Dunaújvárosi Hírlap – 1979. március 13.
Hetényi István:
Pentelei tanácstagok és a vörös őrség
Az első szabad választást követő napon választották meg a tanácstagok a járási tanácsválasztásra a delegáltakat. Titkos szavazás eredményeként Szabó Árpádot, Békefi Istvánt, Horváth Jánost és Németh Mihályt küldték be Adonyba a járási tanács megválasztására. Erre 1919. április 13-án került sor. Valamennyi dunapentelei küldöttet beválasztották a járási tanácsba. Közülük Békefi István tagja lett a járási direktóriumnak is, Németh Mihályt pedig megválasztották megyei tanácstagnak. Dunapentele tehát a felsőbb tanácsi testületekben jelentőségének megfelelő képviseletet kapott.
A vörös őrség rohamszázadainak felvonulása a Vérmezőn /1919. május 25.
fotó: Vasárnapi Ujság/OSZK
Csaknem ezzel egyidőben történt a Vörös Őrség megszervezése. Ezt az új karhatalmi szervet a Belügyi Népbiztosság 1. sz. rendeletével hívták életre. A polgári korszak összes karhatalmi szerveit és funkcióit, a rendőrséget, csendőrséget, pénzügyőrséget, fogházőrséget stb. a Vörös Őrség vette át. Szervezéskor a létszámát a lakossághoz mérten határozták meg, úgy, hogy általában minden 250 lakosra egy vörösőrt számítottak. A Dunapentelén megalakult vörösegység parancsnoka Kallós Dezső lett, helyettese pedig Hideg Lajos volt csendőrőrsparancsnok, miután hűségnyilatkozatot tett. Az itteni vörösőrök a Székesfehérvári zászlóaljparancsnokság II. Külzászlóaljának 7. századához tartoztak.
Az említett rendelet szerint a Vörös Őrség karhatalom a Tanácsköztársaság védelmére. Rendészeti szolgálatot lát el, nyomozást folytat politikai és bűnügyekben, engedélyezi, illetve ellenőrzi a fegyvertartását, betartja és betartatja az államhatalmi, államigazgatási szervek rendeleteit, biztosítja a szilárd közrendet és közbiztonságot. A vörösőrök katonaruhában teljesítettek szolgálatot, vörös karszalaggal, melyen fekete betűkkel a VÖRÖSŐRSÉG szó állt.
A községi direktórium haladéktalanul munkához látott. Fő feladatát továbbra is a közellátási gondok enyhítése képezte. E téren az intéző bizottság munkáját esetenként akadályozta a helyi reakció aknamunkája, az élelmiszerek rejtegetése. Emiatt a dunapentelei Haditermény Rt lerakatának gabona- és lisztkészletét igénybe kellett venni. Változatlanul szűkös volt a zsírellátás, minimális a húskiutalás. A jövő évi termés nemcsak távolinak, hanem bizonytalannak is tűnt. Hiányzott az igaerő, a vetőmag. Kain Gusztáv vezetésével ezért felmérték az uradalmak készleteit. Ennek alapján biztatóbb kép alakult ki. 300 mázsa terményfelesleget állapítottak meg, továbbá azt is, hogy az állatállomány gyarapszik, 200 igásállatot, 257 hízósertést, 200 fejőstehenet és 121 borjút írtak össze.
Ezek a kedvező számok jó előfeltételeket biztosítottak a későbbiek során létesült szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzem számára. Minthogy a központi elképzelésekben kollektív gadaságok szervezése szerepelt, a parasztság csalódott, mert az általa régóta várt és követelt földosztás nem történt meg. Ennek rendkívül súlyos következményei voltak, hiszen éppen az ennek nyomán kialakult elégedetlenséget kihasználva igyekezett a reakció minden módon és eszközzel támadni a proletárhatalmat és annak helyi vezetőit.
A rendszerellenes izgatás egyik központja a Jantsky-féle vendéglőben (a lebontott Felszabadulás étterem épületében) volt. Sikerült is egyik legharcosabb ellenfelüket, Gecse Zsigmondot különféle rágalmakkal félreállítaniuk. Az elmaradt földosztás az érdekeltek körében nemcsak elégedetlenséget, hanem nyugtalanságot is váltott ki.
Májusi ünnep – júniusi sztrájk
Május elsejére mintha elültek volna az ellentétek. A pentelei nép a munkás-paraszt hatalom jegyében ünnepelte meg az első szabad május elsejét. A direktórium nagy lelkesedéssel készítette elő, hogy az egyben demonstráció is legyen. Zenés ébresztő hangjai szálltak az utcákban. Gyülekezett a tömeg a tanácsház előtt, majd bizakodó, lelkes hangulatban, zászlók alatt, cigányzeneszóval vonultak a Szalki-szigetre. Ott meghallgatták az ünnepi szónokot, Kain Gusztávot. Utána egész napos majálison szórakozott a község népe.
Másnap már újra jelentkeztek a gondok, az élelmezési problémák és a “fehér pénz” iránti bizalmatlanság. A tanácsköztársaság ugyanis új 5, 10 és 20 koronás címletű papírpénzeket bocsátott ki, amelynek elfogadása ellen reakciós elemek bújtogatták a lakosságot, mondván: “annak nincs fedezete”.
Június 4-én egészen más felvonulás volt a Magyar utcán. Mezőgazdasági dolgozók, munkások nem vették fel a munkát. Hadiözvegyek, ellátatlanok csatlakoztak hozzájuk, és ott gyülekeztek a tanácsház előtt. Hangosan követelték a hús- és zsírellátás javítását, azt is, hogy aratás-cséplés idején élelmezésükről gondoskodjanak. Voltak, akik a termelőszövetkezettel szembeni elégedetlenségüket hangoztatták, különösen a gazdatisztek magatartása ellen tiltakoztak.
A direktórium elnöke, Fekete József, aki aznap a megyénél éppen a nehézségek leküzdéséről tárgyalt, délután érkezett haza. Meglepetéssel értesült arról, hogy sztrájk volt a községben.
A vörösőrség nem avatkozott be. Délután összehívták direktóriumot. A Székesfehérvárról másnap érkezett Noszlopi százados határozott fellépése, nyugodtsága, felvilágosító munkája és a direktórium gyors intézkedései meggyőzték a tömeget arról, hogy a nehézségek okozója nem a proletárhatalom. Hogy kik a nép ellenségei, arról alig pár hét múltán, személyes tapasztalataik alapján győződhettek meg.
A direktórium ebben az időszakban is megfeszített erővel fáradozott az ellátási nehézségek leküzdéséért. Jó hatást váltott ki annak a híre, hogy a család nagyságától függően 24-28 mázsa gabonát, 32 kg szalonnát, 24 kg petróleumot, 8 mázsa tűzifát, 1-2 hold földet és 300 négyszögöl telket juttat a lakosságnak a direktórium. Nagy erőfeszítések történtek nyomasztó lakásgondok enyhítése érdekében is. A nagycsaládosokat igyekeztek elsősorban lakáshoz juttatni, és azokat, akik löszbevájt barlangokban éltek, egészségtelen, nyomorúságos körülmények között a Pincesoron, a Táborállásnál és más helyeken.
Gondot okozott mindezek mellett az iskolai oktatás zavartalanságának biztosítása, a mezőgazdaság szocializálásával együttjáró nehézségek leküzdése is. Továbbiakban a legfontosabb feladatot azonban egyre inkább a proletárhatalom védelme jelentette.
Folytatás hamarosan…
Dunapentele a Magyar Tanácsköztársaság idején
