Öntörvényű, makacs bajnok


Napló – 2001. január 31.

Öntörvényű, makacs bajnok

Csollány: Ha nem akartunk edzeni, az volt a duma, hogy jót főzött a feleségünk…


Csollány Szilveszter egyetlen vágya, hogy világbajnoki címet szerezzen /Gáspár-fotó

Novothny Ottó

Pápán az élménybeszámolók előtti szokásos zsibongás várta a főszereplőket. Gyakori volt a “Jaj, de régen láttalak, mi van veled?!” felkiáltás, míg a fiatalabbak egymás között sugdosva várták, mikor érkeznek már a vendégek. Minden szék foglalt volt, amikor csend lett: feltűnt az ajtóban Csollány Szilveszter, Supola Zoltán, Limperger István és Vereczkei István.

A két sportoló közül az olimpiai bajnok “gyűrűs” jött elöl, kezében övtáskáját szorongatva, mögötte Európa-bajnok klubtársa, majd a volt pápai tornaedző, aki felkészülésüket irányította Dunaújvárosban, végül a szövetségi kapitány. Az udvariassági “köröket” követően kissé zavartan kezdtek pályafutásukról beszélni a tornászok.


Csollány Szilveszter a győri Móra Ferenc Általános Iskola
második osztályos tanulója éppen korláton gyakorol. /1977
fotó: Kisalföld/Szűk Ödön

– Köszönjük a meghívást, és a kérdésre válaszolva, 25 év munkája volt a sydneyi olimpiai aranyérmemben – mondta Csollány Szilveszter, akit a napokban a legjobb hazai sportolónak is megválasztottak. – Első komoly versenyem 1986-ban volt, akkor gyűrűn ifjúsági Eb-n lettem ötödik. Aztán ezüstérmet is szereztem ugyanebben a műfajban, majd több második hely is következett, míg végül Ausztráliában az aranyérmet is sikerült elérnem. Ennek érdekében rengeteget voltunk edzőtáborban, ha már nagyon elegünk volt a gyakorlásokból, akkor azt mondtuk a Pista bácsinak, hogy “a feleségem különlegeset főzött”. Ilyenkor kaptunk egy nap pihenőt.

Csollány Szilveszter a gyűrűk ura


Csollány Szilveszter az aranyérmet érő gyakorlat közben: koncentráció és tökéletes kivitelezés.

Csollány Szilveszter magyar idő szerint vasárnap délelőtt 9 óra 32 perckor felért a csúcsra, kétséget sem hagyva afelől, hogy 2000-ben gyűrűn ki a legjobb tornász. A soproni születésű, sokáig a Rába ETO-ban versenyző Csollány óriási közönségsikert aratva az egész versenynap egyik legkáprázatosabb gyakorlatát mutatta be a Super Dome-ban, s hatalmas fölényét szerencsére nemcsak a nézők, hanem a bírók is érzékelték. Lapunk munkatársa a nagy öröm pillanatait együtt élte át az újdonsült olimpiai bajnok családjával.
– Amikorra a lélek, a test és a tudás egyensúlyban a csúcson van, azt nem lehet letaszítani. A világ az több, mint amit megélünk. Olyan csodálatos erők segítik ezt, amiben az emberek nem nagyon hisznek. Szilveszter most bebizonyította, hogy azt a tudást és erőt, amit ő odavitt, nem lehetett elvenni tőle. Ez a tisztaság és a szeretet ereje, ami most győzedelmeskedett – mindezt Horváth Ilona Judit, a gyűrűk ura, Csollány Szilveszter legfrissebb olimpiai bajnokunk édesanyja mondta közvetlenül a világraszóló győzelem után.


„Bajnok a fiam!” – az édesanya öröme határtalan.

Nehéz perceket élt át a család vasárnap negyed és fél tíz között, hiszen Szilveszter utolsónak lépett szőnyegre a szerenkénti döntőben. Az anya közben feszülten figyelt, a báty, Péter viszont – aki maga is (diák)olimpiai bajnok -, szakértően kommentálta a riválisok gyakorlatait. Leginkább a görög Tampákos pontszámát vélte eltúlzottnak. Szilveszter gyakorlata közben azonban, ahogy elemről elemről sugárzott róla az erő és a magabiztosság, már mindenki érezte: nem lehet baj. Amikor pedig Szilas pontszáma is megjelent, kitört a taps, zokogással és örömkönnyekkel vegyesen.

