Dunaújvárosi Hírlap – 1978. február 17.
Ma esemény – holnap történelem
Dunaújváros építése, története több vonatkozásban is egyedülálló. Az első szocialista város Magyarországon, amely először tervasztalon született meg, s csak azután a valóságban. A dunaújvárosi építkezésnek úttörő szerepe volt az állami építőipar létrejöttében, ezért is nevezték a várost az “állami építőipar bölcsőjének”. Minden fontos dokumentum, amely a város építéséhez, fejlődéséhez kapcsolódik, nagy értékű lehet.
Városépítés és letelepedés Dunaújvárosban
Ami az ötvenes évek elején hétköznapi tárgy volt, például egy belépési igazolvány, egy munkás levele, vagy kérvénye… ma egy korszakról tanúskodó dokumentum. Vajon kik és hogyan gyűjtik a város életére vonatkozó anyagokat? Milyen a helytörténeti mozgalom helyzete Dunaújvárosban? A helytörténeti anyagok milyen szerepet játszanak a közművelődésben?
A levéltárban
nyolc helyiségen sétálunk keresztül dr. Hetényi Istvánnal, a levéltár vezetőjével. A helyiségekben polcok, a polcok tele papírdobozokkal. A papírdobozokon feliratok: Páricsi Ernőné, az első női építésvezető visszaemlékezései, Monostori Mihály Dunaújváros kereskedelmének kialakulásáról, a városi tanács és a VB ülései 1970- ig.
– A város és a járáshoz tartozó tizenöt község történetére vonatkozó anyagokat tartalmazzák ezek a pormentes irattárolók – mondja a levéltár vezetője. – A hatáskörünkbe összesen kétszáztizenhét vállalat, intézmény, szervezet tartozik. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak iratokat, hanem fényképeket és hangfelvételeket is gyűjtünk. Sajnos, az ötvenes évek elején gyakran mellőzték az írásbeliséget, és az építkezés kezdeti időszakában a fényképezés engedélyhez volt kötve, így ebből az időszakból kevés az anyagunk, a szóbeli visszaemlékezésekre kell támaszkodnunk.
A Dunaújvárosi Levéltár megnyitása
– Hogyan hasznosítják ezeket az értékes várostörténeti anyagokat?
– Jónéhány szakdolgozat készült már a dokumentumok felhasználásával. Előadást tartunk brigádoknak, diákoknak. A városépítés kezdeteiről beszéltem nemrég a Dunai Vasmű telefonközpontja Puskás Tivadar szocialista brigádjának.
A könyvtárban
A Munkásotthon Központi Könyvtárában 1976 márciusától Venesz Béla nyugdíjas könyvtárvezető végzi a helytörténeti anyagok feltárását, katalógusba rendezését, a mikrofilmezést és az archív fotók azonosítását.
Venesz Béla
A helytörténeti anyag ismeretében Varga Zsuzsa könyvtáros ad tájékoztatást az olvasók, kutatók, érdeklődők számára. Venesz Béla és elődei tevékenységük folyamán mintegy 11 ezer dokumentumát tárták fel a város történetének. A könyvtárhoz főleg a nyomtatásos, tudományos és szépirodalmi művek, újságok, folyóiratok tartoznak. Venesz Béla az országban egyedülálló újsággyűjteményre hívta fel a figyelmet.
– A Dunaújvárosi Hírlapnak és elődeinek mind a huszonhét évfolyama megtalálható nálunk. Egy kivétel: a Dunai Vasmű Építője 1950. évi 2. száma hiányzik. Ha valaki eljuttatná hozzánk, nagyon megköszönnénk. Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy a könyvtár nemcsak gyűjti, hanem részletesen fel is tárja az ide kerülő dokumentumokat. Tehát a könyvekben, folyóiratokban, újságokban megjelenő írásokról címfelvételt készítünk, megjelölve az írás lelőhelyét, majd a katalógusban tárgy szerint csoportosítjuk.
– Úgy tudom a könyvtár az élőszavas visszaemlékezéseket is gyűjti.
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a városalapítók többsége még köztünk él. Eddig ötvenhat városalapító visszaemlékezését gyűjtöttük össze.
– Sokan felkeresik könyvtár helytörténeti gyűjteményét?
– Nem keresik fel éppen tömegesen, nap mint nap az emberek, a gyűjtemény, úgy, ahogy van, szunnyadó érték. De ha valakinek szüksége van valamilyen anyagra, a gyűjtemény feltámad, és jelentőssé válik. Nemcsak szakdolgozatok születnek így, hanem könyvek is, például Miskolczi Miklós és Tapolczai Jenő is igénybe vette a segítségünket.
