Fejér Megyei Hírlap – 1959. május 21.

A vén Duna fiatal öblében

– Híradás a sztálinvárosi kikötőből –

Az Ó-város felől érkező lágyfuvallatú szél tarajos fodrokat rajzol a nyugodt, sima, csendes öböl vízére. A felhők mögül néha előbukkanó nap sugarai látszanak a víz fölött, hajlonganak a kikötő mögötti fák ágai, susognak a zöld levelek leheletnyi finomsággal és eltakarják az árnyékukban rejtőző széles partot ölelő, tündöklő csillogását.

Szalki-sziget ipari kikötője és a Vörös Október Ruhagyár /1959
fotó: MTI

Zajos, eleven, friss a kikötő élete. Nemrég siklott a vízen a part mellé egy hatalmas uszály – vasércet hozott a Vasmű kohóinak messze földekről, Réniből. A kikötő “parancsnoka” fogadja a vontató kapitányának jelentését, barátian ölelkeznek össze és int a köréjük gyülekező munkásoknak:
– Elkezdeni!
S mintha ütegparancsnok vezényelne “tűzkészültséget”, úgy robbannak ahány, annyi felé a rakodó, darusok. Gyorsan felmásznak a portál-daruk vezérfülkéjébe, megragadják a lapátok fényes, megsárgult nyelét. Billen a daru gémje, zörög a csille vasfala, amint belehull a nehezre. A daruk mögötti tároló gyorsan telik és rövidesen vasérchalmok jelzik: megy itt a munka!

Kikötői daruk /1959
fotó: MTI

– Csupán a vasércek kirakásával foglalkoznak? – kérdeztük Németh Ferenc elvtársat, a kikötő üzemvezetőjét.
– Ez az úgynevezett “főfoglalkozásunk”. De szállítunk öntecseket a Csepeli Vas- és Fémműveknek, kohósalakot nagy menynyiségben, és néha export-termékeket.
A nyolcvanas létszámú kikötő nagy forgalmat bonyolít le, különösen akkor, amikor a vízállás kedvező. Nincsenek sokan, de győzik. A három 16-16 főből álló rakodóbrigád, a 11 darus, a karbantartók, a segédszemélyzet eddig is minden “vihart” kibírt. S a jövőben – úgymond – sem lesz akadálya a jó munkának.
A most érkezett két uszály fedett – ezt nem igen szeretik, mert a nagymennyiségű vasércet csillékbe kell lapátolni, hogy a daru kiemelhesse és továbbíthassa az üres vagonokba, vagy pedig a tárolóhelyre. Ha markolóval végzik ezt a munkát – teljesen nyitott uszályoknál – két daru öt óra alatt végez. Így kézzel rakva bizony tovább tart. És főleg az a hátránya, hogy nehéz. Egy kisméretű lapátra 10-15 kilogramm vasérc fér. Egy-egy megrakott csille – nem is hinné az ember – ötven mázsát nyom. És a nagy fizikai munka mellett jó meleg ellen is küzdeni kell. Bent a fülkében ilyenkor 40 fok Celsiusra is felmelegszik a levegő, nincs könnyű dolguk a rakodóknak. A szél nem éri őket, hiszen az uszályok “leárnyékolják” a fülkéket.

A két szovjet uszály gazdag vastartalmú ércet hozott, amelyből a Vasmű kohászai a nyersvasat nyerik

Munkában a billenőgémes portáldaru

A legnehezebb a kézi rakodás, de Hindi Imre brigádján nem fog ki a munka

Az üzemvezető – miközben végignézzük a rakodást – örömmel újságolja:
– Egyébként nemrég országos rakodási csúcsot “állítottunk” fel: 24 óra alatt 5730 tonnát raktunk ki. Ilyen eredményt rajtunk kívül nem tartanak számon az országban. Még Csepelen sem, pedig az is híres kikötő, híres szorgalmas, erős embereiről.
Dicséretükre legyen mondva, hogy “dangabát”, így mondják hajós nyelven a fekbért, nem kellett még fizetniök.

Daruval rakodják a szenet az uszályokról a kikötőben /1959
fotó: MTI

Lázár László darus nyugodt komolysággal irányítja hatalmas gépét. Lent az uszályokban pedig serénykednek a rakodók, hogy mielőbb kiürüljön. Hindi Imre brigádvezető, a szakma kiváló dolgozója. Fényes, barna bőrén csillognak az ezernyi apró verítékcseppek, karjain kidudorodnak az izmok, amint megemeli a lapátot és a terhet a csillébe továbbítja. Sudár János is ott hajlong a lapát nyele mellett.
Lázár lekiabál a magasból:
– Mindjárt jövök!
– Jöhetsz! – int vissza Hindi.
– Már csak simogatjuk a tetejét.
Mert a csille már megtelt, s a vasérc kúpos alakban emelkedik ki belőle.
Az uszályoktól kissé távolabb, a part túlsó felén nyagyarányú építkezést tapasztaltunk. Az üzemvezető szívesen ad felvilágosítást.
– Tavaly elég rossz volt a kikötő munkásainak szociális ellátottsága. Nem volt a közelben fürdő, mosdó. Most hozzáláttunk, korszerű, modern fürdőt, öltözőt kapnak a dolgozók és egy új műhellyel is gyarapodunk. Eddig minden kis apró munkát, legyen az esztergályozás, vagy marás a Vasműbe kellett elszállítanunk. Felszereljük műhelyünket gépekkel, valóságos önálló kis részleg leszünk.
A hat zuhany helyét már kijelölték az építők, a vízmelegítő villanybojler is csak arra vár, hogy felszereljék.
Élénk az élet a kikötőben. Bármit nézel, minden mozzanat azt hirdeti: egyre erősebbek, gazdagabbak leszünk…

Orsovai Tibor

Dunai Vasmű Kikötő

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.