Dunaújvárosi Hírlap – 1971. május 25.

Régészeti tervek – régészeti álmok

A MÚZEUM új épületbe, az egykori pártházba való költözése mérföldkő a város gyűjteményének életében. Korábbi helyén sem a kiállítási, sem a raktározási feladatok nem voltak megoldhatók. A lakásokból kialakított helyiségek nem voltak alkalmasak, de méltók sem ezekre a feladatokra. Köztudott az is, hogy elsősorban a régészeti anyag legnagyobb része helyhiány miatt különböző pincékben volt elraktározva. Az anyag pedig az utóbbi esztendőkben megindult hatalmas ásatásokkal egyre inkább gyarapodott, annyira, hogy végül már az amúgy is kis kiállítást le kellett bontani és a helyét raktár számára igénybe venni.
Ez az áldatlan helyzet oldódott meg nagyrészt az intézmény új helyén, és teljes mértékben megoldódik akkor, amikor a városi könyvtár továbbköltözésével az egész épület múzeumi célokat szolgálhat. Néhány pinceraktárt még most is fenn kell tartanunk, az itteni és az újabb leleteknek csak később jut hely a múzeumban.
Az intézmény régészeti gyűjtőterületete a járás és a város, legfontosabb feladata jelenleg a Castrum városrészben végzett leletmentés. Ezen a helyen feküdt egykor Intercisa, mely több mint négy évszázadon keresztül nyitott otthont a helyi őslakosokból és a távoli vidékekről ideszármazottakból összekovácsolódott népességnek. A település a Severus-dinasztia idején, a II. század végén és a III. század első felében élte virágkorát.
Az, hogy ez a határerődítmény általánosan ismert mind a hazai, mind a külföldi szakemberek előtt, két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy az idekerült szír katonák, kereskedők és telepesek már a római korban csaknem várossá fejlesztették ezt a mondhatni típustelepülést (az erődláncolat a határok mentén mindenütt kiépült, csak Európában számos hasonló erődítmény volt, amelyek mindegyike mellett kialakult kisebb-nagyobb polgári település is). A másik ok az, hogy a sorozatos ásatások révén, különösen a hatvanas években megkezdett nagy méretű feltárások eredményeként jelenleg Intercisa nemcsak Pannóniának, hanem a Római Birodalomnak is az egyik legalaposabban kutatott helye. A munka és annak eredménye tehát nemcsak helyi, hazai, hanem nemzetközi szempontból is kiemelkedő jelentőségű.

EZEK UTÁN még inkább érthető a múzeumnak a feltárásokat szorgalmazó igyekezete, amely szerencsés módon találkozott a város igényeivel is. Az évek óta jelentős anyagi ráfordítással végzett ásatás máris szép sikereket hozott: 1600-nál több sír, a papszigeti különálló kis település, a fémfeldolgozó műhely. Az eredményeket és a leleteket még lehetne sorolni, de ami még ezeknél is fontosabb: kisebb-nagyobb az egymástól távolságra végzett feltárások kezdenek összeállni, jórészt előttünk áll már Intercisa topográfiai képe a maga szabályos utcahálózatával, “negyedeivel”. A továbbiak során ez a helyenkint foghíjas rendszer egyre részletesebben kialakul, hozzásegítve a temető és a canabae (polgári település) belső rendjének, időbeli egymásra rétegeződésének és egymáshoz való viszonyának mind teljesebb ismeretéhez.
Sajnos azonban vannak még fehér foltok is, éppen azokon a helyeken, ahol a legjelentősebb épületek álltak: a castrum belső területén és közvetlen környékén, elsősorban attól északra, az öreghegy védett északi végében. Hogy itt milyen gazdag leletekre számíthatunk, csak két példa: a század elején és az 1962-ben ismét feltárt, majd visszatemetett oszlopos, központi fűtéses középület és az 1932-ben a Pincesor keleti oldalában feltárt freskós épület (a mintegy 60 cm magasságban megmaradt freskós falat annak idején beszállították a Nemzeti Múzeumba). A legjelentősebb építmény természetesen maga a castrum, amelynek 150 cm széles alapfalai, tornyai, kapui jórészt még ma is megvannak, bár a várat a falusiak kőbányának használták. Szépen látszik körülötte a sánc is enyhe hajlat formájában. A castrum falainak, néhány jelentős, jó állapotban megmaradt épületének feltárása és bemutatásának megoldása messze földön egyedülálló volna.

