7közlap – 2003. augusztus 19.
– Szomorúnak láttuk az utolsó találkozásunkkor –
Weiner Tibor és öröksége
Az urbanisztikai döntések hatása, jó, vagy elhibázott volta nem évekkel, nem is választási ciklusokkal – sokkal inkább emberöltőkkel és évszázadokkal mérhető. Ilyen döntés, pontosabban döntések sorozata volt annak a városszerkezetnek és belvárosi épületegyüttesnek a kialakítása, amely Weiner Tibor nevéhez és építészi előrelátásához kötődik. A múlt század második felének viharos évtizedeiben tervezőasztalon megszerkesztett város várrendszere (úthálózata, lakóegységei, termelési zónái) kiállta az idő próbáját, módot adott az egykori, legmerészebb álmokat meghaladó fejlesztésekre is.
A múlt hónapban városunkba látogatott Osvaldo Careres Gonzalez chilei építészprofesszor egy munkatársával, hogy találkozzon Weiner Tibor örökségével.
Dokumentumfilm Weiner Tiborról
Ahhoz, hogy fiatalabb olvasóink, s azok, akik nem régóta élnek e város falai között, értően lássák városunkat, fel kell elevenítenünk a múlt néhány, témánk szempontjából fontos mozzanatát. Ebben segítségünkre volt a chilei építészt kísérő Weiner Judit, Weiner Tibor legkisebb lánya és Jancsó Anna, Weiner Tibor és Jancsó Miklós unokája, valamint férje, az uruguay-i származású Szokosi Gabriel. Ők segítettek eligazodni egykori főépítészünk korábbi életének főbb mozzanatai között, miközben elkísérték Dunaújvárosba dél-amerikai vendégüket. Emellett az általuk készítendő, Weiner Tibor életéről, munkásságáról szóló kétrészes dokumentumfilmhez forgattak epizódokat. Segítségükre volt ebben Balla József, az egykori Dunaújvárosi Tervező Iroda nyugalmazott igazgatója, aki együtt dolgozott Weiner Tiborral.
Városunk első főépítésze fiatalként a németországi Dessauban, a Bauhaus intézetben tanult 1929. és 1931. között, amit akkoriban Hannesmayer svájci építész irányított. Vele együtt egy építész csapat utazott a Szovjetunióba 1931-ben, ahol két éven át városépítési projektekben vettek részt. Weiner Tibor is tagja volt ennek a csapatnak. Franciaországon át Chilébe azért emigrált Weiner Tibor a családjával a 30-as évek második felében, mert a Szovjetunióból hazatérve megbélyegzett emberré vált, és nem kapott érdemleges megbízást. Másrészt, zsidó származása miatt (édesapja Pesten malomtulajdonos volt) is ajánlatos volt elhagynia az akkori Európát.
Weiner Tibor Chile fővárosának, Santiagónak az egyetemén tanított, ott élére állt az építészek reform-mozgalmának. Ennek győzelme után hozhatta létre a dél-amerikai országban az új építészeti iskola legfontosabb katedráját. Weiner Tibor “vitte el” Dél-Amerikába azokat az ismereteket, amelyekkel a dessaui Bauhaus Intézetben ismerkedett meg.
Weiner Tibor 1948-ban tért vissza Magyarországra. Tanított Budapesten, és feladatul kapta a felépítendő új dunaparti város megtervezését.
Weiner Tibor – A városépítés módszere
A film sorstörténet is lesz
A vendégeket Szekeres György alpolgármester fogadta, majd a városháza tetejéről feltáruló panoráma tette érzékletessé Weiner Tibor örökségét. A kis csoport a továbbiakban felkereste a néhai főépítész egykori lakóhelyét (Kossuth Lajos utca 15.), és sétát tett a legelsőként felépült városrészben. Eközben Jancsó Anna a kétszer 60 percesre tervezett filmről a következőket mondta el:
– Olyan jellegű filmet szeretnénk készíteni, amely nemcsak építészeti kordokumentum, hanem egy sorstörténet is. Érzékeltetné a XX. század történelmét egyéni nézőpontból, hiszen nagyapám mindig olyan helyeken és olyan pillanatokban volt jelen, ahol és amikor éppen sorsdöntő dolgok történtek. Szeretnénk emellett neki is, meg Dunaújvárosnak is visszaadni mindazt, amiről sokan nem tudnak, sokan meg elfeledkeztek. Nevezetesen azt, hogy a nagy, progresszív, európai gondolatoknak és művészeti iskoláknak szerves része ez a város és Weiner Tibor is. A film első része reményeink szerint a decemberi filmszemlére elkészül. A második rész forgatása végett felkeressük Dessau-t és Weiner Tibor chilei munkásságának helyszíneit is. A két filmet, miután a teljes munka elkészült, egységesítjük, hogy két részben levetítendő dokumentumfilm legyen. Az máris látszik, hogy jóval nagyobb az anyag, mint amire számítottunk…
A készülő film előzményeihez tartozik, hogy Jancsó Anna szisztematikusan kutatta nagyapja életének történéseit, munkásságát, így került kapcsolatba Weiner Tibor egykori tanítványával, Osvaldo Careres Gonzalez professzorral is, akinek európai körútja e kapcsolat révén kibővült háromnapos magyarországi látogatással.
