A visszavonuló éjszaki fél hajóhada tüzel a tüzérségre

Vasárnapi Újság – 1899. szeptember 24.

A DUNAI HADGYAKORLATOK

Szeptember hó 9-től 11-ikéig tartották meg Duna-Pentele mellett ama vízi hadgyakorlatokat, melyeket a múlt évben királynénk (Wittelsbach Erzsébet – szerkesztő) halála miatt elhalasztottak. A most lefolyt hadgyakorlatnak kiváló érdekességet adott az, hogy ez volt az első alkalom, melyen a dunai monitorhajóhad együttesen működött a szárazföldi hadsereggel. A budapesti 4-ik hadtestet ez alkalomra két hadosztályba osztották, mindegyikhez beosztván a teljes dunai monitor hajóhad felét, két-két monitort és egy czirkáló hajót vagy torpedó-csónakot. Az egyik hadosztálynak, a déli félnek (Czibulka altábornagy) a Duna jobb partján volt a kiindulási pontja Sár-Kereszturnál. Feladata volt átkelni a Dunán s megtámadni az éjszaki félt; a másik hadosztály (Lederer altábornagy) a Duna balpartján Tass mellett védte Budapest fővárost, melynek megvédése volt fő feladata.
A nagy érdekességű hadgyakorlatokat maga Ferencz Ferdinánd főherczeg trónörökös vezette, a ki az éjszaki fél egyik hadihajójával, a “Lajthával” érkezett a harcz kitörésekor Duna-Pentele alá. A támadás megkezdésére az éjszaki fél nagy óvatossággal küldte alá hajóhadát, a “Maros” és “Lajtha” monitorokat egy torpedó-csónak kíséretében Duna-Pentele irányában. A déli fél hajóhada, mely a “Körös” és “Szamos” monitorokból és egy czirkáló-hajóból állott, a duna-pentelei sziget alatt várta lesben az éjszaki fél hajóhadát akképpen, hogy a Dunának e helyen mintegy hétszáz méternyi széles kanyarulatánál teljes oldalszélességében vehesse tűz alá az ellenfél monitorjait. Az ilykép meglepett éjszaki hajóhad nem bírván kiállani a rettentő tüzelést, rövid idő múlva visszavonúlt, mikor is a déli fél szárazföldi tüzérsége perczek hosszáig lövöldözte. A menekülő hajóhadat a “Körös” monitor vette üzőbe, mig a visszamaradt “Szamos” monitor a már e közben kölcsönösen kifejlődött tüzérségi harczban fedezte saját déli felének hídépítő munkálatait, melyeknek sikeres befejezése után a déli fél hadosztálya 10-ikén este át is kelt a Dunán s kiűzte állásából az éjszaki félt, elfoglalván főhadiszállását, Tass községet. A főfeladat megoldása után beállott rosz időjárás miatt Ő Felsége a király, úgy a tatai, mint a dunai hadgyakorlatokat lefúvatta, de a Dunán már ekkorra is bebiznyúlt dunai monitor-hajóhadunk kitűnő volta és működő képessége.
A teljes dunai monitor hajóhad négy monitorból, egy czirkáló hajóból és egy torpedó-csónakból áll. A monitorok közűl a két nagyobb, a “Körös” és a “Szamos”, teljesen egyformák, egyenként 450 tonna tartalmúak, hosszaságuk ötvenöt méter, szélességük kilencz méter, mély járatuk pedig egy méter és húsz centiméter. Hajtó erejük egyenként ezerkétszázötven lóerőnek felel meg, melynek segélyével óránkénti gyorsaságuk húsz kilométerre megy. Vértezetük öt centiméteres pánczélból áll. Hadi fölszerelésük egyenként két tizenkét centiméteres Krupp-féle ágyúból, valamint négy hat centiméteres gyorstüzelő ágyúból áll. Személyzete, melyet évente a közös haditengerészet állományából osztanak be, – ötvenöt ember és öt tiszt, mely létszámot a duna-gőzhajózási társulattól beosztott révkalauz egészíti ki, a ki a Duna folyását s medrét kitünően ismeri. Mindkettő teljesen új és modern szerkezetű hadihajó. A másik két kisebb monitor, a “Lajtha” és “Maros” szintén egyforma, s jóllehet a “Lajthát” még 1874-ben bocsátották vizre, ezek is minden követelést kielégítenek. A “Lajtha” és “Maros” 310 tonnások, ötven méter hosszúak, nyolcz méter szélesek és mélyjáratuk egy méter és tiz centiméter, hajtóerejük egyenként hétszáz lóerőnek felel meg, melynek segélyével egy óra alatt tizenöt kilométernyi utat tesznek meg. Pánczélzatuk négy és fél centiméter vastag. Hadi fölszerelésük egyenként egy tizenkét centiméteres Krupp-féle gyorstüzelő ágyúból és három kilencz milliméteres golyószóróból áll. Személyzetük ötven ember és öt tiszt. A hajóhad kiegészítője végűl egy harmincz tonnás czirkáló hajó, melynek kétszáz lóerejü gépe van, s tizenhét kilométernyi utat tesz meg egy óra alatt. Fölszerelése egy gyorstüzelő ágyúból áll, s hatalmas, húszezer gyertya-erejű villamos reflektorával (melyhez hasonló mindegyik monitoron van) három és fél kilométernyire elvilágít. Személyzete tiz ember és egy tiszt. A hozzá tartozó torpedó-csónak húsz tonnás és százötven lóerejü géppel, meg egy Whitehead-féle torpedónak szánt kilövőcsővel van ellátva. A dunai monitor-hajóhadat, hogy teljesen megfelelhessen rendeltetésének, mely békében főleg a Vaskapu és az aldunai partok megvédéséből áll, – még kiegészítik két nagyobb, 500 tonnás monitorral, melyek a “Tisza” és “Duna” nevét fogják viselni s legújabb rendszerű fölszerelésűek lesznek. Valamennyi monitor az újpesti hajógyárban épült, honnan legutoljára 1894-ben a “Körös” került vizre.

