Népszabadság – 1995. november 23.
Veretlen hajléktalanok
Ötezres fedett csarnok terve Dunaújvárosban
Nyolc mérkőzés, hat győzelem, két döntetlen: az imponáló bajnoki mérleggel a Dunaferr hokisai büszkélkedhetnek. Azok a játékosok, akik mostanáig egyetlen találkozójukat sem vívhatták hazai pályán, tekintettel arra, hogy Dunaújvárosban csak a jövő hét közepére ígérnek jeget.
– Ilyen jó a csapata, vagy ilyen gyenge az OB I mezőnye? – kérdeztem Kercsó Árpádot, az együttes edzőjét.
– Nehéz lenne kategorikusan válaszolni, úgyhogy maradjunk abban, mi ugyan tényleg nem vagyunk rosszak, de a bajnokság színvonala is kielégítő. Bizonyíték erre Basa János nyilatkozata. Az Erdélyből származó, korábbi ferencvárosi tréner két év szünet után tért vissza Magyarországra a Lehelhez és kijelentette, hogy az eltelt idő alatt észrevehető fejlődésen ment át a hazai jégkorong. Ezt a nézetet támasztja egyébként alá az is, hogy a BEK-selejtezőben szereplő FTC mindössze háromgólos vereséget szenvedett a fehérorosz bajnoktól.
– A legkritikusabb edzőnek tartják. Most elégedett a csapatával?
– Természetesen, hiszen ennél sokkal jobb eredményt nehéz lett volna elérni. Különösen akkor, ha figyelembevesszük a körülményeket, vagyis azt, hogy Dunaújvárosban csak a napokban készülnek el apálya felújításával. Mostanáig kényszerűen vendégeskedtünk itt-ott, persze nem a számunkra legkedvezőbb időpontokban. Optimális esetben heti húsz órát kellene gyakorolnunk, ehelyett talán öt órát vagyunk jégen. Ha minden igaz, szerdától edzhetünk majd az otthonunkban.
– A szezon előtt a legendásan tehetséges és lelkes fiatalok mellé néhány tapasztaltabb és korosabb játékos került a csapathoz. Nekik mekkora a részük a sikersorozatban?
– Gondolom, elsősorban Ancsin Jánosra és az orosz Tyeplakovra céloz. Ami a volt újpesti centert illeti, szerződtetése óriási nyereség a számunkra. Az idegenlégiós viszont kedden, Jászberényben nyújtott először elfogadható produkciót. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a meccseket nem az öregek nyerik, hanem az egyre érettebben játszó fiatalok. A Simon, Kővágó, Ladányi sor a hazai mezőny legtöbbre hivatott hármasa. A csapatban egyébként tizenegy hokis található a decemberi, B csoportos junior vébén a legfelső osztályba, az A csoportba pályázó válogatottból.
– Az eddigi teljesítmény alapján nagyot csalódna, ha nem a Dunaferr nyerné a bajnoki aranyat?
– Nagyképűnek tartanának, ha igennel felelnék, de azt azért elárulom, hogy szerintem nincs olyan együttes, amely képes lenne a legyőzésünkre.
– Említette, hogy a jövő héten adják át a felújított pályát. Mikor fedik be?
– Egyelőre a palánkok és a csőszerkezet cseréjével készültek el, a csarnokká alakítást az idény végén kezdik. A Dunaferr Rt. és az önkormányzat összesen kétszázmillió forintot szán a beruházásra. Ha minden igaz,a következő őszre a linzi stadionhoz hasonló, európai nívójú jégcsarnokunk lesz, amelynek lelátóin a tervek szerint ötezren férnek majd el. Nem kell bizonygatnom, hogy a létesítmény milyen hatással lehet a magyar jégkorong fejlődésére…
Bruckner Gábor
Ilyennek álmodták meg a tervezők
A Dunaferr Tervező és Mérnökiroda Kft. szakemberei a napokban elkészültek a jégpálya-beruházás végleges építészeti, kivitelezési terveivel, amelyeket a március 28-i zsűrizés alkalmával jóvá is hagyott a megbízó, a Dunaújváros Jégsportjáért Alapítvány. A csarnok tervezési munkái azonban még korántsem fejeződtek be egészen, hiszen az építési-engedélyeztetési tervdokumentumokat április 15-én adják majd át a beruházás megrendelőinek.