Judit asszony, sem tudott ekkor már könnyeinek parancsolni, ám egészen délelőtt negyed tízig, amíg “Szilas” végre felbukkant a képernyőn, Péter fia, menye és a család barátai társaságban dunakiliti otthonukban idézte fel kérésünkre az akkor még csak remélt és nagyon hitt olimpiai győzelem előtti napokat és Szilveszter útját a világ tetejéig.
– Teljesen benne vagyok a karrierjében, hiszen a családunkban – miután hármasban éltünk a két fiammal – nemcsak az anyjuk, a barátjuk is voltam. Ma is teljesen fölvállaljuk egymás útját – mondotta Judit asszony. – Egyek vagyunk, mint a gyertyafény. Ez éltet bennünket, a határtalan szeretet s a harmónia. Örömmel mondhatom, hogy Szilveszter feleségével, Szilvivel, s a kislányukkal, Szimónával is él ez a kapcsolat. A nagy döntő előtt, szombaton beszéltünk velük telefonon. A menyem azt mondta, hogy Szilas végig nyugodt volt, jól ment neki az edzés a selejtezők után, s én is éreztem, hogy nagyon erős a fiam…


Az ifjú tornász, a mozdulat már itt is tökéletes.

– Hatéves korában kezdett tornászni. Együtt jártak Péterrel a győri Móra-iskola ETO-s tornacsapatába. Kitűnő edzői voltak, Rock Samu és Szólás Nándi. Kezdetben ösztönösen tornászott, nem félt semmitől, nekiment mindennek. Én meg igazi sportanyuka voltam, ott ordítottam a szőnyeg mellett. Persze most is nagyon nehéz, a várakozás percei rettenetesek…
– Szilveszternek mindig meg kellett küzdenie a maga igazáért. Makacs fiú volt, s folytonosan le kellett küzdenie önmagát is, meg a körülményeket is. Legutóbb azért ment ki Amerikába is, mert úgy érezte, már leírták, s ő mindenképpen igazolni akarta: az a felkészülés, amit önmaga számára előírt, eredményes és elegendő lesz. Ezzel persze ő utat mutathat másoknak is…
– Legutóbb augusztus első hetében látogattuk meg őket Dunaújvárosban. Nagyon kellett már neki a menedék, hiszen mindenfelől azt duruzsolták neki, hogy aranyérem, aranyérem. Ez azért így nem könnyű. Én akkor azt mondtam neki, hogy tudom, hogy mindent megtett a sikerért. A bírói szubjektivitást nehéz kiiktatni a tornából, ezért akármilyen éremmel jön is haza, én már előre – a tisztességéért, emberségéért – odaadom neki az aranyérmet. Szilveszter csodálatos ember tudott maradni, példás családapa és tiszta ember. Most is az hiányzik neki a legjobban, hogy nem fürdetheti meg esténként a kislányát. Ő most harmincéves, teljesen kész mint sportoló, s a sydneyi aranyérem az életműve megkoronázása lehet. (Az lett! – a szerk.)


A család együtt izgult a verseny alatt.

– Nem tudom, hogyan folytatódik majd a pályafutása. A gyűrűn kívül a többi szert ő már nem vállalja, hiszen a huszonnégy évi torna megviselte a testét. A versenyzést csak fokozatosan lehet abbahagyni, de az biztos, hogy az olimpia után a családi élet lesz számára az első, s azt is szeretné, ha most már a felesége is kiteljesíthetné a saját életét, hiszen eddigi éveit Szilveszterre áldozta…

Vida István

Megjelent: Kisalföld, 2000. szeptember 25.

– Sydney mindkettőnk harmadik olimpiája volt – vette át a szót Supola Zoltán. – “Öregek” vagyunk már, elmúltunk harmincévesek. A sikerek alapfeltétele, hogy az ember a problémákat meg tudja oldani, akkor képes érvényesülni a tehetsége.
– El kell viselni a fájdalmakat, és oda kell figyelni minden apró dologra – egészítette ki klubtársát “Szilas” – Én most kezdtem újra a munkát, mindenem fáj, és mivel súlyfeleslegem is van, elég nehezen viselem ezt a “müzlis” időszakot. Az a kérésem, hogy inkább mindenki kérdezzen, ígérem, őszintén fogunk válaszolni!
A remek ötlet feloldotta a kezdeti feszültséget, azonnal emelkedett jó néhány kar.
A következő olimpia még nagyon messze van érkezett a bajnoki válasz az athéni ötkarikás szereplés lehetőségét firtató kérdésre. – Mindig csak a legközelebbi célokat figyelem, és mivel
világbajnok még nem voltam, az idén ezt szeretném elérni. Nem lesz könnyű az első helyet megtartani, mert sokan szeretnének a helyemre kerülni.
Biztos, hogy nem leszek ott 2004-ben Görögországban – így Supola. – Amire képes voltam, azt kihoztam magamból… – (Limperger István alig hallhatóan súgja: “kitapostam belőled”). igen, amit az edzőm kitaposott belőlem, azt elértem.
A profi sportoló egész életét kitölti a hivatása – vallotta be a “lovas” specialista a szabadidő hosszúságára kíváncsiskodóknak. – A nap 24 órája arról szól nekünk, hogy az edzés vagy a verseny megfelelően sikerüljön.

