Pedagógusok Lapja – 1960. szeptember

Angol pedagógus látogatása

James Jump rochesteri pedagógus és Tóth László sztálinvárosi tanár évek óta leveleznek egymással eszperantó nyelven. Tóth már régebben meghívta levelezőbarátját Magyarországra. Most végre sor kerülhetett a látogatásra, és James Jump feleségével még tizenegy éves Jimmy nevű fiával két hétig volt magyar barátjának vendége. Az angol pedagógus egyébként nem most kerül először kapcsolatba magyarokkal: a spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagjaként harcolt, és ma is őrzi a Zalka Mátéval folytatott beszélgetések emlékét.

A csaknem negyedszázados emlék: a Spanyolországban harcoló Nemzetközi Brigád tagjainak egy csoportját ábrázolja; az álló sorban jobbról a második, James Jump.

S most így nyilatkozik Magyarországról:
– Tudtam, koholmány az, amit odahaza terjesztenek, hogy Magyarországon éheznek, rongyosan járnak az emberek, mégis meglepett az az általános jólét, amellyel mindenütt találkoztam. Ami Sztálinvárost illeti, otthon is hallottam már, hogy szép város, de ilyen gyönyörűnek nem is álmodtam. Igaz viszont, hogy egyes itteni falvakról nekem is az volt az első benyomásom, hogy kissé elhanyagoltak, piszkosak. Csak amikor bementem a házakba, láttam, hogy ez csak a külső, belülről a lakások nagyon is tiszták, rendesek.
Az angol vendégek meglátogatták a Mezőfalvi Állami Gazdaságot. Itt a kis Jimmynek úttörő-nyakkendővel kedveskedtek.
– Angliában nincs úttörővasút, és nálunk a kormány nem támogatja anyagilag az ifjúsági szervezeteket, nem úgy, mint Magyarországon – mondta az élénk szemű, mindent figyelő fiú.

Muki 1959-ben
fotó: MTI/Balassa Ferenc

Budapesten a pedagógus szakszervezet vendégeként, a SZOT Tárogató úti szállójában töltöttek néhány napot. Egyik legszebb budapesti élményük a margitszigeti Faust-előadás. Bár az idő elég “hidegen” fogadta őket, nagyon tetszett nekik a gyönyörű előadás és az, hogy a díszelőadás közönsége egyszerű dolgozó emberekből állt.
– Felejthetetlen élmény számomra, hogy meglátogathattam egy szocialista országot – mondja James Jump. – Köszönetet szeretnék ezért mondani mindazoknak, akik ezt lehetővé tették.
Kértük, szóljon néhány szót az angol iskolákról, és általában az ottani életről.
– Angliában háromféle iskolatípus van: magán, állami és egyházi. Én egy állami középiskolában tanítok már több mint tíz éve franciát és eszperantót. Biztosan érdekli a
magyar pedagógusokat, hogyan él egy angol tanár. Fizetésemnek mintegy 50 százalékát költjük élelemre. A gáz, villany, fűtés is elég nagy részét emészti fel fizetésemnek, de különösen a sokféle és magas adó. Betegbiztosításra fizetésemnek 2,5 százalékát kell fizetnem, de ebben a fogorvos nincsen benne. A könyvek, folyóiratok drágák, jóval drágábbak, mint önöknél.

James Jump, az angol pedagógus

Végül még egy utolsó kérdés: mi tetszett a legjobban Magyarországon?
– Talán az emberek. És az, hogy olyan természetesen és mégis büszkén mondják mindenre: “A miénk.” Nagyon örülök a magyar fejlődésnek és remélem, hogy eljön az az idő, amikor Anglia is azon az úton fog járni, amelyen ma Magyarország halad – mondta búcsúzóul James Jump.

B. I.