Szabad Ifjuság – 1951. november 7.
LÉGY BÜSZKE, HOGY A NAGY BEKEMŰ ÉPÍTŐJE LEHETSZ
Az öt megbízólevélen öt név áll: Oroszi Sándor, Baranyai István, Fojt Gyula, Bodó Anna és Balázs Márton neve. Most érkeztek az ifjú városba, azon a történelmi napon, amikor megjelent a minisztertanács határozata. Dunapentele ezután Sztálinváros, a Dunai Vasmű a Sztálin Vasmű nevet viseli.
Budapestről jött az öt ifjúmunkás. Sohasem jártak még az épülő városban. A város főútján mennek. Elhatározták: körülnéznek az épülő városban. Anyaggal megrakott tehergépkocsik robognak el mellettük, félig kész épületek, állványzatok tűnnek szemükbe mindenfelől. A város csaknem teljesen kész víztornyának tetejéről messze látszik Sztálin elvtárs képe
A fiatalok örömmel néznek körül: ennek a városnak az építői lesznek, az ő kezük munkája is előreviszi majd békeművünk építését.
Az út mellett felirat áll: “Öreg munkások mondták az ifjú Sztálinról, hogy Sztálinban akaraterő volt, kitartás és energia. Ifjúmunkások, kövessétek nagy példaképünket!” Ők öten most úgy érzik, nincs nagyobb büszkeség, mint itt, Sztálinvárosban követni Sztálin példáját.
Elindultak, végig az ifjú városon, az épülő házak mentén, az új gyárépületek, szerelőcsarnokok között. S itt minden azt hirdeti: a sztálinvárosi fiatalok hősi akaraterővel, kitartással, energiával, büszkén harcolnak városukért.
A Horváth-brigád harcban az öntödéért
Az öntöde felé visz először az útjuk, hiszen itt dobog most a gyárváros szíve, november 7-én itt ömlik a vas.
Állnak, s nézik a hatalmas csarnokot. A tetőn még munkások dolgoznak. Itt dolgozik a Szamuelly ifjúmunkás brigád. Az ő kezük munkája is segített abban, hogy a nagy ünnepen kezdődjék az öntés.
Ha a Szamuelly-brigádot keresi a látogató, nehezen tudja meg, hol vannak. Egy idősebb munkás a tetőn látta őket, ott dolgoztak, de már tovább mentek. Legutoljára az anyagszállító felvonónál látták őket, ott dolgoztak, hogy fenn a tetőn egy pillanatra se fogyjon ki az anyag. “A Laciék mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk” – mondja egy idősebb munkás.
Az öntöde építkezésének dolgozói büszke örömmel a versenytáblára ragasztották ki azt a hirdetményt, amely hírül adja a város lakóinak a november 7-i ünnepségek műsorát. A plakát mellett Horváth László brigádjának neve és 288 százalékos teljesítménye büszkélkedik az első helyen.
A “Laciék”, így hívják őket szerte a városban, a brigádvezető, Horváth László neve után. Az öntöde-építkezésen, a versenytáblán első helyen a Horváth-brigád szerepel 288 százalékkal. A brigád vállalta: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának tiszteletére 111 négyzetméter terület betonozását 600 óra helyett 400 óra alatt végzik el. S a felajánlást túlteljesítették.
Ifjú Büki Gyula is a brigád tagja. Tizennyolc hónapja dolgozik a Vasműnél. Az első építők között volt. Azelőtt? Kuláknál szolgált, helyesebben: raboskodott. Büki Gyula otthagyta a kulákot – ahogy mondja – “húzta az ifjú város”. Először a “csont”-épületeken dolgozott, akkor ismerkedett meg Horváth Lászlóval. Büki kérte, vegye őt is be a brigádba. S most Büki Gyula büszkén mondja munkaérdemrendes, sztahanovista brigádvezetőjéről:
– Nincs még egy olyan itt, mint Laci, annyi bizonyos. Az elsők között van mindig a munkában.
Valóban: Horváth László a legkülönbek közül való. De itt még a Vasmű új házainál is gyorsabban nőnek, fejlődnek az emberek , szinte nap mint nap új hősök születnek. Olyan hősök, mint a Horváth-brigád tagjai, akik készek minden áldozatra szeretett városukért.
Belépek a DISZ-be
Az öt budapesti ifjúmunkás nehezen válik el az öntödétől, de mennek tovább, hiszen ismerniök kell új városukat, gyárukat. Nem messze az öntödétől épül a hatalmas erőmű.
Itt dolgozik Zabana János 17 éves ifjúmunkás, az oszlopfelállító brigádban. Nem sokkal előbb érkezett a Vasműhöz, mint öt budapesti társa.
Dunaföldvárról jött, nem sokat volt még a falu határán kívül. S most szeme előtt dolgoznak a hatalmas “bikák”, emelődaruk, a szállítószalagok ontják az anyagot, s ,az ember szinte az izmaival s szívével érzi, hogyan nő, gyarapodik a vas és acél városa. Csodálatos öröm itt dolgozni!
