Képes 7 – 1989 október 28.

FOGLALKOZÁSA: BOGUMIL

– Hová rohansz? – kérdezi kollégám a szerkesztőség folyosóján.
– Csak sietek.
– De hová?
– Dunaújvárosba.
– Aztán minek?
– Meg akarom írni, hogy valaki a negyvennyolcadik születésnapján, korábbi egymilliós ajándékát megduplázva, újabb egymillió forintot ajándékozott a helyi könyvtárnak.
– Habókos a pasas, mi?
Hááát? ítéljék meg önök!

1977. április 12-én reggel, éppen a neve napján, Balogh Gyula (gyerekkori csúfnevén: Bogumil) 36 éves, nőtlen, dunaújvárosi telefonműszerészt elhagyta a szeretője. Délutánra már vesegörcsök is kínozták. Nem esett ágynak, négy éjszakás műszakot dolgozott végig a Dunai Vasműben, szerető nélkül, de súlyos fájdalmakkal. Az ötödik napon jött ki belőle a kő. Az urológus azt mondta neki: “Nyugodjon meg, fiam, magának mindig volt és mindig lesz köve. Igyon sok sört.”
A történet eddig teljességgel érdektelen. Sőt unalmas. Érdekes attól lesz, hogy Balogh Gyulának soha többé nem fájt a veséje, nem volt több veseköve, viszont az általa feltalált teák értékesítésére életre hívott Bogumil Kisszövetkezet forgalma az idén már elérte a 47 millió forintot.
A haszonból egymilliót Bogumil átutaltatott a dunaújvárosi könyvtárnak, ahol egykor másodállásban dolgozott, és ahol egy könyvtárosnő először hitt a furfangos fickó italában és megkóstolta az akkor még gyanús külsejű folyadékot. Igaz, hashajtóként itta, de csodák csodájára, annak is bizonyult.

Egy kupica Bogi Fitt

Itt vagyunk a Bogumil-készítmények szülőhelyén, a fejlesztés centrumában. Fotós kollégám kiküld, mert hárman nehezen férünk.
A nyolcadik emeleti, lakótelepi lakás szűk konyhájából jó messzire lehet látni. A példa szerint jutni is. Ám a távlatok igazából csak akkor döbbentik meg a látogatót, amikor megtudja, hogy a Bogumil Kisszövetkezet évi hatmillió fo­rintot költ fejlesztésre.
Mellesleg ugyanannyi a reklámköltség is.
– Tiszta Amerika – mondja kollégám, és látószöget keresve, masinájával addig hátrál, amíg könyöke beleér egy fazék levesbe.
– Jó kis húsleves – adom a szakértő háziasszonyt, de kiderül, hogy a gáztűzhelyen fortyogó levesgyanús valami nem leves, hanem tormafőzet. Kísérlet. Én balga! Láthattam volna. Mi másért állna odakészítve egy turmixgép is?
Bogumil mester rendszerint délután 13 és 16 óra között dolgozik itt. Néha azonban álmából is felriad, papucsot húz, kicsoszog és – mert valami eszébe jutott – kivilágos kivirradtig kevergeti a löttyöket.
– Igyunk egy kis fickósítót – ajánlja, és föltálalja legújabb találmányát, a nemi étvágygerjesztőt. Jó ízű, enyhén alkoholos ital. Azonnal nem hat, de ismerve a mesélt kalandok és a valóság antagonisztikus ellentétét, nem nehéz megjósolni, hogy a fogyasztó-, az epe-, a vérnyomáscsökkentő-, a vese- és a gyulladásgátló teák után ennek is sikere lesz.
Magának konyakot tölt a következetesen nőtlen, kissé korpulens, ritkás hajú feltaláló.
– Termékváltásra készülök – kapja el a divatos szót, és már sorolja is a jövő kenőcseit: hajregeneráló, ránctalanító, reumás és ízületi fájdalmak, pikkelysömör elleni balzsamok. Mindahány szabadalmaztatásra benyújtva.
A fiókban rendbe rakott dossziék közül előkerül egy füzet, talán hogy saját szemünkkel lássuk, hogyan közelít egy eredetileg telefonműszerész feltaláló például a kopaszsághoz: “Fő cél a trichoyalin előállítása és bejuttatása a mátrixba, hajpapilla-képződés megindítása, majd a basialis rétegben kialakult friss hajcsírák növekedésre való serkentése.”
Másutt, másról.
“A psoriasis elleni italt megelőző védőitalként a szervezet karboxil-peptidáz enzim pótlására kell alkalmazni. Az ital tartalmaz: dikarbonsavakat, lecitineket, nyomelemeket és ásványi sókat.”

