Dunaújvárosi Hírlap – 1969. március 25.

“Itt a HA 4 KYH!”

képek a rádiósklub életéből

– Hívójelem HA 4 KYH – hangzik fel a szignál, s a láthatatlan hullám viszi messzire az MHSZ dunaújvárosi rádiósklub tagjainak üzenetét. A klub az Eszperantó út 1. legfelső szintjén “székel”. Pompásan kiképzett, s a célnak ragyogóan megfelelő klubhelyiség ez, ahová harmincnyolc klubtag jár hetente három alkalommal megtanulni a rádiózás tudományát, és barátokat szerezni – mert ezt is tehet az éteren keresztül.

Előtérben Somogyi József Martinász szobra, háttérben pedig a Finta József által tervezett garzonház,
mlynek legfelső szintján működött a rádiósklub

– 3389 összeköttetésünk volt ezen a kollektív – rövidhullámú – állomáson az elmúlt esztendőben, s a világ úgyszólván valamennyi országával beszélgettünk már – mondja Mayer László klubtitkár, aki végigkalauzol a “stúdiókon”, s a térképen megmutatja az összeköttetések színhelyeit.
– A beszélgetéseket igazolólapokkal kell nyugtázni, amit az összeköttetés létrejötte után kölcsönösen elküldünk egymásnak. Az elmúlt hónapban az USA-ból 150, a Szovjetunióból 120 ilyen igazoló lap érkezett. De vannak egészen különlegesek is, például Brazíliából, Ausztráliából, Haiti szigetéről, Fidji-szigetekről és még sok-sok országból.
– Hogyan történik egy-egy ilyen beszélgetés? Valóban beszélgetnek?
– Ha mindkét fél tud angolul, ami a rádiózás nemzetközi nyelve, vagy közös nyelvük van, akkor élőszóban mondják el egymásnak, amit akarnak. Ha nem, akkor van egy másik lehetőség, a körülbelül százötven szavas nemzetközi rövidítéseket tartalmazó kód. A távíróüzemmel pedig minden nyelvi nehézség kiküszöbölhető.
– Hány amatőr rádiós lehet a világon jelenleg?
– Mintegy két-két és fél millió. Nálunk, Magyarországon még eléggé gyerekcipőben jár az amatőr rádiózás. Amíg az USA-ban 271 ezer, a Szovjetunióban 44 ezer, addig nálunk csupán hétszáz az engedélyesek száma. Dunaújvárosban tizenkét állomás működik, kilenc egyéni és három kollektív. Valamennyi állomás munkájával elégedettek lehetünk mert az 1968-as évben annyi összeköttetést hajtottak végre, mint a klub megalakulása, 1952 óta összesen.
– Egy ilyen adó-vevő készülék tekintélyes anyagi áldozatot igényel. Honnan kapnak támogatást a klub fenntartásához?
– Valóban, a felszerelés drága. Három sportágban, ultrarövidhullámon és rövidhullámon, iránymérő, vagy rókavadász sportágban tevékenykedünk. Klubunk felszerelése közel egymillió forint értékű, amit az MHSZ-től kaptunk, s az MHSZ irányítása alatt működünk. Anyagilag a vasmű támogat bennünket.

Mayer László klubtitkár beszélgető partnert keres a rádióhullámok útján

– Milyen rendezvények, versenyek vannak, amelyeken a klubtagok bizonyságot tehetnek ügyességükről?
– Először is: bizonyos nemzetközi diplomák megszerzése, amelyeket megfelelő számú igazoló lap összegyűjtésével lehet elnyerni. Tavaly tíz ilyen diplomát nyert el a klub, így például a holland diplomát, amelynek versenyfeltétele: hat európai országot URH-n elérni. Egy másik, amelyet öt Duna-menti ország URH-n való eléréséért, egy harmadikat száz csehszlovák állomással folytatott beszélgetésért kaptunk. Időnként “rókavadászatot” rendezünk, amelyen lehet ügyeskedni a Rókavadász Kupáért. Legközelebb április végén lesz rókavadász verseny nálunk. Most legutóbb a Tanácsköztársaság emlékére meghirdetett országos amatőrversenyen vettünk részt.
– Végül arra kérem, mondja el egy érdekes beszélgetés történetét.
– Több is van ilyen, de egy különösen kedves. Egy Venezuelában élő magyar asszonnyal sikerült összeköttetést teremtenünk, aki nagyon örült a találkozásnak, örült, hogy magyarokkal beszélhetett. A berendezést 25 éves mérnök fiától kapta és ahogy írja, nem is tudja, mi lenne vele, ha nem lenne rádiója. Megölné az unalom, mert messze él a nagyvárosoktól.

Fejős László

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.