Szórakoztató Zenészek – 1978. április

Nem véletlen a magas színvonal

Újabb szakmai bemutató

A Fészek Klub nagytermében ismét két zenekar állt pódiumra.
Tudjuk, nem könnyű az együttesek helyzete ilyen bemutatón. Hiszen nem szórakozni vágyó közönséggel állnak szemben, hanem kollégáikkal. Itt mások az akusztikai körülmények, mint megszokott üzletükben, másképp hallják vissza a pódiumra zenéjüket. Nehéz a hangerőt is egy alkalomra, a helyi viszonyokra beállítani, a maguk és a közönség füléhez igazítani, a mai zenei stílusokhoz irányítani. A bemutató szereplői sikerrel oldották meg e problémákat.
A két zenekar hangerejét és hangszínét összehasonlítva a Helikon ’69 erőteljesebb hangereje és élesebb hangszíne indokolt volt hangszer-összeállításuk, éneklésük, előadásmódjuk miatt.

A Brunner-kvartett és Tarnay Ági

A Brunner-együttes halkabb, puhább volt, s így túlnyomóan vokálra épített műsoruk intimebb, meghittebb hangulatot teremtett. A Helikon ’69 (Reith János zenekarvezető, dob-ének, Kőteleki István gitár-b. gitár, fuvola, konga, hegedű, Döme László billentyűs hangszerek, Dankó István b. gitár, trombita, Mukli István szaxofon, klarinét, fuvola, gitár, hegedű, billentyűsök) pontos, precíz előadásmódja a kezdeti elfogódottság után teljesen kibontakozott; a hangszerek kezelői zenekarrá váltak. Sőt mosolyogni is tudtak, ami nem hátrány. Műsoruk jó keresztmetszetet adott arról, hogy a vendéglátóiparban dolgozó zenekarnak minden stílusban jártasnak kell lennie, a különböző műfajokat ilyen hitelesen kell megszólaltatni. (Bár szubjektív érzés, hogy a latin számoknál, az “egy” erőteljesebb lehetne)

A Helikon ’69 zenekar

De ez nem von le értékükből. Javukra írjuk még azt, hogy hangszerén senki nem tengett túl. Hogy példát is mondjunk, a dobos sohasem ütött egy hanggal sem többet, mint kellett, nem akart “villogni”. Bizony, sokunkat elkap ilyenkor a szólózás ördöge, ha kell, ha nem. Hangszerelésük tiszta és világos. Külön örömünkre szolgált, hogy Döme László vállalkozott arra is, hogy egy külön tisztán instrumentális számot, nemcsak hangszerelt, hanem komponált is saját témára. Ilyesmit, ilyen megoldásban régen nem hallottunk, felidézte a régi “big band” hangulatot. Végre, nem egy “lekagylózott” produkció. Hangszercsere lehetőségeiket kihasználva, jól hangzottak a különböző stílusú számok, megválogatva, ki mit tud énekelni!

Világos Kati és Mukli István

Szép munka volt az énekesnőt kísérő zenekari produkció is. Világos Katalin ugyanis más zenekar kíséretéhez szokott, de vállalta a Reit-zenekarral való próbákat és a fellépést. Amint hallottuk, sikeresen. Kissé “derb” hangja igen alkalmassá teszi a modern számok előadására. Hangmagassága jól elősegítette a ritmikus “trükkök” kihasználását. Belső ritmusa és ritmikája kiváló. Mérsékelt de jó mozgása kellemes benyomást tett.
Brunner György és együttese (Brunner György zongora-orgona, Tornai Ágnes ének, bass, gitár, Felföldi Csaba szaxofon, klarinét, gitár, Huszár József dob) más hangszer-összeállítással és más kifejezésmóddal, mai divatos szóval élve: oldottabb hangulatot teremtett. Az élő emberi hang által kiváltott intim hangulat érződött a teremben, melyet felcsapódó tapsok üteme is aláhúzott. Az együttes – nagyon helyesen – az énekre, a vokálra alapozta műsorát, a meglevő hangszerek gazdaságos kihasználását tartva szem előtt. A vokálprodukciók legbiztosabb alapját Tarnay Ági minden hangszínhez alkalmazkodó hangja, hangterjedelme (Morricone filmzenéje!), s nem utolsósorban hallatlanul precíz basszusjátéka adja. Jó érzékkel válogatja ki a feldolgozandó számokat, s írja le azokat. Érdekes összehasonlításra adott módot az előző zenekarral egyező műsorszámok felhangzása. Bebizonyosodott, hogy nem szükséges a lehető legszolgaibb módon leutánozni az eredetit. Az egyéni elgondolás, az adott hangszerekhez való alkalmazkodás – beleértve az énekhangot is – muzikálisan megoldva, a legjobb eredményt adta. Régóta hirdetjük ezt! Merjünk egyéniek lenni, hiszen a nagy világsztárok sem “koppintják” le egymást azonos számok előadása esetén. Dicséretes a műsorösszeállítás. Mindenkinek módjában állt az egyéniségének legmegfelelőbb számot énekelnie. Jó hangszerszólókban mutatkoztak be az egyes hangszerek is.

P. S.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

 

Elhunyt Mukli István, Pro Cultura Intercisea díjas zenész

Nyolcvankét évesen elhunyt Mukli István, zenész, aki 18 éves korától meghatározó szereplője volt a dunaújvárosi zenei életnek, valamint számos külföldi turnén is részt vett.
Mukli István fő hangszere a hegedű volt, de kiválóan játszott klarinéton, szaxofonon, fuvolán, gitáron, nagybőgőn és az ütős hangszereken is, hiszen saját bevallása szerint több hangszeres zenész szeretett volna lenni, ami sikerült is neki.
Több évtizedes zenei munkásságával, igényességével, emberi tulajdonságaival, a zenész társadalom iránti elkötelezettségével öregbítette Dunaújváros jó hírnevét, nemcsak Magyarországon, hanem Európa nagy részén is, éppen ezért 2022-ben Dunaújváros MJV Közgyűlése a Pro Cultura Intercisae díjat Mukli István részére adományozta.
Mukli István emlékét megőrizzük, osztozunk a család és a barátok gyászában.

Dunaújváros Önkormányzata