Élet és Tudomány – 1978. augusztus 4.
Havanna – 1857-ben, magyar szemmel
ROSTI PÁL “FÉNYRAJZAI”
“1859. február 25. – a Magyar Nemzeti Múzeumnak, hazafias tisztelettel: Rosti Pál” – e mondattal ajándékozta nemzetének az amerikai földrészen készített, akkor úttörőnek számító, mára muzeális és történeti értékké vált, barnás árnyalatú fényképfelvételeit az egyik első Amerika-kutatónk és amatőr fotósunk.
1. kép. Havanna, a Tacon Színház tetejéről felvéve
Kalandos élete volt. 1830-ban született Pesten. A szabadságharc idején a Károlyi-huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült Magyarországról. Előbb Münchenbe, majd Párizsba költözött: vegyészetet, földrajzot, néprajzot és fényképészetet tanult, hogy megvalósíthassa nagy tervét. “Nézetem szerint a földismeret terjesztésére alig van hathatósabb eszköz, mint ha jellemző, hű rajzok által a különböző éghajlatok egyes tájairól, városairól, építményekről, növényekről sat. világos képet nyújtunk. Vándorlásom egyik fő feladatául tekintem eszerint az ily nemű képeknek a fényrajz útján való előállítását.”
Rosti Pál Kubában és Mexikóban
2. kép. A Templete
Bejárta Amerikát, az óceánon túlról visszatérve pedig Európában utazgatott (az elsők között hajózott végig – 1862-ben – a Duna-Rajna-csatornán). Neve felvillan a korabelihazai sportegyletek históriájának a lapjain is. Élete utolsó szakaszában – egészségi állapotának rosszra fordulása miatt – visszavonult Dunapentelére, s ott halt meg 1874-ben.
Csolnak-Út Rotterdamtól Pestig
3. kép. Az érseki palota
Az említett amerikai útja során megfordult az Egyesült Államok néhány városában, s onnan 1857. január 12-én Havannába érkezett. A kubai főváros mór stílusú, fedett folyosójú, lapos tetejű épületei és színes, mozgalmas világa (1. kép) nagy hatással voltak rá. Felvételt készített a Templetéről (=kis templom) (2. kép), s megörökítette az akkori érseki palotát (3. kép). A városnak “szín-, rang-, faj- s nemkülönbség nélkül” használt gyors és kényelmes közlekedési eszközét, a kétkerekű lovas hintót, a valantét annyira a városképhez tartozónak találta, hogy az szerinte “beillenék a város czímerébe” (4. kép).
4. kép. A díszvalante
Havanna piacát sem mulasztotta el meglátogatni – hogy Kuba igazi hétköznapjaiba is bepillanthasson. Metszetekkel illusztrált útleírásában élénk képekkel ecsetelte megfigyeléseit: “… a marhahúst is a piaczon vágják, s a teheneket is a piaczon fejik. Ott jelenik meg a pandero vagy sütő is (pan=kenyér), többnyire szerecseny fiú, ki fején nagy fedett kosarat czipel európai lisztből sütött kenyérrel; mellette a szerecseny nő ananászt, narancsot… és más többféle forró-égövi gyümölcsöt hordoz fej-kosarában (5. kép)…
5. kép. Széna-, kenyér- és gyümölcsárus
A baromfiárus is látható, ki lóháton vagy öszvéren jött be a faluról, ketreczczel nyerge mögött, s addig léptet végig az utczákon, míg szárnyas útitársain túl nem adott (6. kép), a malojero is megállapodott mozgókazlával, s a szerecseny gyerkőcznek annyi malojót, vagyis zöld takarmányt (fiatal tengerit, csatornádét) ad fél reálért, a mennyit el bír vinni” (5. kép).
6. kép. Baromfiárus (Erdőkürti Zsuzsa reprodukciói)
A Kubában eltöltött három hónap múltán Rosti Venezuelába és Mexikóba ment tovább, majd két és fél éves amerikai tartózkodása befejeztével 1859-ben hazaindult. Tapasztalatait és élményeit 1861-ben Úti emlékezetek Amerikából címmel jelentette meg. (A szép kiállítású kötetet a fényképei alapján készült metszetek illusztrálják. Ezek valóban hű képet adnak az általa végigjárt vidékek tájairól és lakosságáról.)
Rosti Pál – Uti emlékezetek Amerikából
Az előszóban világosan megfogalmazta a könyv célját: “…azon reménnyel kecsegtettem magamat, hogy a legczélszerűbb utat követtem azon óhajtásom teljesítésére, miszerint utazásaim eredményét, amennyire tőlem kitelik, közhasznúvá is tegyem”.
E munkájáért – amely a magyar amerikanisztikai irodalomnak egyik jeles műve – 1861 decemberében tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
Az első magyar fényképező turista
Borsányi László
néprajzkutató
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
