“Móder Rezsőt a konvencióktól eleve távol álló alkata szobrászat és a direkt képzőművészet felől ugyanis egyre inkább a művészi határterületek felé vonzza. Ennek tanúbizonyságául szolgál sajátos és nagyerejű vizuális költészete, amelynek képi és nyelvi anyaga a legszervesebb összefüggésben kötődik származásának és lakhelyének, mindennapos valóságának ihletéhez. A szöveganyag vizuális elrendezése – többnyire a kalligramm-hagyományt idézve – az ipari alakzatokat (kéményt, szerszámokat, öntőformát, vaskályhát, kereket, lapátot, vágógépet, stb.) követ. Szöveg és kép testi anyagszerűségét, forma, tartalom és személyesség összefüggésének hitelét pedig a kézművesség esztétikai alázatával éri el a szerző. A számítógépes formatervezés korszakában ugyanazon alakzatokat, perspektívákat és ikonografikus térhatásokat a komputeres kivitelezéshez hasonlatos pontossággal, de kézi úton, rajzolt betűkkel és emblémákkal, ikonikus ipari jelekkel stb. állítja elő.
A szöveganyag tartalma – a kalligramm-szerűség képi hagyományával összhangban – a történeti avantgárd nemes kritikai hevületét idézi: a városvezetés művészetellenes megnyilatkozásainak elkeseredett bírálata, a kényszer-lumpen életforma fájdalmas érzékeltetése, egy erkölcsi és szociális hagyomány (mondjuk ki: a munkásságé) módszeres ellehetetlenülése képezik annak tematikai csomópontjait. Művészetről lévén azonban szó, a termatikus motívumok a költői és grafikai nyelv transzformációján keresztül vezetnek érvényes, figyelemreméltó, valóban megrázó műalkotásokká. Móder ugyanis a nyelvi fejezés adekvát fordulatait el-elcsavarja, széttördeli, a mondatok-szófordulatok elejét-végét elharapja, logikailag fölösleges ismétlés-töredékeket illesztve közéjük, a helyesírás kreatív hitellel hagy kívánnivalókat maga után – mindezek éppen a művészi kifejezés érdekében. A művész nyelvkezelése ugyanis költőileg képezi le a megidézett tudatformák deformációit, s azokból alkot – éppen a nyelv és a vizualitás kreatív lehetőségeinek kihasználásával – az adott vizuális költeményben testet öltő, szellemi érvényű gondolatot.
A “piramis programváros” kényszerű történelmi hagyatékából és súlyos emberi jelenéből “PoSTallinvároSSY” vizuál-szocio-protesztet.”
Szkárosi Fülolaj
(Élet és Irodalom, 1998. november 27.)
OBJEKTVERSEK
A munkának mindig van eredménye