A kétszemélyes heverő fölött hatalmas festmény lóg. A polcon – kézközelben – szakkönyvek. Találomra néhány cím: Lapis: A sejtosztódás szabályozása; Szent-Györgyi Albert: Sejtbiológia; Dr. Pintér: Chronikus veseelégtelenség; Bárkányi Pálné: Gyógyszerészeti alapis­meretek; Verzáné: Gyógynövények a gyógyászatban…
– Készítményeim gyógyhatású paramedicinák, és mindent magamon próbálok ki – mondja Bogumil.
– Eszerint minden betegsége van?
– Ja, nem!
A pikkelysömör elleni kenőcsöt, italt és sprayt először az unokabátyja kente, itta, fújta. És bevált.

Bringatúra 1990 első rész

Bogumil-bringatúra, -kupa, -spartakiád

Mielőtt azonban valaki is azt hinné, hogy Bogu­mil kísérletekhez használja a rokonságát, tudni kell, hogy unokaöccsének autót, keresztlányá­nak lakást vett. A szülők is élnek, nyugdíjasok, állami lakásban laknak, megvan mindenük. Ha valami kell, akkor szólnak.
Kollégám azt súgja, hogy az újabb egymilliós, összesen már kétmilliós ajándékhoz valahogy nem illik ez a kopott, lakótelepi lépcsőház és az alig ötven négyzetméteres lakás, hihetetlen, hogy Bogumilnak nincs háza, nyaralója, jachtja.
Illik viszont az Audi 80-as a ház előtt.
– Nekem jó volt a régi Lada is, de a sofőröm már nyúzott, hogy így Gyula, úgy Gyula, vegyél egy rendes autót. Elmentünk, aztán megvettem.
Bogumilnak nincs jogosítványa, nem tud, nem is akar autót vezetni. Van viszont főállású sofőrje.
A szeptember huszadiki ünnepségen, az ajándékozási szerződés aláírásakor a dunaújvárosi tanácselnök azt mondta:
– Hálásak vagyunk a mi Bogumil barátunknak.
És aligha csak a könyvtári adományokra gondolt.

Bringatúra 1990 második rész

A legsikeresebb helyi tömegsportrendez­vényt, a Bringatúrát, tavaly óta Bogumil-bringatúrának hívják, mert ő finanszírozza. A városi kispályás labdarúgó-bajnokságban Bogumil menedzseli a Bogumil nevű csapatot. Mire e sorok megjelennek, az általános iskolások már rúgják a labdát, természetesen a Bogumil Ku­páért, s a jutalom 100 ezer forint. Jövőre pedig több sportágban útjára indul a Bogumil Diák Spartakiád.

Bringatúra 1990 harmadik rész

Bogumil pokoljárásai

Spongyát a múltra alapon valóban amerikai karrier a Bogumilé. De magyarítsuk csak!
1981. október. Bogumil szabadalmaztatásra benyújtja a veseitalt (aztán folyamatosan a töb­bit).
1982.  február. A helyi tanácstól iparengedélyt kér, hogy kis tételben, referenciaként, otthon gyárthassa az italt. Szakértői intézetekhez utasítják. A Köjálnak nincs ellenvetése, a MÉVI még üdítő hatásúnak sem tartja, az ÓÉTI nem engedélyezi.
1983. május. A Biogál Gyógyszergyár szerint az italoknak nincs káros mellékhatásuk.
1984. január. Egy pesti kórház kísérletként bevezeti az elhízás elleni és az epeitalt, de hatás­talannak minősíti.
1985. május. Az Alkotó Ifjúság Egyesüléssel innovációs, az EGALL Vegyipari Vállalattal hasznosítási szerződést köt a feltaláló.
1985. október 20. Becsönget a rendőrség. A lakásban lefoglalják a bűnjeleket.
1985. október 21. Az EGALL Vegyipari Kisszövetkezet felmondja a szerződést.
Mindeközben Bogumil otthon gyártja a szerinte és páciensei szerint hatásosnak mondott italokat. Lakása, akár egy gyógynövényraktár. A posta (különjárati teherautója) naponta 50-60 demizsont visz el tőle és továbbít az ország különböző településeire. A betegek személyesen is fölkeresik. Közöttük van a megyei pártbizottság egyik titkára. Egy későbbi perirat szerint összesen 55 ezer liter fogyasztó- és epeital készült és fogyott el. Iparengedély változatlanul nincs, de a városi tanács pénzügyi osztályán elfogadják Bogumil önként tett adóbevallását és az adóforintokat is.
1986. július 15. Bogumil hivatalos engedélyt kap a gyógyhatású italok gyártására.
Idézet az első bírósági procedúrából: “Idézés bűnügyben. Üzérkedés btt. és más bcs. miatt Balogh Gyula István ellen indított büntető ügyben a címzettet a bíróság hivatalos helyiségébe (Vasmű út 41.1. 27.) 1986. évi november hó 24. napján 13 órára kitűzött tárgyalásra vádlottként megidézem…”
Bogumil:
– Elhatároztam, hogy nem fogadok ügyvédet, mert mindenkinek önmagát kell védenie. Kivettem a könyvtárból a megfelelő segédanyagokat és kitanultam a védőügyvéd kötelmeit, az iparjogot, valamint a büntetőjogot. Az ügyvédi szakma elsajátítása mellett pedig a közvélemény mellém állítására helyeztem a hangsúlyt.
A siker csaknem teljes. A kuruzslás vádja alól felmentik, az üzérkedés bűntette miatt indított eljárást megszüntetik, de megrovásban részesítik. Az ügyész kevesli, fellebbez.
Idézet a másodfokú bíróság 1987. március 3-án hozott ítéletéből: “.. .A vádlottat az üzérke­dés bűntettének vádja alól is felmenti. A felmerült bűnügyi költség az államot terheli. ”
A díszmenet, az Amerika csak innentől kezdődik.

