Kalász Márton
kép forrása: Szép versek 1972
Kalász Márton
NINCS SEMMI BAJ
Nincs semmi baj. Vállalja itt
ember a harcát, a kudarcait.
Utána – éjfélen gyármorajt,
míg violaszagot bőrére hajt,
anyaszült testére a fuvalom,
emlékeket fülel hallgatagon.
Így töltődnek ízei, izmai,
ami megkopik, így cseréli ki,
így hurcolódik, mentődik tovább,
oly szépen tudja sajnálni magát,
nagyot akaróan, érzelmesen,
elszánással, páratlan csöndesen.
El tudja hinni, ő a legkülönb,
nem a hívatlan vezér, a kölönc.
Ezért bagatell, tehetsége itt,
láng-hite miképpen ítéltetik,
ki húzza le szájára mocskosan,
észreveszik-e, milyen szárnya van.
Mert ha a szárny reggelre elmúlik,
az önvarázslat fénye megkopik,
de a küszködés, a kudarc szabad
prédájaként reccsenő megmarad
s elég neki: nincs semmi baj, ki kell
bírni csak estig – már nem bukik el.
Megjelent: Fejér Megyei Szemle, 1965 február
