Sztálinvárosi Hírlap – 1960. június 24.

A Landler Jenő Úttörőcsapatnál

– Vigyázat a vonat indul!
Éppen a forgalmista hangja ütötte meg fülünket, s a kis gőzös elindult vidám utasaival. Az eső cseperegni kezdett, s így bementünk a forgalmi irodába Gaál elvtárshoz, érdeklődni az Úttörővasút forgalmáról.

– Először is azt tessék megmondani, milyen a kisvasút forgalma, mik a további terveik, s mikor van üzemben a pálya?
– A forgalom sokban függ az időjárástól. Egy-egy derűs vasárnap 2500-3000 főt is szállítunk. Eddig vasárnap 13 órától üzemeltünk, de a jövő héttől már szombaton délután és vasárnap délelőtt 10 órától is üzemelünk. Vasárnap általában 15 pajtás van szolgálatban, akik előzőleg már elméleti és gyakorlati foglalkozásokon sajátították el a szolgálatot, megismerték a “nagyvasúti” életet is és magukévá tették azt, hogy a vasúti pályán csak fegyelmezett és rendszerető emberek kellenek.

Úttörővasutasok /1959
fotók: MTI/Szilágyi Pál

Sokszor hétköznap is indul kisvasút, amikor többszáz vidéki tanuló érkezik városunkba, s ők is gyönyörködni akarnak a festői környezetben, ami a Ságvári kilátóról szemünk elé tárul.
Épp most futott be a motor, s a lelkes szolgálatteljesítők uzsonnát kapnak. Az egyik jegykezelő bánatosan mondja: “Mindig akkor esik az eső, amikor én vagyok szolgálatban”. Ez a panaszkodó jegykezelő nem más, mint Sziemeiszter Júlia.
Kérésemre Gaál elvtárs elmondja még, hogy a kiválóbb szolgálatteljesítő pajtások közé tartozik Seres Attila, Kemény Sándor, Nagy Mária és Dula Rozália, de a többi pajtás is örömmel jön szolgálatba.

Úttörővasutasok /1959
fotók: MTI/Szilágyi Pál

További útunk az úttörőposta volt. Nem kellett messzire mennünk, csak a következő ajtón kellett kopogtatni és már szemben ülünk Kugler Viktor elvtárssal, aki a posta részéről irányítja a kis pajtások munkáját.
Kugler elvtárs elmondja, hogy itt is, csak úgy mint a nagy postán még táviratot is lehet feladni. Az úttörőposta 1958. május 1-én nyitotta meg kapuit. Azóta vannak itt a pajtások szolgálatban. A havi átlag bevétel 1000 forintnál is több. Nagyon sok képeslapot adunk el, persze főként vidékieknek.
A pajtások most kaptak új sötétkék öltönyt. Minden postásnak három öltöny ruhája van. Az elmúlt nyáron a csapat Csillebércen nyaralt, ahol minden második nap szolgálatban voltak.
Most éppen Kálmán András pajtás van szolgálatban, s megmutatja az “ellenőrző köny”-vét, amibe a szolgálat eredményét irtják be. A legtöbb bejegyzés 100, de van 105%-os bejegyzés is különösen az utóbbi időkből. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a pénztári elszámolása pontos, de a fegyelmezettségével is kivált a többiek közül.

A postások képeslapot, bélyegeket árusítanak, táviratokat vesznek fel /1959
fotó: MTI/Szilágyi Pál

Talpalatnyi Dunaújváros – Muki és az úttörővasút

A gyakorlat az, hogy a “tapasztaltabb” postások a fiatalabbakkal vannak beosztva, s így állandóan taníthatják őket. Veres János pajtás sokszor nyer beosztást, mint szolgálatvezető. Sokat tanítja a fiatalabbakat.

Úttörővasutasok /1959
fotó: MTI/Szilágyi Pál

Bizony eltelt az idő, a kisvasút is fordult már néhányat, mire elhagyjuk az állomás épületét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy úttörőink nemcsak a tanulásban, de a munkában is megállják a helyüket, ősszel új pajtásokat vesznek fel a csapathoz. Azokat, akik jól tanulnak és fegyelmezetten viselkednek, mert itt csak fegyelmezett pajtásokra bízhatják az emberek életét és az állam tulajdonát, a mi kisvasútunkat!

Úttörővasút /1960
fotók: MTI/Vadas Ernő

Gyenes Éva és Peres Edit

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.