Libamáj, á la Bogumil

Pokoljárásairól beszélgetve Bogumil elegánsan és megbocsátón lép át a házkutatáson, a lefoglalásokon, a rendőri fenyegetéseken, ám vissza-­visszatér arra és máig fájlalja, hogy az útlevelét is elvették, pedig Argentínába akart utazni.
Puritán életmódjának egyetlen luxusa az utazás. Szeret utazni és írni. Ennek alapján akár nagy útleíró is lehetne. De nem az. Talán, mert társasutazással járt Kínában, Nepálban, Japán­ban, Indiában, Új-Zélandon, Ausztráliában, Mexikóban, Egyiptomban… Másfelől nem úti élményeit veti papírra, hanem az életrajzát.
Állítom, van olyan érdekes, mint egy kalandregény.
A jeles szeptember 20-i ünnepségre is kibocsátott egy röpiratot Bogumil és a könyvtár címmel: “…Kapcsolatom a dunaújvárosi könyvtárral 14 éves koromban kezdődött és azóta folyamatosan tart. Azt, hogy az iskolában tanult humán műveltségemet kiteljesíthet­tem, a könyvtárnak köszönhetem. 1956 óta vagyok egyfolytában aktívája, majd a társadalmi vezetőség tagja. Mindig azon dolgoztam, hogy segítsem és könnyítsem a könyvtárosi és olvasószolgálati tevékenységgel járó munkát. 1970-ben elsőnek csináltam a szombathelyi modell után zenei lehallgató berendezést. Voltam én a könyvtárnak könyvtárosa, kőművese, székragasztója, sokszorosítója, mindenese. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy ha én gazdag leszek, akkor visszahálálok egy keveset abból, amit kaptam a társadalom által létrehozott állami könyvtártól és a könyvektől. Most jött el ez az idő… ”
Bogumil most gazdag.

De reggelenként maga megy tejért, kifliért (ám az árakat nem figyeli), délben elsétál egy önkiszolgáló étterembe, oda, ahol immár harminc éve tálcáról, műanyag tányérból eszik levest, főzeléket, délután dolgozik a laboratóriummá előlépett konyhában, este ír és olvas, hetente egyszer pedig vacsorával várja régi, gyerekkori barátait. Maga főz.
– Spéci, Bogumil-kaja – mondja és arcunk sem rándul. Láthatóan hozzászoktunk, hogy itt minden Bogumil.
– A libamájat húslevesben kicsit megfőzöm, majd hájba csomagolva kisütöm, a forró zsírba pirospaprikát szórok és hagyom kihűlni.
Szabadalmaztatva nincs. Gyógyhatása egyelőre ismeretlen. Bár Bogumil hamiskodva hozzáteszi, hogy rendszeres, napi használata jót tesz a hajhagymáknak.
Ha akarja, tudom istenem, be is bizonyítja.

MISKOLCZI MIKLÓS

Fotók: Regős Gábor

Dunaujvaros