Paur Géza

A Magyar Honvédség 170 éves fennállásának alkalmából,
valamint az első világháború befejezésének 100. évfordulója tiszteletére
országos útra indul a Dunán a Lajta Monitor Múzeumhajó.

Az egykori osztrák-magyar hadihajót 2010-re eredeti állapotának megfelelően rekonstruálták.
A Lajta – mint írták – a világon az egyetlen vízen úszó helyreállított monitor hajó.
A Lajtát 1871. május 17-én bocsátották vízre és 1876. december 8-án már testvérhajójával a Maros monitorral együtt tűzpárbajt vívott az akkor még török kézben lévő Belgrádi erőddel.
A hajót több alkalommal bevetették az első világháború idején is. 1918-ban – 47 év hadi szolgálat után – azonban leszerelték, és az 1920-as évektől 1994-ig, több mint 70 évig a folyami kavicskotrásban “elevátorhajóként” használták.
2014-től minden évben tavasztól őszig az Országház északi oldalánál horgonyoz.

A Lajta Monitor Múzeumhajó
2018. április 30-án érkezik Dunaújvárosba,
2018. május 01-től 2018. május 05-ig
naponta 09:00 és 17:00 között lesz látogatható

További időpontok

Még több információ a Lajta hadihajóról – http://leitha.hu

 

Pesti Napló – 1899. szeptember 10.

A dunai hadgyakorlatok.