Gyakran kérdezi: “Mit tettem, Szilvi?”

Az élménybeszámolót az első széksor szélén állva hallgatta végig Csollány Szilveszter felesége, Szilvia.
– Időnként nagyon nehéz volt nélküle – mondta a csinos szőke fiatalasszony, amikor a felkészülés időszakára emlékeztettem. – Budapestre, a szüleimhez mentünk fel kislányunkkal, így néha sikerült elterelni a figyelmemet, és akkor nem izgultam, idegeskedtem. Egyébként több mint tíz éve ismertük meg egymást Szilassal. Pont akkor kezdődött el igazán a pályafutása. Amerikában is kinn voltam vele, sőt Szimóna is ott született. Utána jöttünk haza, és olyan hihetetlen volt a győzelme. Az utcára is csak úgy megyünk le sétálni, hogy Szilas megy elöl, mi távolabbról követjük, és nézzük az embereket, ahogy kezet fognak és szóba elegyednek vele. Ilyenkor, amikor ennyien kérik az aláírását, és érzem, hogy szeretik, akkor fogom csak fel igazán, hogy mekkora sikert ért el. Sőt előfordul, hogy Szilas is megkérdezi, amikor körülveszik, hogy Szilvi, mit tettem én ezért?!

Amerikában három évig edzősködtem és gyakoroltam 1995-től – idézte fel tengerentúli élményeit Csollány. – A gyűugyanolyan volt, mint itthon, ugyanakkor részben könnyebb, részben nehezebb volt gyakorolni. Az edzőm kijött megnézni, és akkor már azt kívántam, bárcsak menne már haza! Komolyra fordítva a szót, sok lelki pluszt adott, ha valaki szakértő megnézte a gyakorlatomat.
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond – kapcsolódott a beszélgetésbe Limperger István. – Igaz ez a fiúkra is, hiszen a nagy akaratuk nem csak a több munka vállalásában jelentkezik, hanem az ellenállásukban is. Ha valamit nagyon nem akartak, akkor azt bizony nem is csinálták.
A Szilas öntörvényű és makacs, Supola simulékonyabb – összegzett Vereczkei István. – Egyébként én is makacs vagyok, de bízom benne, hogy meg fogjuk egymást érteni – utalt arra a szakvezető, hogy Csollány Dunaújvárosból éppen klubjába, a Honvédhoz igazolt.
Rossz volt váltani, különösen úgy, hogy sikeres volt az együttműködésünk – mondta a témáról Csollány. – Az edzőtáborokban továbbra is sokat leszünk Limperger Pista bácsival együtt, a kapcsolatunknak ez nem árt, remélem. Legfeljebb a kapitánynak is “szerzek” hány ősz hajszálat majd – tette hozzá, nagy derültséget okozva.
Nincs bennem sem rossz érzés – szólt az “elhagyott” edző. Ha pedig már nálam a szó, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak egykori pápai edzőmnek Tóth József testnevelőnek, aki elindított a pályámon.
Vastaps fogadta a bejelentést, és mindenki Jóska bácsit kereste, aki a második sorban könnyes szemmel bólogatott a megható szavak hallatán.
A szabályok változása és az határozza meg a gyakorlatok összeállítását, hogy melyik elemeket tudjuk könnyen megtanulni – avatott be a kulisszatitkokba az egyik kérdésre felelve Szilas. – Az olimpia előtt öt lönböző gyakorlatom volt, abból választottuk ki a legjobbnak látszót. Egyébként az olimpiai bajnoki cím nem ad önbizalmat, csak valami pluszt, amivel, remélem, sokáig első lehetek még fejezte be az aranyérmes.
Ezt követően hosszú percekig az aláírásokat gyakorolta a két tornász, hiszen kitépett zetlaptól az olimpiai emlékkönyvig rengeteg mindent az “orruk alá dugtak” fiatalok és
idősebbek egyaránt.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Csollány Szilveszter 1970-2022

Dunaujvaros