Nevek utcanévtáblákon
A Ságvári városrészben épült ki a város első körútja, melyet dr. Weiner Tibor Ybl-díjas építőművészről, a műszaki tudományok kandidátusáról neveztek el. Sokan ismerték és szerették városunk első főépítészét, de keveset tudtak és tudnak róla. Tehetségénél, tudásánál csak szerénysége volt nagyobb. Budapesten született 1906. október 29-én. Születésének 75. évfordulóját ünnpelhetnénk, ha élne. A nagy gazdasági válság idején, 1929- ben végzett a budapesti műegyetemen. Tanulmányait a németországi Dessauban, a Bauhaus képzőművészeti kollektívában folytatta. Ebben az időszakban, — a harmincas évek elején — kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1931-ben a Szovjetunióba költözött. Tanársegéd lett a moszkvai műegyetemen. Részt vett Moszkva városrendezési terveinek elkészítésében és a metró tervezésében. Hat év múlva Párizsban, majd 1939- től 1948-ig Chilében élt mint tervezőépítész. Az utolsó két évben a santiagói építészeti egyetemen tanított. Szoros baráti szálak fűzték a nagy chilei költőhöz, Pablo Nerudához. Dél-Amerikából 1948 tavaszán tért haza. A műszaki egyetemen tartott előadásokat, és az Építésügyi Minisztériumban dolgozott. Az elsők között érkezett Dunapentelére, részt vett a város építésének tervezési munkáiban. 1958-tól tanácstaggá választották, majd tanácselnökhelyettes lett. Nagy tudású, széles látókörű, öt nyelven beszélő, derűs életfilozófiájú kommunista vezető volt. Az ő nevéhez fűződik az ország első házgyárának létesítése. Ö tervezte a jelenlegi múzeum épületét is. A Lenin téri tanács- és pártház építése is Weiner Tibor elgondolásainak figyelembe vételével és terveinek felhasználásával történt. Megvalósítását már nem érhette meg. 1965. július 8-án halt meg Budapesten. H. I. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1981. október 30. |
A chilei professzor Weinerről
Gonzalez professzor, miután a valóságban is megismerte tanítómesterének alkotását, így összegezte, hogy mit nyújtott számára a dunaújvárosi látogatás, egyúttal felelevenítette utolsó találkozását Weiner Tiborral:
– Élmény volt számomra látni annak az embernek a megvalósult munkáját, akit én ismertem, akitől tanultam. Érdekes azért is, mert ilyen nagyléptékű ez a város, és figyelemre méltó volt hallani, hogy milyen problémákkal szembesültek itt, azokat hogyan oldották meg. Ötven évvel ezelőtt jártam Európában. Párizsban éltem 1951. és 53. között. Akkor megpróbáltam eljönni Weiner Tiborhoz, de nem tudtam bejutni az országba, mert azt mondták, csak akkor jöhetek, ha kongresszusra hívnak meg. Halála előtt két évvel, 1963-ban találkoztam vele Kubában és Mexikóban, egy építész konferencián, ahol mindannyian, régi ismerősei, barátai nagyon szomorúnak láttuk őt. Vélhetően a problémái miatt, amelyek adódhattak abból, hogy harcolnia kellett a város akkori vezetőivel és adódhattak egészségügyi gondjaiból is. Amikor egy városrészt, vagy egy épületet tervez egy építész, akkor az nagyon sok szenvedéssel jár. És amikor egy várost tervez valaki, akkor ez a szenvedés sokkal nagyobb, a megvalósítás buktatói is számosabbak, amelyek felmerülhetnek. Azzal is problémája volt, hogy még tanított az egyetemen, de már Dunaújvárosban dolgozott. Nehéz volt összeegyeztetni ezt a két munkát. A saját munkáját is a különböző vezetői szintek elvárásainak megfelelően kellett végeznie. Ezt láttuk rajta, ezt érzékeltük, amikor utoljára találkoztunk Weiner Tiborral.
Csongor György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
