Új film, amikor még csak keresik a főszereplőt
Film Színház Muzsika – 1959. április 10.
_____________________________________
Sztálinvárosi Hirlap – 1959. július 24.
Száz reflektor fényében
Este 10 óra.
Élénkülő szél lebbenti a kigombolt kabátot, kócolja a hajat. A tejfehér villanybúrák mögül fény pásztázza az utat.
Az utcák néptelenednek, csak a Dózsa-filmszínház körül van nagy nyüzsgés-mozgás. Hatalmas tömeg lesi, figyeli, hogyan bontakozik ki a vakító fényárban a Kölyök című film egy-egy mozaikja.
Most éppen az Arany Csillag földszinti teraszára irányul a figyelem, ahol tarka virágsövény mögött estélyi ruhákba öltözött leányok, fiatalemberek ülnek a kis asztaloknál, s boldog izgalommal várják a nagy perceket, amikor filmre kerülnek. Helyi fiatalok ezek, akik a háromszázötven főnyi statisztagárdához tartoznak.
A nagy sürgés-forgás közepette Szemes Mihály rendező utasításokat ad, rövid szavak pattognak, gyors mozdulatok cikáznak, szemlátomást mindenki lót-fut, s egyszer aztán megszólal a mikrofon:
– Figyelem, figyelem! Forgatás kezdődik. Csendet kérünk. A forgalom álljon le!
S egy pillanat alatt olyan néma lesz minden, hogy még az éjjeli bogarak szárnysuhanását is hallani.
A feszült várakozásban fények villannak, reflektorok gyúlnak ki, a teraszon megszólal a zene, s a filmbeli KISZ titkár táncra hívja fel a “Kölyköt”. A forgatás mindössze néhány percig tart. De ezekben a percekben benne van a rendezés, a forgatás, a világítás, a díszletépítés, a művészi átélés minden izgalma, szépsége és bosszúsága.
A nézők érdeklődése általában a színészek és a rendező személye felé fordul, s a technikai megoldásokra irányul.
Főleg ez utóbbi izgatja az emberek fantáziáját, hiszen a mozi környéke tele van hálózva vezetékekkel, állványokkal, lámpákkal. Érthető tehát a kíváncsiság: hogyan készül technikailag a film?
Ez olyan hosszadalmas és bonyolult kérdés, hogy meghaladja egy riport kereteit. Ezért csak az egyik leglényegesebb és döntő módon fontos kellékről, a világításról, a fény és árnyék szerepéről érdeklődünk Borkovszky Béla világítómestertől. Készséggel ad tájékoztatást:
– A Kölyök technikailag elég nehéz film, mert nagy távolságok és nagy díszletek beállítását kívánja a rendezés. Ennek megfelelően nagy lámpákkal dolgozunk: ívfényes lámpákkal – melyeknek egy darabja 225 Amper áramerősséget vesz fel -, azon kívül 5-10 kW-os izzókkal. Megnehezíti dolgunkat, hogy nincs mód hidak építésére, mindössze egy van, ezért ablakokból, tartóoszlopokról és különböző rejtekhelyekről sugározzuk a fényt. A lámpák elhelyezése annál is inkább probléma, mert egy-egy lámpa súlya 135 kilogramm. Az energiát három helyről kapjuk: a kórházból, a kórház melletti transzformátorról és a Kőműves utca felől. Amikor forgatáshoz minden lámpánkat bekapcsoljuk egyszerre 500-550 kW villamosenergia teljesítményt veszünk igénybe, mely megfelel egy kisebb város energiaszükségletének.
– Hány reflektor világítja meg a felvételeket? Majdnem száz. Persze, az energiára sok megy egy-egy film költségvetéséből, de még így is elmondhatjuk, hogy nálunk viszonylag olcsóbb a gyártás, mint másutt.
Megkezdték a “Kölyök” forgatását
– Mit tart a legszebbnek a filmezésből?
Mosolyogva mondja:
– Természetesen mindenki a maga feladatát szereti legjobban, én is. A világosítók munkája nehéz és felelősségteljes, mert nagyon sok múlik a világításon, a képek, hangulatok kifejezésén a fény és árnyék játékán. Elősegíteti egy film sikerét, de hozzájárulhat bukásához is. Remélem, hogy a Kölyök, amely itt született, nő és fejlődik ebben a szép városban, jó film lesz, s megnyeri a közönség tetszését.
Későre jár, amikor elköszönünk. Az érdeklődők sora is ritkul, az emberek megindulnak hazafelé lefeküdni, mert másnap dolgozni kell. Csak a filmesek maradnak fáradhatatlanul talpon a százszemű reflektor fényárjában.
– mérei –
képek: jelenetek a filmből
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