– Saját tudósítónktól. –
Dunapentele, szeptember 9.
Ma kezdődtek meg a budapesti negyedik hadtest rendkívül érdekfeszítő gyakorlatai a Duna mentén. Már reggeli négy órakor, a sötétség leple alatt, a déli hadsereghez beosztott monitorok parancsot kaptak, hogy nyomuljanak előre a Csabay-puszta alá s állapítsák meg, mely ponton akar az ellenség átkelni a Dunán, hogy Csesznék honvéd-hadosztályával egyesüljön. Azonkívül egy őrjáróhajó Ercsi alá ment, hogy meggyőződjék a napokkal ezelőtt már jelzett ellenséges hadihajók jelenlétéről. A harmincegyedik gyalogsági hadosztály a tegnapról mára virradó éjszakát Hercegfalvától délre töltötte és ma reggel felé igén erős elővédet küldött Dunapentele felé, hogy csapatainak a Dunán való átkelését biztosítsa. A déli hadsereg monitorjai reggelt 5 óra tizenöt perckor érkeztek Csabay-puszta alá. Ebben az időtájban a Duna jobbpartján már a déli hadsereg elővédei is láthatók voltak.
Kevéssel ezután gyors iramban megérkezett a tüzérség is és a jobbpart magasabb pontjait elfoglalva készenlétbe helyezkedett, hogy a monitorokat az átkelés segítésében támogassa. A hadosztályparancsnok vezérkarával Dunapentelétől délre várta az ellenségeskedések megkezdésését. A Duna balpartján ebben az időtájban ellenség még nem mutatkozott. Dunapentelétől kétezer méterre délre a két monitor egymástól háromszáz méter távolságra horgonyt vetett. E helyen a Duna hétszáz méter szeles. A Szamos monitor parancsnoka, Renner sorhajóhadnagy a jobbparthoz, a Körös parancsnoka, Ráday a balparthoz közel várták az ellenséget. A part e helyen, mint azt már megírtuk, nagyon alacsony és csapatok behajózására, továbbá partraszállitására kiválóan alkalmas. A Dunának itt kanyarodása van, amit a déli hadsereg monitorai előnyösen kihasználtak és ugv állottak fel, hogy az ellenséges monitorokat mihelyt a kanyarulatban láthatókká válnak, egész szélességükben tűz alá vehetik. A harmincegyedik hadosztály már szeptember nyolcadikén elhatározta, hogy Dunapentelétől délre, a csabavi puszta átellenében fekvő helyen át fog kelni a Duna jobbpartjáról a balpartra, hogy egyesülhessen a negyvenedik honvéd-hadosztálylyal. Az elővéd és a monitorok tehát azt a parancsot kapták, hogy a hadosztály átkelését a Dunán támogassák. Gyönyörű napfelkelte volt a pusztaságon, mindenütt csend honolt a természeten, mely azonban nem tartott sokáig. A monitorok harcra készen várták az ellenséget. Hatalmas hét-és tizenkétcentiméteres ágyúi megtöltve, a legénység jelre várva, némán állott helyén; az egész páratlanul szép látványt nyújtott. A fedélzeten egy ember sem volt látható, csak a fényesre tisztított ajtók villogtak a csillogó napfényben. Pontban háromnegyed hatkor a kilátóban őrtálló matróz az árbocról ellenséges hajók közeledését jelezte. Egypár, kínos várakozásban eltelt perc után láthatóvá lett a Lajta hajó (parancsnoka Schindler sorhajóhadnagy) fehérre festett kéménye, amint villámgyorsan közeledett lefelé a folyamon. Kis távolságra a Lajtától ugyanily gyorsan követte a Maros, (parancsnoka Rémi sorhajóhadnagy) egy kis torpedónaszád kíséretében. Amint az ellenséges járómüvek az előreszögellő Dunakanyarodásba értek, hatalmas ágyudörej reszkettette meg a levegőt. Az első lövést a Szamos-ról tették. Egymást követték ezután a lövések és borzasztó ágyúzás keletkezett. Borzasztó harc fejlődött ki a dunai kolosszusok között, miközben lassan, de folyton közeledtek egymáshoz a hadihajók. A Lajta árbocán az uralkodó-ház zászlója lobogott. Ezen a hajón tartózkodott ő fensége, Ferenc Ferdinánd főherceg, aki látható érdeklődéssel kísérte a fejlődő harcot. Fenséges volt, mint közeledett mindjobban a hatalmas Lajta és mellette a Maros a déli hadsereget védő monitorok felé. Hirtelen a két ellenséges hajó gyors mozdulattal elkerülte a Duna hajlásában fekvő kis szigetet Dunapentele alatt, s ebben a pillanatban oldalt sem voltak már védve. A következő percben a harmincegyedik hadosztály előretolt állásaiban levő tüzérség borzasztó kereszttűz alá vette a Lajtát és a Marost. Percekig tartott a tüzérség és a déli hadsereg