Zabana János eddig is jól dolgozott. De más, egészen más a munkája azóta, amióta olvasta a minisztertanács határozatát: Sztálinváros lesz Pentele.
Azokban a percekben úgy érezte, neki is tenni kell valamit, hogy a város méltó legyen a névhez, amelyet visel. Aznap Lipták elvtárs, építésvezető röpgyűlést hívott össze. A Mocsai-brigád – Zabana János brigádja – vállalta, hogy Sztálinváros nevének tiszteletére november 7-ig az első keretállás utolsó oszlopai is állni fognak. Zabana János büszke örömmel emelte fel kezét a szavazáskor s vállalta is: állni fognak az oszlopok.
S ezen a napon még egy nagy esemény történt Zabana János életében. Elhatározta: belép a DISZ-be. S mint Sztálinváros új DISZ-tagja, ifjúkommunistája a város nevéhez méltóan harcol tovább.
A Sztálin Vasmű mérnöke leszek
Nincs egy napja sem, hogy az öt budapesti fiatal a Vasmű új utcáit járja – de már ők is úgy érzik, mintha hónapok óta itt dolgoznának, úgy érzik, soha nem mennek el többet. Ebben a városban minden fiatal, minden új. Az erő és szépség városa ez.
Elkészült az új iskola, ahol a Vasmű, az új város leendő polgárai tanulnak.
Milyen boldogan készülnek a Vasmű kis úttörői a nagy napra, november 7-re! “Én faliújságcikket írtam – büszkélkedik a kis Pálfi Pista. – Arról is írtam benne, hogy jól tanulok, fegyelmezettebb leszek.” Kicsit gondolkozik, aztán hozzáteszi: “Mérnök leszek ám s itt dolgozom majd Sztálinvárosban.” Gyermekes álom? Ábrándozás csupán? Nem! Pálfi Pistát, mint mérnököt valóban várja a Vasmű.
S a városra már nem túlzás “a város” jelzőt mondani – hiszen új házak emelkednek szerte, amerre a szem ellát – valóban város ez. A Béke étteremnek néhány hónapja még csak az alapjai voltak meg, s ma már az étterem tiszta, hófehér terítővel borított asztalainál a Vasmű dolgozói ülnek. Ipari tanulóotthonban laknak a Vasmű leendő szakmunkásai. Most ezekben a forró, ünnepélyes napokban ők is ott dolgoznak az új “ötemeletesen”. S dolgoztak az új pártházon, az orvosi rendelőn, az óvodán is.
Harcban születik a Vasmű
Az öt budapesti ifjúmunkás most ismét arra a feliratra gondol, amit az imént az út mentén láttak s mely az ifjú Sztálinról szól: “Sztálinban akaraterő volt, kitartás és energia”. Látják: ez az akaraterő, kitartás és energia benne van az új város új falaiban, az új erőmű hatalmas oszlopaiban. S úgy érzik: készek arra, hogy minden akaraterejüket, kitartásukat és energiájukat a nagyszerű békemű építésére fordítsák.
De Budapestről nem így küldték el őket. A XXII. kerületi DISZ-bizottság nem tárta fel őszintén előttük a nehézségeket. Pedig Sztálinváros, a Sztálin Vasmű nem “magától” épül. Harcban születik az új város s a gyár, s minden harcban nehézségekkel, akadályokkal kell megbirkózni. Oroszi Sándort, Baranyai Istvánt és társait a XXII kerületi DISZ-bizottság azzal küldte el, hogy rövid időn belül géplakatos átképzősök lehetnek. Pedig rövid időn belül erről nincs szó, előbb a gyárat kell felépíteni, ahol majd az új géplakatosok dolgoznak.
Öt budapesti ifjúmunkás, akik most érkeztek az új városba, hogy munkájukkal ők is hozzájáruljanak Sztálinváros és a Sztálin Vasmű mielőbbi felépítéséhez
– Tudjuk, nehézségek várnak ránk – mondja Oroszi Sándor. – Kemény munkával kell harcolnunk Sztálin elvtárs nevét viselő városunkért. De minket nem olyan fából faragtak, hogy megijedjünk a nehézségektől, hiszen mi DISZ-tagok vagyunk.
S ettől az első naptól kezdve mind az öten Sztálinváros polgárainak tekintik magukat. S a sztálinvárosiakkal együtt készülnek a nagy ünnepre, november 7-re.
A hatalmas építkezés dolgozói gondosan előkészítették ünneplőruhájukat. Ott lesznek valamennyien a gyár előtti hatalmas téren, ahol Farkas Mihály elvtárs beszél, s ott lesznek a tanács új “Sztálinváros” feliratú tábládjának leleplezésénél.
A munka frontján, munkaruhában érdemelték ki az építők, hogy most ünneplőben, büszkén ünnepelhessék: forrón szeretett városuk, vasművük Sztálin nevét viseli.
Öröm, megtiszteltetés és hatalmas felelősség ebben a városban élni, ezt a gyárat építeni – így érzi Sztálinváros és a Sztálin Vasmű minden dolgozója.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