– Az elmúlt esztendőkben, illetve a közelmúltban több hasonló létesítményt látogattunk meg elsősorban Szlovákiában és Ausztriában, hogy némi tapasztalatot szerezzünk a jégpályák kivitelezéséről, üzemeltetéséről, és hát nem utolsó sorban azok tervezéséről is – mondja Tóth László acélszerkezetfejlesztési főmérnök. – Ezeket, valamint korábbi saját terveinket összegezve készítettünk egy tanulmánytervet, amivel a csarnok legfontosabb paramétereire – a férőhelyekre, a lelátók kialakítására és az épületszerkezet megoldásaira – tettünk javaslatokat, immár a város önkormányzata és a Dunaferr társaságcsoport által alapított Dunaújváros Jégsportjáért Alapítvány részére. A projektumot a kuratórium már akkor beruházási alapokmányként kezelte, majd februárban adott konkrét megbízást az építési engedélyezési tervek kidolgozására, egész pontosan az első ütemre vonatkozó végleges tervek elkészítésére. A cél természetesen az, hogy egy komplett és impozáns jégcsarnoka legyen a városnak, de mint ismeretes, ennek megvalósításához többlépcsős beruházásra lesz szükség. A pillanatnyilag rendelkezésre álló anyagi fedezet ugyanis arra elegendő, hogy a kivitelező elkészítse a lelátó szerkezetet a pálya három oldalán, a teljes acélváz szerkezetet, a tetőburkolást, a végleges világítást, valamint a lelátók feletti szakaszon egy úgynevezett egyrétegű trapézlemez burkolatot.
Az új létesítmény referenciát is jelent majd a vasműnek, hiszen az javarészt dunaferres termékekből készülhet. Acélváz szerkezetről van szó, amelynek fő tartói háromövű, térbeli rácsszerkezetűek lesznek, övei pedig spirálisan hegesztett, horganyzott acélcsövekből állíthatók össze. A lelátók vasbeton szerkezeteit a Ferrobeton gyártja majd, a csarnok trapézlemez burkolatát a METAB Kft. Tehát a legelső, kilencvenegyes elképzelésekhez képest egy egészen más jellegű, más típusú létesítményt tervezett a Mérnökiroda gárdája. Meglehetősen hosszadalmas tervezési folyamat végére tehetünk pontot néhány nap múlva, amikor is a kész építési-engedélyezési terveket átadjuk majd a megbízónknak. A hivatalos építési engedély birtokában pedig, már tényleg megkezdődhetnek az új jégpálya kivitelezési munkálatai – hogy végre annyi év után, ha képletesen is, de valóban tető alá hozzuk a hokibarátok álmait.
D. M.
1996. december
Látványos szakaszához érkezett a dunaújvárosi jégcsarnok építése. Az alapozást már befejezték, és összeszerelték az acélváz-szerkezeteket. Az impozáns épülethez mintegy 280 tonna vasműs acélterméket használnak fel.
1997. február
A jégpálya beruházásán az első ütem munkái folytatódnak tovább.
Jelenleg a tervezéssel és műszaki előkészítéssel foglalkoznak a szakemberek, már a második ütem megvalósításához. A kivitelezők is megjelentek a helyszínen és az időjárás jobbra fordulásával teljes intenzitással elkezdődik a munka.
Nemzeti Sport – 1997. december 9.
Székelykáposzta piros-fehér sálakkal
“…és büszkék vagyunk rá, hogy a magyar sport egyik legújabb fellegvára immár a miénk!”
Taps.
A gőzölgő, forró székelykáposzta és a hidegtálak mellett, fölött, mögött álló, sétáló urak (és néhány elegáns hölgy…) ütemesen csapták össze a tenyerüket.
A halk, diszkrét taps ott bizony már jelzés értékű volt: arra utalt, hogy itt, Dunaújvárosban, ezen az estén tapsviharra készülnek. De majd később. Ekkor még a hivatalos ceremónia jelentette az eseményt. Mert valóban nagy dolgok voltak itt készülőben (három év alatt elkészülőben…). És ami a legfontosabb, ezek a bizonyos nagy dolgok időre készültek el.