monitorainak ágyúzása, melyhez hasonlót még sohasem láttak ezen a vidéken. Végre a Lajta és a Maros nem bírván kiállani az ágyúzást, megkezdték a visszavonulást. Előbb lassan, aztán gyorsan menekült a két hajó, folytonos ágyúzástól követve. Az északi hadsereg monitorai meg voltak verve. Egy darabig a Szamos és a Körös üldözték őket, de mikor Dunapentele magasságába értek, a Szamos visszafordult és eredeti kiindulási pontján megállott, hogy Czibulka altábornagynak a Dunán való átkelését támogassa. A Körös tovább is üldözte a megvert monitorokat és csakhamar eltűnt szem elől. A déli hadsereg részére ilyen előnyösen lefolyt küzdelem után a vizen, a legnagyobb gyorsasággal megkezdték munkájukat az utászok. Az elképzelhető aránylag legrövidebb idő alatt a hídépítéshez szükséges pontonok a vizben voltak és mire összekapcsolták őket, már készen sorakozott a gyalogság is, hogy átkeljen rajta. Mindez a legnagyobb rendben, oly bámulatos csendben és gyorsasággal történt, hogy ilyen nehéz munkát hasonló készültséggel még nem végeztek. Hét óra negyvenöt perckor a jobbpartról elindult az első tizennégyszeresen összekapcsolt ponton öt század gyalogsággal és további hét perc alatt már a balpartra értek. Itt kihajózták őket és sorakozva elindultak, hogy létrehozzák az összeköttetést Csesznák tábornok hadosztályával. A mai nap, de különösen a csapatoknak ez a gyors átszállítása kiváló bizonyítékát szolgáltatta utász-csapataink felülmúlhatatlan képzettségének.
Az áthajózás ezután tervszerüleg ment végbe. Délelőtt 10 és 11 óra között Dunaföldvárról megérkezett a készentartott gőzös uszályaival, hogy lovasságot és tüzérséget szállítson át a túlsó partra. Este 6 óra volt, mig a hadosztály összes podgyászaival elérte a balpartot. Ferenc Ferdinánd főherceg a monitorok csatája után kiszállt a Lajtáról és az őrjárathajóval a 31. hadosztály átszállítása helyéhez hajózott és jóidéig ott maradt, nézve a csapatok hajózását, aztán reggel 9 óra felé a Szamos fedélzetére ment, hol egy órahosszat időzött, mely idő alatt a Szamos fölfelé ment a folyón, hogy az ellenséges csapatokat, melyek Dunapentele felöl mutatkoznak, megtámadja.
Tíz órakor a főherceg kiszállt a hajóból és Tassnál szárazföldre lépett, hol a hadgyakorlat vezetősége fogadta. Ekkor itt volt Lobkovitz herceg hadtestparancsnok, továbbá ennek kíséretében Krausz Ellislagó őrnagy szárnysegéd és Burka kapitány. A Szamos födélzetén a főherceg reggelizett, mi pompásan ízlett neki.
Miután lovag Pfügl sorhajóhadnagy döntnök szerint a monitorok csatája a déli hadsereg javára dőlt el, a Kőrös folytatta az üldözést, mig a Szamos az ellenséges gyalogságra és tüzérségre kezdett tüzelni.
A 40. hadosztály, valamint a már átszállított 31. hadosztály csapatai szakadatlanul nyomultak előre Tass felé és az ellenséges 32. hadosztályt visszaszorították Dömsöd felé. Az átszállás megakadályozása nem sikerült és a 31. hadosztály délután fél 3-kor átszállította tüzérségét és trainjét a Tegethoff-on és két nagy uszályhajón, a pontonokon pedig a még hátralevő gyalogságot szállították át.
Az egyesült hadosztályok ma elérték Tasst, honnan hétfőn megkezdik az előnyomulást Budapest felé. A monitorok fényesen oldották meg feladatukat. A trónörökös a parancsnokoknak az elismerés legszebb szavaival adózott és kézfogással búcsúzott el tőlük.
A csapatok, dacára a tulerőltetett marsnak, kitűnő állapotban vannak. Reggel négy órakor indultak el állomáshelyükről. Az időjárás rendkívül kedvező volt. A fölkelő napot felhők borították és a kellemes, langyos szellő kitűnő időjárással biztatott.
Az ellenségeskedéseket délután két órakor beszüntették és Tasstól északra állapították meg a demar- kacionális vonalat. A déli hadsereg csapatainak átszállítása esti 6 óráig tartott. Holnap, vasárnap pihenőnap.
Miután Lobkovitz herceg, a 4. hadtest parancsnoka, anyjának halála következtében kénytelen volt elutazni, Ferenc Ferdinánd főherceg lovassági tábornok vette át a 4. hadtest záróhadgyakorlatainak vezetését.

Forrás:
Pesti Napló
Vasárnapi újság
hajozas.hu
leitha.hu

Dunaujvaros