A pártkongresszusért, az emelkedő falakért


Szabad Ifjúság – 1951. január 26.

A PÁRTKONGRESSZUSÉRT, AZ EMELKEDŐ FALAKÉRT

Részletek a dunapentelei “Viharsarok” brigád naplójából

A Dunai Vasmű építésénél 28 fiatal segédmunkás elhatározta, hogy három szakmunkás segítségével házat épít. Az építkezés vezetősége bízott a fiatalokban és meg is kapták a feladatot: 1951 július elsejére építsenek fel egy garázst.
A fiatalok brigádokra oszlottak. Az egyik brigád tett a habarcskeverő, a másik a szállító, a harmadik, a békésmegyei fiatalokból álló “Viharsarok” brigád, a legfontosabb munkát, a falazást kapta.
Kövessük a “Viharsarok”-brigád útját – megalakulásától napjainkig.
Január 2-án láttak munkához, két nap múlva megtették kongresszusi felajánlásukat. Brigádnaplójukba beírták az első sorokat:

Pártunk kongresszusának tiszteletére elhatároztuk, hogy július elseje helyett június 20-ra felépítjük a garázst, február 24-re pedig az első emeletig húzzuk fel a falakat, elvégezzük a betonozást. Minden 2000 munkaórára eső munkát 1900 óra alatt végzünk el.

A pártkongresszusért, az emelkedő falakért új élet kezdődött a brigádban. Barátjukká vált minden és mindenki, aki elősegítette a munkát, – ellenségükké, aki hátráltatta.

Az első nehézségek

Január 6-án két nappal a kongresszusi felajánlásuk után történt. Az alap ásását a kiszabott idő fele alatt végezték el. Kérték a művezetőt, adjon további munkát. Azt a választ kapták: most nincs más feladat, menjenek el egy ideig útkaparó munkára. – A fiúk nem egyeztek bele. Ők a garázs felépítését ígérték meg a Pártnak, azt akarták teljesíteni. Elmentek a gyárépítés vezetőjéhez, kiharcolták, hogy a garázsépítkezésnél biztosítsák számukra a folyamatos munkát. Előkészítették a betonozást. Mivel vízcsap még nem volt, kézierővel, jó messziről hordták a vizet a betonozáshoz. Nehezebb volt ez, mint az útkaparás, mégis szívesebben vállalták.
Két nap múlva eltört a betonkeverőgép. Hogy most se álljanak a munkával, hozzáláttak az alappillérek kiásásához. Jobban ment már a munka, mint ezelőtt, de mégsem úgy, mint szerették volna. Valami akadályozta…

Valahol hiba van

Mit ír erről a brigádnapló?

… így nem tudjuk teljesíteni vállalásunkat. Valahol hiba van a brigádon belül…

Rájönnek, hogy a hiba két lusta munkatársban van. Tar Ferenc és Nagy János a nevük. A rossz munkások közé tartoznak. Azelőtt, esős időben, nem egyszer megtörtént, hogy az egész brigádot hazacsalták a munkából.
Egy este újból kimutatták foguk fehérjét.
Vacsoránál ült a brigád, mikor kétezer tégla érkezett a kisvasúttal. A fiúk egyemberként futottak, hogy kirakják a csilléket, csak éppen Tar és Nagy nem mozdultak. “Bolondok vagytok – mondták – ennyi pénzért hajtjátok magatokat.”
A többiek a lelkükre beszéltek. Nem használt. Meg kellett válni a rossz munkatársaktól. A létszám csökkent: tizenegyen maradtak.

Teljes gőzzel előre!

A következő napon a munka úgy ment, mint még soha előtte. A brigádnapló is megemlékezik róla:

Január 11, csütörtök. Betonozzuk az alapot. A munka halad. Tizenegyen annyit termelünk, mint a teljes brigádlétszám.

Tanulni. Szakmát, mesterséget. Erre vágyakozott, így akart még jobb eredményeket elérni a tizenegy viharsarki parasztfiú.
Séri Gábor, az építkezés fiatal mérnöke így meséli el az első szakmai oktatás estéjét:
– Kevés olyan szép élményem volt, mint ez az este. Az ebédlőben ültünk. Fábik bácsi (a híres sztahanovista bátyja) téglákat hozatott be a fiúkkal, meg maltert. Azután hozzálátott. Sarokkötést, kéményrakást, keresztkötést mutatott. Eleinte még én is az ő ügyes kezeit néztem, de ahogy a fiúkra pillantottam, rajtuk felejtettem a szememet. Mint a meleg, tisztaszívű gyereknek, mikor valami nagyszerű új játékra tanítják őt, – úgy pirosodott ki az arcuk. Egy ideig mély csöndben figyeltek, azután megindult a kérdések áradata. Miért így, miért úgy? Egyszerre akartak mindent megtanulni, hogy a legjobb falat építhessék.

Fábik József – A munka hőse

A szép estéről a brigádnapló is megemlékezik:

… Fábik elvtárs megtartotta az első szakoktatási órát. Utána mindannyian kőművesnek éreztük magunkat…

Harc a régi ellen

Köteles Józsefet nagyon szeretik a fiúk. Hiányzó félkeze ellenére, egyike a legjobb munkásoknak, jó barát, mindig vidám. Ezek az erényei, de vannak bibái is. Szemtelen, tiszteletlen. Megengedhetetlen tréfákat űz az idősebbekkel, a lányokkal. Eddig elnézték a hibáit, de most már nem. A brigád komoly kritikát gyakorolt felette és Köteles megígérte: hetenként “huszonöt százalékot” javít a magaviseletén. A pártkongresszusra ő lesz a legjobb magaviseletű a brigádban (az első héten már teljesítette is a “huszonöt százalékot”).


 Bauer Sándor, az MTI fotóriporterének képei a városépítésről

Így indult el az úton a “Viharsarok” brigád a pártkongresszusért, a Dunai Vasmű felépítéséért. Békés megye, a régi Viharsarok harcos gyermekei, Dunapentelén is megállják helyüket. “Viharsarki módra” szeretik a hazát és a Pártot. Elődeik nyomában haladva, a békéért küzdenek. Az elmúlt hét végén beírták naplójukba az első győzelmi jelentést:

Kongresszusi felajánlásunkat eddig tíz nappal túlteljesítettük! A munka folyamatosságát még jobban meg kell szervezni, hogy a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásunkat ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük.

Sárdi Mária

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros