, ha a szárnya alól ki­nőtt város nemcsak a szocia­lista máról lenne nevezetes, hanem azzal együtt “csodás régészeti múltjáról” is? Fölösleges kérdés. A város ma­ga nem tudhat megbirkózni ez irányú perspektíváival. Szocialista rendünk állami támogatása kellene hozzá, amint lehetséges. Hitünk sze­rint a beruházás idegenfor­galmi vetületben nem lenne ráfizetéses. Ha talán más jel­legű turistatömegeket vonzana is, mint az újra feltámadó álbetyárcsárdák és délibá­bok, de vonzana legalább annyit.

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings