Néha őzet is látni

Csónak köt ki a Schalbert szigeten, gazdái a tisztáson letáboroznak. Egy lány szeme fölé tartott kézzel nézi a tegnapi esőtől még harmatos fákat, a tájat, amelynek békés csendjét madárcsicsergés töri meg néha. Távolabb, a fákon túl megtörik az idilli kép: kémények füstje festi színesre az eget, s a város alatt húzódó partfal mentén jól látható a Dunai Vasmű salakhányója.

*

Éberhardt Béla, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezetője:
– Ezt a szigetet elsősorban fakitermelésre használják. Nagyobb részét az IKVGV bérli, a kisebbik része a Vörös Csillag Termelőszövetkezeté. Mivel a város külterületéhez tartozik, zöldterület-fejlesztési tervünkben nem szerepel. Az igazság az, hogy az ipari környezet folyamatosan tönkreteszi, halálra van ítélve. Az öböl széniszappal telített, ez nem egy esetben átfolyt már a szigeten. A város hosszútávú fejlesztési tervében egyébként hajóállomás építésére van kijelölve.

*

A vasmű erőművében széntüzelésű kazánok működnek, azok mellékterméke az az évi ezer tonna salak – más néven zagy -, amely vizes állapotban kerül évek óta a szigeti holtágba. Ezt az ülepítőrendszert kohósalakból készült gát veszi körbe. Ennek megerősítését tervezi most a vasmű.
Kuslits Tibor, főenergetikus:
– Százötven millió forintos beruházás lesz. A gát erősítésével, magasításával szeretnénk elérni, hogy még több salakot ülepíthessünk ezen a helyen. A gát kőből épül, tehát elmoshatatlan lesz. Én úgy vélem, teljes védelmet kap majd a sziget. Mást egyébként sem tehetünk. Addig, míg az erőműben széntüzelésű kazánok lesznek, a mellékterméket valahol el kell helyezni.
Lent, a víz mellett horgászok ütnek tanyát. Őzet is látni erre néha – meséli az egyik -, és rengeteg a fácán. Vadászparadicsom volt ez valamikor…
Nagy István, az Ingatlankezelő Vállalat erdésze:
– A szennyvíz elvezetése fontos, de a sziget sorsa sem lehet mellékes. Az iszap az egész talajt megfertőzte már, bekerült a kutakba is. Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy a tönkrement területeket megpróbáljuk helyreállítani, újra beültetni fával. Én nem tudom, hogy az új gát mekkora védelmet fog nyújtani, de annyi biztos, hogy nem csupán a régi magasítását tervezi a vasmű, egyébként miért lenne szükség harminc hektár erdőre?
Harminc hektár a sziget fás részének egyharmada. S ugyanekkora az a terület is, amely a zagytól már tönkrement.

*

Gyenes Miklós, az IKVGV főmérnöke:
– Egy szabadidőközpontot szeretnénk kialakítani a szigeten. De mivel a vasmű még több szenny idevezetését tervezi, sőt újabb területekre is igényt tart, nem tudom, van-e értelme a törekvéseinknek…
A Duna 417 kilométeres hazai szakaszára települt Magyarország iparának mintegy hatvan százaléka, zömmel Győr és Dunaújváros közé. A Kisapostag melletti Schalbert-szigetet – a környék legszebb vidékét – közel húsz éve szennyezi folyamatosan a város. Állatvilága kipusztulóban van, több hektárnyi terület pedig jóvátehetetlenül tönkrement.

Délelőtt kilenc órára fiatalokkal telik meg a sziget közepén egy düledező kisház. Az Ingatlankezelő Vállalat kiszesei építik a szabadidőközpontot a szigeten. Tetőt fednek, festenek, mázolnak, takarítanak. Mögöttük tizenöt méterre fekete iszapból ágaskodnak a kiszáradt, levéltelen fák az ég felé. A kisháztól pár méterre egy fémcölöp van leverve. Körülbelül addig tervezi a vasmű a pernyeülepítést.
A tárgyalások még folynak.

Kiss S. Anna

A Hírlap – 1990. november 20.

Sziget volt, s most…

Vissza a természetnek

Az egykori Schalbert-sziget megszűnt igazi sziget lenni, amikor folyamszabályozási céllal gátat emeltek a víz sodrába a kis Duna-ágban. A szigetet és környezetét mégsem ez, sokkal inkább a dunaújvárosi ipar tette tönkre azzal, hogy a gáttól északra eső felhagyott mederrészt a zagy- és pernyelerakó vasmű helyévé jelölték ki.
A négy részre (kazettára) osztott valamikori folyómeder a vasmű és a papírgyár igen sokféle szennyező anyagának ülepítő és gyűjtőhelyévé lett élettelen holdbéli tájjá alakítva a Dunaújváros és Kisapostag határán fekvő területet. A természettől elrabolt táj nyolc-tíz hektárnyi részének ügye napjainkban jobbra fordul. Legalább is ezt ígérik.
Tavasz óta nem fűt szénnel az erőmű, megszűnt a zagyképződés. Rövidesen üzembe helyezi a vasmű a hengerműi emulziószűrőt, így az onnan távozó szennyvízzel olaj sem jut a zagyülepítőbe. Folyamatban van a reveülepítő rekonstrukciója, ami további szennyeződéstől mentesíti a Schalbert-sziget környezetét. A Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság arra kötelezte a papírgyárat, hogy 1991 június végéig találjon megoldást a felső zagyvölgybe vezetett lúgosszennyvíz-kibocsátás megszüntetésére.
E lépésekkel egyidejűleg a Dunai Vasműnek el kellene kezdeni a kisapostagi Duna-holtág III-as és IV-es kazettájának rekultivációját az idevonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, hogy az ipari célra a továbbiakban nem használt terület hasznosítható legyen. Ez nem csekély költség.

Kisapostag önkormányzata – gazdasági helyzetét is javítandó – hozzájárult ahhoz, hogy a szigetre vezető gáttól délre eső holtágrészben kavicsbányászatot kezdjenek. A kotrás révén vízisportokra, strandolásra, üdülésre alkalmas víz alakulhat ki a holtág helyén. A mederkotrásos kavicsbányászat meddőjével pedig fel lehetne tölteni a rekultivációra kijelölt két kazettát. Áron József, Kisapostag polgármestere ezért azt javasolta, hogy tekintsenek el a vasmű rekultivációs kötelezettségétől. Ezt arra alapozta, hogy a rekultivációt maga a természet jórészt már megoldotta: immár két-három méteres facsemeték hajtottak ki a korábban élettelen talajon. A kazettafeltöltés jótékony iszapborítást és a mostaninál is jobb biológiai feltételeket nyújtana a természet ön-rekultivációjához. A vasmű mentesülne egy kiadástól, helyette hasonló összeggel támogathatná a község gázprogramját.

A múlt heti egyeztető tárgyaláson Langó Nándorné (Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) és Neszmélyi György (polgármesteri hivatal műszaki osztálya) arra hivatkoztak, hogy a területre vonatkozó szakértői vélemények ellentmondóak. Pár éve a vizsgálatra vitt talajmintából annyi gáz fejlődött, hogy az szétvetette a tárolóedényt. Az idén megismételt, többirányú vizsgálat sem gázképződést, sem mérgező élettani hatást nem állapított meg, sőt akadt olyan talajminta is, amely serkentette a növényfejlődést. Ez utóbbi vizsgálat elfogadható voltát igazolja a természetes úton végbemenő növényregeneráció. Ezért – megszorításokkal – az alábbi döntést hozták:
Eltekintenek a szóbanforgó területre vonatkozó rekultivációs kötelezettségtől, ha az előírt kiegészítő vizsgálatok azt igazolják, hogy nem gázos és nem toxikusott a talaj. A két kazetta további feltöltéséhez nem járulnak hozzá, a kavicskotrási meddő elhelyezését máshol kell megoldani. Az önmagától rekultiválódó területet védőerdőként kell hasznosítani.

Az egykori szigetvilág északi csücske és az iparterület déli része Dunavecséről /2020

A természetnek most és így visszajuttatottnál sokszor több területet (széniszaptó, halna, zagyvölgy, az alatta levő Duna-part, a kis Duna I-es és II-es kazettája) vett igénybe és tett élettelenné a két nagyüzem. Van tehát hol folytatni a környezethelyreállítást, nemcsak a természetre bízva azt.

Csongor György

Talpalatnyi Dunaújváros – Scharbert-sziget