VAN-E ERRE LEHETŐSÉG? Van, illetve lehet. A castrum teljes területe valamint a Duna-parti sáv a tervek szerint kultúrpark lesz. Ez szükségessé teszi az itteni leletmentést is, mert a parkosítás következtében évtizedekre nem lesz mód ásatásra, a fák gyökerei pedig tovább pusztítják a föld alatt húzódó falakat. Ha viszont mód nyílik az itteni feltárásokra, a parkot, sétányait össze lehetne hangolni a feltárt objektumokkal: a sétautak a castrum útjai lennének, megközelítése is a castrumba vezető úton történne. Néhány épület szabadtéri bemutatása, a castrum falainak, tornyainak, kapuinak részleges fölépítése, illetve valamilyen módon történő jelzése, valamint a sáncárok kibontása, melynek révén a castrum határozott tömbben mintegy kiemelkedne környezetéből, sajátos hangulatot kölcsönözne ennek a területnek. Ha hozzászámítjuk azt is, hogy a kőtárat mennyiségére való tekintettel csak valahol itt lehetne elhelyezni, egy önálló műemléki együttes képe bontakozik ki szemünk előtt.
Jelentős építmények helyszíni bemutatása másutt is lehetséges, sőt, némelyik előkészítése folyamatban is van. A fazekaskemence védőépülete talán már jövőre elkészül, s nincs kizárva, hogy az 1967-ben kiemelt mustfelfogó medence, illetve a présház rekonstrukciója ugyanitt kerül bemutatásra. Az új víztorony közelében nylon-fóliával borítva temettünk vissza az elmúlt évben egy kis terazzó-padlós épületet, amelyhez kis medence is tartozik. Elképzelhető néhány épített kősír ismételt kibontása és bemutatása is.

AZ ÚJ VÁROSTÖRTÉNETI kiállításra sajnos csak egy-két év múlva kerülhet sor. A hatalmas régészeti anyag rekonstruálása, kiállításra való előkészítése időigényes munka, a kivitelezés hasonlóképpen. Számolni kell majd a könyvtár költözésével is, így a legkorábban 1972. végén nyitható állandó kiállítás, amely igen jelentős anyagi kihatású és 8-10 évig lesz nyitva, a most még könyvtári célokat szolgáló I. emeletre, annak csaknem teljes területére tervezzük. Itt fog helyet kapni a fémfeldolgozó műhely egyik kemencéje, amelyet tavaly egészben kiemeltünk. A kiállításban helyet kapnak az újabb ásatások leletei is, mint a honfoglaláskori gyereksír (Radiátorgyár, 1968), az Iváncsán talált avar előkelőségek lovassírja (1969), a rácalmási avar temető (1971) leletei és mások. Addig is lesz azonban régészeti látnivaló, míg ez a hatalmas kiállítás elkészül. Jelenleg a körútjáról visszatért Intercisa-kiállítás tekinthető meg, ősszel pedig egy őskori anyagból összeállított együttest mutatunk be.
Eredményeink propagálása egyre sürgetőbb. Ahhoz, hogy a város lakói és vendégei megfelelő képet nyerhessenek a régészet itteni eredményeiről, kiadványokra van szükség. Ennek érdekében indul meg hamarosan e lap hasábjain egy fényképes sorozat a múzeum jelentős leleteiről, s remélhetőleg mód nyílik majd e felvételek képeslap formájában történő terjesztésére is. Ezenkívül készül egy az eddigi eredményeket összefoglaló kiadvány Intercisa címmel, melynek megjelenése jövőre várható.

EREDMÉNYEK, TERVEK, ÁLMOK. Úgy hiszem ezzel a három dologgal minden ember, minden intézmény rendelkezik. Az, hogy elgondolásainkból mennyi és azok hogyan valósulnak meg, sok mindenen, de elsősorban rajtunk múlik. A múzeum olyan intézmény, amely jószerint nemcsak önmagának, hanem városának is tükörképét adja: a legjobb értelemben vett az egyik legnemesebb közügy. A múzeumi kiállítások a város lakóinak készülnek elsősorban, nem pedig a távolról jött látogatóknak. Szomorú, de régen sokan csak úgy találták meg a múzeumot, hogy “a sörkert mellett, ahol az a sok kő van”. Ha az álmok is megvalósulnak, ilyentől a jövőben nem kell tartanunk.

Visy Zsolt
képek: Horváth Tamás

KÖNYVBEMUTATÓ

Szeretettel várunk minden érdeklődőt 2026. október 13-án, kedden 14 órakor Visy Zsolt: Intercisa című könyvének bemutatójára a József Attila Könyvtárba! A kötetet bemutatja és a szerzővel beszélget Dr. Szabó Klára régész kandidátus.

 VISY ZSOLT: Intercisa – könyvbemutató

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.