Budapesten és Dunaújvárosban is a főszereplőkkel
Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is elérkeztünk a magyar költészet napjához. József Attila születésnapja igen különleges, még számomra is, hiszen egykori – első – munkahelyemen irigykedve nézhettem a tehetségesebbnél tehetségesebb diákokat, akik gyönyörűen szavaltak, szerepeltek, táncoltak, zenéltek…. A munkahelyek változhatnak, de az érdeklődés megmaradt. Jöttek a város történetéhez köthető versek, amiből ma is felkerült egy-két Rózsa András vers, előkerültek a régi közös “gimis” alkotások, de már arra is volt már példa, hogy egy teljesen más területen megismert alkotó vette elő féltve őrzött versét a fiókból. Ezt a sorozatot hivatott folytatni a most következő versösszeállítás.
Nem is oly régen, Dobos Ágnest kértem fel, hogy idén, engedje szabadon fantáziáját, és verseljünk. Megkötés csak annyi volt, legyen benne valami dunaújvárosi szál. Teltek a napok, a hetek, és az első meglepetés máris Budapestre szólított, ahol felvettük az első verset, majd itthon, hazai környezetben, némi táncos koreográfiával színezve került rögzítésre az anyag. Nem titkolom, hideg volt. Pesten is, és itt Dunaújvárosban is, ráadásul folyton lestük, vajon esni fog, vagy megússzuk szárazon?
Megúsztuk. Remek élményekkel és versekkel gazdagodhattunk. Egy kivételével mind dunaújvárosi költők alkotásai, többek között az egyiket pont Ágnes írta, és még fontosabb motívum, hogy a számára nagyon fontos barátokkal való szoros együttműködésben készülhettek el ezek az alkotások. Így alakult ki az idei verscsokor, amiért én nagyon nagy köszönettel tartozom elsősorban Ágnesnek, de mindenkinek, aki ebben egy kicsit is részt vett. Valahogy mindkét helyszínen elhangzott: lesz még közös munka! LESZLESZ!
Sorrendben elhangzó költemények:
Tihanyi-Tóth Kinga – Úgy érdemes élni (1)
Ács Bálint – Kopott kabát
Dobos Ágnes – Van a világon egy hely…
Feltóti Sándor – Érkezik
Tihanyi-Tóth Kinga Úgy érdemes élni (2)