Az idő most jött el. Ezen a ködös, hangulattalan, szürke téli hétfőn. Ez a Mikulás utáni hétkezdet hozta el a dunaújvárosiak számára azt az élményt, amelyre már régóta vártak. Például akkor is, amikor a tavalyi bajnoki döntőn, a Budapest Sportcsarnokban hétezer néző előtt szenvedtek vereséget a Ferencvárostól. A revans pillanata érkezett el a vadonatúj csarnok avatásával.
De mondom, ezzel még várjunk, hiszen ott a székelykáposzta “főszereplésével” még történt egy s más.
“…és büszkék vagyunk rá, hogy a magyar sport egyik legújabb fellegvára immár a miénk!”
Horváth István, a Dunai Vasmű Rt. elnök-vezérigazgatója egy pillanatra elhallgatott. Mintegy száz vendég csapta össze a tenyerét, és ki magában, ki félhangosan gratulált a Dunaferr legfrissebb büszkeségéhez, a fedett lelátóval ellátott, vadonatúj jégcsarnokhoz. Ezután jöhetett a székelykáposzta elfogyasztása. No meg egy amolyan baráti beszélgetésszerű sajtótájékoztató, ahol Horváth úr afféle “titkokba” avatta be a sajtó képviselőit.
A Dunaferr “legfrissebb” büszkesége a fedett lelátójú hokipálya, amelyet hétfőn avattak föl. A sajtótájékoztatón a büszke házigazdák (balról) Perjámosi Sándor, Kőhalmi Tibor és Horváth István
(Farkas József felvétele)
Megtudhattuk, hogy az új csarnok 4200 négyzetméter alapterületű, 50 méter fesztávolságú. Az elkészülte mintegy 500 millió forintba került, amelybe például a dunaújvárosi önkormányzat is adott 116 milliót. És segített egy alapítvány, no meg a főszponzor, a Dunaferr Rt. is. Az is kiderült, hogy még koránt sincs tökéletesen kész a csodaszép létesítmény. Kiegészítő helyiségekkel látják majd el, csinosítják, építik, szépítik megállás nélkül.
Büszkék rá.
Horváth István ezután egy halkan feltett kérdésre annyit mondott, azt szeretné, hogy a dunaújvárosiak szeressék ezt a csapatot, amely annak idején nagyon tehetséges fiatalok szárnybontogatásaival alakult. Számára a küzdősportok voltak az igazán fontosak, bár annak idején futballozott. A futballal kapcsolatban elárulta, hogy Szabó úr, a Dunaferr SE elnöke hétfőn tárgyalt volna Varga Zoltánnal, az NB II-es labdarúgócsapat edzői teendőinek elvállalásáról, ám megbetegedett. De ez a nap a jégkorongé és (Horváth úr szerint…) a Ferencváros fölényes legyőzéséé lesz.
A sportegyesület részéről Perjámosi Sándor ügyvezető elnök kért és kapott szót, aki csak annyit mondott: “Természetesen nemcsak a sportolók, hanem Dunaújváros lakossága is igénybe veheti ezt a nagyszerű létesítményt”
Azt is megtudtuk, hogy az impozáns dunaújvárosi csarnok ad otthont a márciusi C-csoportos jégkorong-világbajnokságnak. Itt rendezik a magyar válogatott egyik, remélhetőleg fontos találkozóját.
Sőt…
Az sem kizárt, hogy ebben a csarnokban csap majd össze bajnoki találkozón a két budapesti ősi rivális, a Ferencváros és az Újpest.
Mindez csupán megegyezés és igény kérdése.
Ekkor mindenki felállt, és az óráját nézte, hiszen vészesen közeledett a rangadó kezdésének időpontja. Ám nem engedték át a sajtótájékoztató színhelyéről a jégstadion lelátójára a vendégeket: mindenkinek piros-fehér színű, Dunaferr feliratú sálat nyomtak a kezébe. Székelykáposzta, Dunaferr-sál, és mindennek a tetejébe egy gyönyörű szép csarnok…
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.