Reggel héttől – este tízig a zeneiskolában


Dunaújvárosi Hírlap – 1966. február 1.

Reggel héttől – este tízig a zeneiskolában

Városunkban 1953 óta működik a zeneiskola. Évente több száz hallgató megfordul itt, s aki elvégezte tanulmányait, a zene szeretetét viszi magával útravalóul. Székely István igazgatótól kérdeztem meg: – hány zenetanárral és milyen szakosítással működik az iskola?


A zeneiskola tanárai az 50-es évek végén

15 tanár 403 növendék
– Jelenleg 13 fő hivatásos és két szerződéses tanár működik iskolánkban. Zongorát, hegedűt, csellót, nagybőgőt, fafúvókat, rézfúvókat és magánéneket tanítunk. Lényegesen több tanárt tudnánk foglalkoztatni, de nem kapunk státuszt. Így kénytelenek vagyunk sok tehetséges növendéket elutasítani. Különösen zongora, hegedű és fafúvó szakokra jelentkeznek sokan.
– Mennyi a növendékek száma, és hogyan oldják meg oktatásukat?
– Négyszázhárom növendékünk van. A hallgatók korösszetétele igen változatos. Találunk öt éves, de ötven éves “tanulót” is. Az uralkodó korosztályokat a kilenc-tizenhat évesek, magánének szakon a tizennyolc-harminc évesek adják. Különösebb helyigényünk nincs. Házi kamaraterem hiányában a Bartók Művelődési Házba és a Vasmű Klubba járunk hangversenyt tartani, mondhatom, mindig szívesen látnak bennünket. Az óratartási időnk változó, igazodnunk kell egyrészt az iskolák tanításához, másrészt az üzemek munkaidejéhez. Így reggel héttől este tízig tanítunk.


A dunapentelei általános gimnázium zenekara próbál /1956. december 19.
fotó: MTI/Fényes Tamás

Zenei élet Dunaújvárosban

AZ ELSŐ HANGVERSENY


Német Margitka az “Első hangversenyen” Mozart-darabot játszik.

A napokban olyan hangversenyen jártam, amely az első volt. A legelső amit egy újjáéledő magyar falu, egy dunamenti község gyermekei rendeztek. S amelyen maguk hangversenyeztek.
Nehéz meghatottság nélkül írni a látottakról és a hallottakról. A máskor iskolai tanterem most hangversenyteremmé változott. A padok helyén székek sorakoztak. A fali táblán terítő, rajta szobortalapzaton Beethoven kis mellszobra. Alatta Bartók Béla képe. A teremben köröskörül virágok díszlenek, ünnepélyes a hangulat.
A kis szereplő “művészeken” enged a lámpaláz és izgalom, amikor a hangversenydobogóra lépnek. Gyorsan peregnek a számok. A zongora ABC kedves dalamai. Közben egy-egy Bartók, Mozart, Haydn és Bach-szerzemény. A fehér és fekete billentyűkön gyorsan járnak az ujjak. Magabiztosan játszanak, mintha nem is zongoránál ülnének és nem is figyelné őket szívszorongva sok-sok szempár: anyák-apák, nagypapák és nagymamák tekintete. Itt-ott könny szökik a szemekbe. Az öröm könnye, a boldogságé, hogy egyszerű falusi, kétkezi munkás emberek, dolgozó parasztok gyermekei zongoránál ülhetnek és az ő gyermekeik – a legtöbben felszabadult új életünk szülöttei – adnak hangversenyt szüleik, s a hallgatóság előtt.
A legfiatalabb Kilián Éva is bátran ül a zongorához. Alig hét éves. És a többiek: Sós Béla, Dózsa Éva, Vass Pista, Godány Ilonka, Székely Jancsi, Vadász Marika, Müller Marika, Hupman Márta és társai.
Első hangversenyükkel a szülők és a vendégek előtt bebizonyították, hogy a zenekultúra alapjainak magva jó talajba hullott. A sztálinvárosi zeneiskola egyik tanárának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. A kis dunamenti községben, Rácalmáson – ahol ezt a kedves és sokáig emlékezetes első hangversenyt hallottuk – sokan megértették Beethoven szállóigévé vált mondatát: “A zene magasabbrendű megnyilatkozás”, amelyet szerényen ott hirdetett a hangversenydobogó feletti ünnepi felirat is.

Megjelent: Fejér Megyei Hirlap, 1957. június 09.

