Fejér Megyei Hírlap – 1981. november 1.
Várostervezés, mint Weiner
Vannak témák, amelyekhez erőtlen a szó.
A városépítész Weiner Tiborról születésének hetvenötödik évfordulóján megemlékezve legjobb szívvel azt ajánlhatom a székesfehérváriaknak, keressék a Csók Képtárban az ötvenes évek magyar művészetét bemutató anyagban Dunaújváros Weiner készítette rendezési tervének rajzait. A dunaújvárosiaknak pedig – hogy menjenek ki sétálni az utcára.
Városkompozíció – ahogy Weiner Tibor megálmodta
Bizony, szerencsések vagyunk mi, Fejér megyeiek, hogy életének utolsó nagy alkotói szakaszában a magunkénak tudhattuk Weiner Tibort. S hogy ma is – a modern építészet cseppet sem múzeumba való dokumentumaként – magunkénak tudhatjuk hazánk első szocialista városát. A weineri életmű e fontos és monumentális alkotását, amely vonásaiban jórészt még most is az ő álmait őrzi, s amelynek jól megtervezett és pontosan alkotott részei úgy élnek, úgy lüktetnek pompás városegésszé, hogy a gyakorlat próbája naponta igazolja a várostervezői elméletet.
A szavak, ím, elfogultak.
És elfogódottak is.
Mi Weiner Tibort a magunkénak szeretjük tudni. Valamikori dunaújvárosi, Fejér megyei ismerősnek, akit tisztelettel és szeretettel lehet köszönteni. Nemcsak mint Ybl-díjas építészt, nemcsak mint világszerte ismert, sőt elismert várostervezőt, hanem a közeli hozzátartozó büszkélkedésével, a városi főépítésznek szóló kalapemeléssel.
Csakhogy az igazán nagy alkotókat nem lehet kisajátítani.
Miskolc és Tatabánya, e két másik munkásvárosa a szocializmussal együtt gyarapodott magyar településszerkezetnek, szintén őriz magában értékeket a weineri kézvonásokból. Mint ahogyan- általánosabban ható körben az egyetemes hazai településkép és építészettörténet is, hiszen az építésügyi minisztériumban betöltött felelős poszt, vagy a Magyar Építőművészet fél évtizedes szerkesztői munkássága szintén visszahatott a várostervezői gondolkodásra. S haiskolát nem is, gondolkodási, városrendezési irányt feltétlenül teremtett.
Weiner Tibor – A városépítés módszere
És ezek a szónál ékesebb, látható és érzékelhető nyomok – túl egy város, egy megye, de még egy ilyen kicsiny ország határain is – benépesítenek két kontinenst, ahol csak Weiner Tibor élt, alkotott, ragyogó életművet teremtett.
Hiszen míg megkapta két nagy hazai elismerését (ezerkilencszázötvenben Dunaújváros tervezői feladatát, három esztendővel később pedig az Ybl-díjat). Weiner Tibor már alkotásokban gazdag tervezői életpályát ívelt át tehetségével. Huszonkilencben végzett a budapesti műszaki egyetemen,
Németországba ment (itt került kapcsolatba a Bauhaus-sal), harmincegyben Berlinből a Szovjetunióba távozott (tanársegéd lett a moszkvai műegyetemen, Moszkvában városrendezési munkákban és a Metró tervezésében vett részt). És harminchéttől Párizsban munkálkodott, és harminckilenctől Chilébe költözött, és a világháború utáni első években itt, a santiagói építészeti egyetem tanáraként kísérelte meg a dél-amerikai kontinensen újrafogalmazni a korszerű várostervezés máig érvényes feladatait. És negyvennyolctól már itthon, a szocialista fejlődésnek lódult hazában.
Fő tér beépítési tervének makettje 1951-ből
Mitől a miénk Weiner Tibor öröksége? Semmiképp csupán az életpálya történelmi dátumokkal és történelmi sorsfordulatokkal egybeeső állomásaitól. De még csak nem is attól, hogy az országépítés olyan alapvető és fontos építészettörténeti korszakában, mint az ötvenes évek hazai városépítészete, kiemelkedő és történetien fontos szerepet játszott.
Weiner azért él köztünk ma is közeli ismerősként alkotásaiban, mert ezeknek az alkotásoknak a lelke, a gondolata ismerősként, harmonikusan simul mindennapi életünk ritmusához, rendjéhez, lüktetéseihez.
Dr. Weiner Tibor – Életmód és környezet kölcsönhatásai
Mert az általa korszerűnek megálmodott városszerkezet máig korszerű. Kapcsolódjék minden várossejt a modern településszerkezetben logikusan egymáshoz, legyen képes önálló életfunkciókra, de utaljon egyszersmind egymásra is. Épüljön végül élő egésszé, ahol a városi élet magasabb rendű funkcióit már arra hivatott szervek végzik, akár az élő esetben, s köztük a forgalmat szélesen hömpölygető utak lüktető verőerei.
Weiner Tibor – Új forma, új tartalom
Lehet, azért tűnik oly esztétikusnak az így végiggondolt s fölépített városszerkezet, mert az emberi test maga a modell ebben a szemléletben, és az emberi szépséga mi emberi szemünkben a szép és arányos legeredendőbb forrása. De – megfordítva a gondolatmenet logikáját – azért is esztétikaig yönyörűséget nyújtó ez a jól funkcionáló városszervezet, mert “emberre szabott” a szónak abban az értelmében, hogy a lehető legkényelmesebb otthonul igyekszik szolgálni a mai módon élő embernek.
Így épített az ember hajdan házakat, ahol a kényelem és a célszerűség teremtette meg (akár a már skanzenbe szorult ősi paraszti építészetben) a természetes, magától értetődő szépséget. S így épít a mai építőművész egész városrészeket, beillesztve épületeit dús parkokba, széles útvonalakba, az egész város életteli testébe, távolabb pedig a magyar és az európai településszerkezet egészébe. Ahogyan Weiner Tibor is tette.
Mekis János
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
