Sztálinváros – 1955. május 10.

A sztálinvárosi múzeum története

A Sztálinvárosi Múzeum mindössze négy éves múltra tekinthet vissza. Fejlődése, sőt már megalakulása is szorosan összefonódik a város kialakulásával, építésével.

Sztálinváros őstörténete

Az építkezés során tömegesen kerültek elő régészeti leletek. Először a gyár területén fekvő bronzkori temető anyaga került napvilágra. 1950 telén még csak egy kisebb lélekzetű leletmentő ásatás indult meg. A további építkezések már lényegesen nagyobb ásatásokat tettek szükségessé. A Nehézipari Beruházási Központ jelentős anyagi és erkölcsi támogatással sietett a helyi régészeti kutatások segítségére. Így indulhatott meg 1951 tavaszán az a nagyméretű ásatás, amelyen az ország majdnem minden részéről részt vettek a kutatók. A város dolgozói örömmel és komoly érdeklődéssel figyelték az eredményeket és felvetődött a múzeum létesítésének gondolata. Az ásatásoknál dolgozók és azok a brigádok, melyek munkájuk során régészeti leleteket találtak, kérték, hogy az itt előkerült anyagot helyben őrizhessék meg, s minél hamarabb kiállítást szerettek volna látni, ahol mindenkinek megmutathatják a város nevezetességei közt, annak történeti emlékeit is. 1951 tavaszán megindultak a múzeum szervezésének munkálatai s ez év őszén a régészeti munkák mellett már az új szocialista város történetére vonatkozó anyag gyűjtés is megkezdődött.

Dobos Ilona sztálinvárosi feljegyzései

1951 december 29-én megnyílt az első helytörténeti kiállítás. Ideiglenesen a húsztantermes iskolában talált helyet a kiállítás az irodával egyetemben, míg a raktárak és a műhelyek máshol voltak elhelyezve. Az első állandó kiállításon a régészeti anyag mellett aránylag kevés anyaggal szerepelt a legújabb kor története. Helyszűke miatt az időszaki vagy kisebb kiállításokat csak idegenben, különböző kultúrotthonokban vagy moziban lehetett rendezni.
1953 augusztusában nyílt meg a második állandó kiállítás, ugyancsak az iskola helyiségében, – ahol már sokkal nagyobb súlyt helyezhettünk a szocialista építkezés bemutatására, de még itt is maradt egy hiányosság. Nem tudtunk helyet adni a falu néprajzi anyagának bemutatására. Ennek ellenére is sokan keresték fel kiállításunkat. Az “ős sztálinvárosiak” először idehozzák látogatóba jövő rokonaikat, vendégeiket, de a külföldi látogatók is innen indultak megtekinteni a várost, hiszen itt kicsinyben és összefoglalva láthatták mindazt, ami érdekelte őket és amiért lejöttek hozzánk.

Sztálinváros múzeumában

A város és lakosságának egyre nagyobb arányú gyarapodása következtében az iskola már nem tudta tovább nélkülözni az átadott helyiségeit, így addig is, míg felépül a város főterén a múzeum új épülete, a volt Mérnök Klub helyiségeit kaptuk meg kiállítások céljára és ugyanabban az épületben találtak helyet a kutatószobák is.

Az egykor “6-os kockának” nevezett épület

Érdekes véletlen, hogy az új helyünk, a hajdani “Hatos kocka” az elsőnek elkészült épület avárosban, mintha már eredetileg is arra lett volna hivatva, hogy menedéket adjon a város történetével foglalkozó kutatók részére. Itt nyílt meg ez év április 4-én az eddigi legteljesebb helytörténeti kiállítás, melyből most már a régi falu sem hiányzik. Hamarosan még természettudományi anyag is kap helyet benne, amennyiben az ez év tavaszán napvilágra került mammutagyart – mely országos viszonylatban eddig a legnagyobb – restaurálás után szintén kiállítjuk.

Ritka lelettel gazdagodott a múzeum 3,30 méteres őselefánt-agyart találtak az Óvárosban Igen ritka és szép lelet került a napokban múzeumunkba. Az Óvárosban Fekete Mihály udvarán pinceásás közben hatalmas, megkövesedett csontdarabokra bukkantak. Tóth Károly iskolaigazgató telefonon értesítette a múzeumot s a kiszálláskor megállapítottuk, hogy egy őslény, mégpedig az elefánt valamelyik ősének maradványával van dolgunk. Lehetséges, hogy mammut-agyar, de az is lehet, hogy a mammutnál is régebbi fajta, esetleg Dinotherium maradványa. A több darabra tört, rendkívül nagyméretű agyarat összerakva megállapítottuk, hogy kis hiányokkal körülbelül 3,30 méter hosszú. Súlya – hiányosan – 97 kilogramm. A Természettudományi Múzeumból Jánosi Dénes muzeológus és Szilágyi Margit szobrász-preparátor jött le megnézni a tudományos szempontból is roppant értékes darabot. Megállapították, hogy ősrégi folyami üledékből került elő s a folyóvíz sodorta arra a helyre, ahonnan most napvilágra került. Érdekes megjegyezni, hogy a mostani talajfelszín alatt 7 méter mélységben feküdt. Bár hazánkban gyakran kerül elő mammutmaradvány (agyar ezek között is ritkábban), ilyen fejlett példánnyal még nem találkoztunk. S értékét még az is növeli, hogy a többiekhez képest rendkívül jó állapotban van. Ezért feltehető, hogy az elefánt s a mammut valamelyik ősének maradványával van dolgunk, amilyen eddig Európának ilyen nyugati pontján még nem fordult elő. A Földtani Intézet házi múzeumában sok értékes leletet őriznek. Képünkön: a Magyar Alföldön talált mammutagyar /1959 MTI/Mikó László felvétele Ez úton kell köszönetet mondanunk Tóth Károly iskolaigazgatónak, aki azonnal figyelmeztetett minket a letetre, amint a hozzászaladt kisfiúnak a kezében meglátta az agyar hegyét, továbbá Fekete Mihály óvárosi földművesnek, aki nagy munkával olyan óvatosan és szépen emelte ki a földből ezt a leletet, hogy szakembernek is dicsőségére válnék. Nagy szolgálatot tettek a tudományos kutatásnak. Remélhetőleg mások is követik páldájukat, hiszen az Óváros és környéke tele van régészeti anyaggal és a gondatlan nemtörődömség már felmérhetetlen károkat okozott a régészeti kutatásoknak. A ritka és értékes agyar még nagy szaktudású javítási és helyreállítási munkát igényel. Mégis reméljük, hogy a tavasszal nyíló kiállításunkon már bemutathatjuk a közönségnek ezt az országszerte, sőt Európa-szerte ritka szép őselefánt – vagy mammutagyart. Bóna Istvánné, múzeumvezető Megjelent: Sztálinváros – 1955. február 8.

Az állandó kiállítást látogató 44.000 fő mellett, jelentős számot tesz ki az időszaki kiállítások látogatóinak száma. Ezek képzőművészeti, természettudományi, népművészeti és emlékkiállítások voltak, és mintegy hatvanezer főnyi közönségük volt.

Törött cserepek

A nagytömegű régészeti anyag elhelyezése azonban megoldhatatlan maradt a város területén, így sajnos nagyrészét el kellett szállítani. Emellett jelentős a múzeum várostörténeti és néprajzi gyűjteménye.

Bóna Istvánné

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.