A múzeumban
Szép a Dunaújváros történetét bemutató kiállítás. A teremőrök szívesen beszélnek a Sztálin Vasmű első öntéséből származó fémlapról, Bartók Béla Művelődési Háza átadásáról, vagy a vasmű és a város plakettjéről.
Hogyan szemléljük városunk régészeti emlékeit?
Matuss Lászlóné, a múzeum újkori történésze gondok felsorolásával kezdi a beszélgetésünket.
– Sajnos, a város építésére, fejlődésére vonatkozó anyagok egy része magánszemélyek tulajdona, csak kölcsönkaptuk őket, záros határidőig. Idén páldául harmincezer forintunk van tárgybeszerzésre, de az emberek – érthető módon – nehezen válnak meg személyes emléktárgyaiktól. Probléma az is, hogy a város sportjáról és az iskolák történetéről alig van dokumentumunk. Mindezek ellenére szép és értékes a gyűjteményünk, hiszen a múzeum sosem feledkezett meg a város történetére vonatkozó anyag gyűjtéséről. Gyűjteményünk két részre osztható: a történeti gyűjteményben csak eredeti dokumentumok, az adattári gyűjteményben pedig csak másolatok vannak. Hadd mondjam el a legfrissebb hírt is: nemsokára külön vitrinben helyezzük el Tapolczai Jenő hagyatékának legértékesebb darabjait.
2017. november 11. Intercisa Múzeum – Pincétől a padlásig – képek
– Milyen közművelődési feladatokat lát el a múzeum ezen a téren?
– Sokan felkeresik az állandó kiállításunkat, főleg diákok és szocialista brigádok ismerkednek szívesen a város történetével. Évente húsz TIT-előadást tartunk a múzeum szép előadótermében, és nagy az érdeklődés a honismereti szakkör iránt is. A Makarenko Szakmunkásképző Intézet kérésére múzumi történelemórákat is fogunk tartani.
A filmstúdióban
A Munkásotthon 106. számú helyisége fölött felirat: “Felvétel – Csendet kérünk!” A helyiségben gömbhangszórók, lámpák, reflektorok, filmfelvevők, fémdobozok között Máday Miklós, a Rosti Pál Filmstúdió vezetője.
– A levéltár, a múzeum és a könyvtár az írásos és tárgyi anyagok gyűjtését, feltárását végzi, a mi stúdiónk a film formanyelvének segítségével majd évtizedekkel később, források után kutató történészeknek ad értékes anyagot. Stúdiónk rendszeresen dolgozó tizenhat tagja eddig összesen hatszáznegyven percnyi híradóanyagot készített, százhuszonegy riport került képernyőre. Folyamatában örökítettük meg a fedett uszoda, a Dózsa II. és a Castrum városrész építését, a híradó nézői láthatták többek között a huszonöt éves vasútállomásról, vagy Loy Árpádnak, az első Kossuth-díjas munkás hetvenedik születésnapján készült filmet.
A Munkásművelődési Központ Filmstúdiójában Máday Miklós
A városi pártbizottság megbízására dokumentumfilmet is készítettünk a kilencedik nyári úttörőolimpiáról. Filmjeink egy-egy kópiáját archiváljuk, a levéltár és a könyvtár helytörténeti gyűjteményében a kutatók, érdeklődők számára hozzáférhetővé tesszük.
– Az utóbbi időben nem láthattuk a munkásotthon híradóját…
– Az értékes anyagokat felvesszük, de nem vetítjük le – objektív okok miatt. Lehetőség lenne viszont arra, hogy a város egész lakossága megtekintse a híradót, mondjuk adásszüneti napon, a tévé kilences csatornáján. A technikai feltételek megvannak, arra várunk, hogy az illetékes szervektől megkapjuk erre az engedélyt.
Egymástól függetlenül a levéltárban, a könyvtárban és a múzeumban is kértek, ne felejtsem el megemlíteni, milyen jó a kapcsolat helytörténeti kutatást végző a közművelődési intézmények között. Természetesnek érzem ezt, hiszen a céljuk közös: nem feledkezve meg a múltról, híreket gyűjtenek a máról a jövőnek. Ami ma esemény, holnap történelem, ha történelmünket majd jól ismerjük, abban nem kis szerepe lesz azoknak a kutatóknak is, akik Dunaújváros helytörténetével foglalkoznak.
Csathó Barna
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