– Milyen sikereket értek el eddig az iskola növendékei?
– Minden évben rendszeresen részt veszünk a kamarazene fesztiválon. Ott elsősorban fuvolanégyesünk szerepelt eddig igen jól, a selejtező után a döntőben is dicséretet kaptak. Működik iskolánkban növendék és felnőtt zenekar is, melyeket a Dunaújvárosi Zenei Napok alkalmából hallhatott a helyi közönség. Eredményeink közé soroljuk azt is, hogy a magasabb iskolába kerülő hallgatóink kiválóan megáldják a helyüket. Mit is mondjak még? A kollégák nemcsak a városban, hanem a munkacsoport keretében a környező falvakban is komoly munkát fejtenek ki. Úgy érezzük, hogy munkánk jelentősen növeli a zenekedvelő hallgatók táborát.


A zeneiskola első zenekara, vezényel: Schirger Géza /1957

A számok tükrében
Az iskolában most készülődnek a félévi eredmények elbírálására. Találomra felnyitottuk az iskola naplóit – és a teljesség igénye nélkül – kiragadtunk néhány számadatot az 1964/65-ös tanév év végi eredményeiből. Az iskola tanulmányi átlaga 4,2 volt. Egy zongora osztály 4,0-es átlagot ért el. Nem sokkal gyengébb eredményt mutatott a fafúvós osztály sem, mely 4,5-es osztályátlaggal zárta a tanévet, és igen jónak mondható a hegedű osztály 4,2-es átlaga is. Az elmúlt tanévben 102 kitűnő tanulója volt az iskolának. Mindössze 3 növendéket tanácsoltak el eredménytelen vizsgák miatt.

A vak is lássa, a süket is megértse…


Növendékhangverseny, Mrázik Katalin és Kelemen Andrásné tanárnő /1965

Szeretem a zenét
Bartha Emőke tanárnő valamikor ennek az iskolának volt a növendéke. Tanulmányai befejezése után visszatért ide, régi tanárai közé tanítani. Miért vágyott ide vissza?
– Gyermekkorom óta szeretem a zenét. Szüleim is itt laknak, és én is nagyon szeretem a várost. Nagy örömmel jöttem vissza régi tanáraim közé tanítani, úgy érzem, hazataláltam. Mindenki nagyon kedves, minden segítséget megkapok munkámhoz. Olyan szorgalmasak a gyerekek is, öröm őket tanítani.
Végül egy felnőtt hallgató véleménye:
– Második éve tanulok énekelni. Tanáraimról, az iskoláról csak a legjobbakat mondhatom el. Nagy szeretettel és türelemmel foglalkoznak velünk. Terveim? – Szeretnék idővel a Városi énekkar tagja lenni, és vizsgázni magánénekből, hogy felléphessek – mondja Markóth József, a Vasmű 26 éves lakatosa.

*

Esteledik. Becsukódik mögöttem a Zeneiskola kapuja, de a zongoraszó messzire elkísér. A szorgos hétköznapok munkája nem állhat meg egy percre sem.

Néhány fontosabb dátum a zeneiskola életéből:

1953. október 19. – Megnyitotta kapuit a Sztálinvárosi Állami Zeneiskola
(még nem végleges helyen: általános iskolákban és a Bartók Béla Kultúrotthonban)

1954. október – Görbe utcába költözik az intézmény,
de az épület felújítása miatt ideiglenes jelleggel még visszatérnek a Bartókba is

1970. nyár – A Bartók melletti megüresedett tanácsháza épületét alakították át a zeneiskola számára, az új tanévet már itt kezdik a tanulók

1978. május – Újra költözik az iskola, a most ismert helyére az egykori nővérszálló helyére (Bartók Béla utca).

1978. szeptember – Zeneiskola új szakkal bővül
az országban először Alapfokú Táncművészeti Iskola kereteiben lehet balett oktatást is választani

1995. április – Az Állami Zeneiskola felvette Sándor Frigyes nevét

 


A zeneiskola névadójának, Sándor Frigyes tiszteletére felállított mellszobor az intézmény épülete mellett
Rohonczi ROHO István alkotása, 2016-ban avatták fel

Miért Sándor Frigyes a névadó?

Felhasznált képek: 
Intercisa Múzeum archívuma
Sándor Frigyes Zeneiskola 50 éves jubileumi kiadványa
MTI

 

Dunaujvaros